Iskolai mobiltalanítás
Az iskolai mobilhasználat tiltására, a mobilok kötelező begyűjtésére a tanítás megkezdése előtt felemás módon reagál a társadalom minden olyan országban, ahol ez már megtörtént, illetve tervezik az ilyen jogszabály bevezetését. A megosztottság ebben a kérdésben kézzel tapintható, viszont az az egy biztos, hogy az érintetteknek, a diákoknak kortól függetlenül nem nyerte el a tetszését, sőt tiltakoznak ellene.
Mivel ugyanúgy, mint a felnőtteknek, kiskoruktól kezdve a diákoknak is életük részévé vált a mobiltelefon (tisztelet a kivételnek), amelyet már nem csak kommunikációra, hanem tájékozódásra, ismeretszerzésre és szórakozásra, szabadidőtöltésre (kérdéses, hogy hasznos vagy haszontalan) is használnak ezerrel.
Ezért ellenük indított durva támadásként értelmezik, ha bizonyos napszakban megfosztják őket legkedvesebb „társuktól”. Napjainkban már nagy ritkaságnak számít a tömegközlekedési járművökön, parkok padjain újságot lapozó, könyvet olvasó fiatal. Moziba is talán azért járnak kevesebben, mert nehezen bírnak ki két órát telefonböngészés nélkül. Tény és való, hogy túlpörgetett a használatuk!
Viszont a mobiltelefonok iskolai tiltását kezdeményező törvényalkotók úgy gondolják, hogy az okostelefonok iskolai használata negatív hatással van a tanulók előmenetelére és lelki nyugalmára. A túlzott otthoni használatuk viszont nem, vagy az a szülők felelőssége?
Sem tanárnak, sem diáknak nem lesz egyszerű megfelelni a jogszabálynak, és számos kérdést felvet az iskola életében:
- Elsősorban vagyonvédelmit, mert komoly szervezési gondot jelenthet az oktatási intézményeknek a drága készülékek biztonságos tárolása a nap folyamán. Ki vállalja a felelősséget, amennyiben megsérülnek, vagy eltűnnek? Kötnek-e erre vonatkozó biztosítást? Kapnak-e az iskolák anyagi hozzájárulást a tárolásra vonatkozó vaskazetták, biztonsági szekrények, széfek vásárlására? Vagy a portás bácsi, amennyiben van ilyen az iskolában, összeszedi a kapuban a gyerekektől az érkezésnél, és cipősdobozokban tárolja őket a fülkéjében a tanítás alatt?
- Mennyivel előbb kell az iskolába érkezni, hogy a leadás miatti sorban állás még beleférjen az órakezdésig? Illetve mennyivel később hagyhatják el az iskolaépületet az újabb sorban állás miatt?
- Futja-e az iskolának külön telefonbeszedő és kiadó munkaerőre, mert a tanulók sokszor nem egyszerre érkeznek, illetve távoznak az iskolából?
- És átkutatják azt a gyereket, aki nem ad le semmit? Ha pedig mégis meglátják nála a tanítás alatt, megbüntetik? Hogyan? Lesz-e az iskolai intézményekben mobilrendőrség, mobilnyomozóság, rögtönítélő mobilbíróság?
- Mennyire lesznek leleményesek a gyerekek, hogy maguknál tarthassák a tanítás alatt telefonjaikat? Leadnak egy régit, az újat pedig zokniba dugva fogják rejtegetni?
Szerény véleményem szerint nem központilag kellene mobilleadásra kötelezni a gyerekeket az iskolákban, hanem az intézményeket olyan iskolai rendtartás elfogadására, amely megfelelően szabályozza a mobilok használatát is az adott intézményben. Nem beszélve arról, hogy egy erre vonatkozó központi rendelet forradalmat indíthat, politikai témát szolgáltat az ellenzéknek, és olyan mártírokat gyárt, mint a budapesti Madách Gimnázium leváltott igazgatója, aki szabotálta a központi rendeletet.
Magyarországon most szeptember elsejétől lépett érvénybe az általános tiltás, Szlovákiában még tavasszal hoztak rendeletet a mobiltelefonok iskolai használatára.
Meglepő módon az általános iskolák alsó tagozatának első három évfolyamára vonatkozóan teljes tiltást vezettek be: a tanítási órák alatt és a szünetekben is tilos a mobiltelefonok használata.
A negyedik és ötödik osztályban csak akkor használhatják a mobiltelefont a diákok, ha azt a tanterv is előírja, míg hatodiktól a pedagógus ítélheti meg úgy, hogy az eszközt oktatási célból használják a tanulók. Hasonló tendencia terjed Belgiumban, Hollandiában, Franciaország és Írországban is.
Mobillal vagy nélkülük tehát az iskolákban? Ez itt a kérdés! Nem kérdés, ha megfelelő keretek és játékszabályok között történik mindez!
