Irány(meg)váltás az EP-ben?

A halhatatlan Jaroslav Hašek volt az első világháború idején a legnagyobb irányváltó és egyben polgárpukkasztó is. Olyan szinten, annyira groteszk módon volt háborúellenes a kedvenc főhőse, Švejk együgyűsége, hogy a cseh írót a legnagyobb békeharcosok közé emelte. Hitvallása, hogy a háborúban

- máig érvényes. Bátor magatartás, komoly irányváltás volt ez a cseh írótól az első világháborús uszítások közepette! Politikai pályával is kacérkodott a Švejk halhatatlan írója, még pártot is alapított: A Törvény Keretein Belül Mérsékelten Haladók Pártja néven egyetlen céllal, hogy teljen a politikai célokra összegyűjtött pénzt békés kocsmázásra költse. Olyan teljesen egyértelmű, sokat kifejező választási szlogeneket alkotott, mint „Tiltakozni fogunk a mexikói földrengés ellen!”, „Aki reánk szavaz, kap egy zsebakváriumot!“, „A  mi választási irodánkban kaphat egy étlapot!” A hatalmi pártpolitika sajátos kigúnyolása volt ez a részéről.

Hašek óta, aki 1923-ban halt meg, a világpolitika nem sokat változott, továbbra is a pénz mozgatja, és nem okult a két világégésből sem.

Napjainkban is az vált a legfontosabb kérdéssé, hogy mennyire lehet ellenállni annak a jelenlegi világháborús fenyegetettségnek, amely már nem az embereket fogja a frontra vezényelni, hanem atomfegyverekkel fogja a frontot az emberek közé hozni.

Háború vagy béke, ez talán a létkérdése a szombati európai parlamenti választásoknak is! Hogy a konzervatív békepárti nemzeti erők vagy a háborúpárti progresszív erők kerültek-e többségbe az EP-ben. Az irányváltást most az ukrán-orosz háborús konfliktus békés rendezése jelentheti. Természetes helyzetben nem lenne kérdés a választás kimenetele. Csakhogy progresszív körökben már olyan mértéket öltött a háborús hisztéria elsősorban a nyugati országokban, hogy ezen talán már csak egy újabb világégés tud változtatni, ami a rengeteg emberáldozat mellett erős gazdasági visszaesést, életszínvonal-zuhanást is eredményezne a jóléti államokban.

Akkor döbbenne csak rá a nyugat- európai választópolgár arra, hogy milyen tragédiasorozathoz vezetett az amerikai nyomásra felerősödött brüsszeli háborús politika, és akkor fogja csak megelégelni az országaikra zúduló migránsáradatot is.

Félő, hogy ennek június 8-án és 9-én még nem jött el az ideje nyugaton! Amíg virágzik a jólét ezekben az országokban, addig a félelem sem lesz úrrá! De már látható módon gyülekeznek a fekete fellegek a nyugati égbolton. Addig viszont az Európai Unió közép-európai tagállamaira terelődik a figyelem a hétvégén, hogy milyen mértékben tudják az EP választásokon ellensúlyozni az ultraliberális erők háborús fenyegetődzését? Vajon elegen lehetnek-e egy irányváltáshoz a béke felé?

Persze akadnak ködlovagok nálunk is, akiknek nem okoz különösebb gondot az elhibázott brüsszeli politika, akik az Európai Parlamentben az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is kiszolgálói lehetnek az eddigi uniós érdekeknek, illetve másfajta irányváltásban gondolkodnak.

Van köztük olyan is, aki nemzeti irányt váltott, és progresszív listavezetőként, magyarságát eldobva igyekszik ölös léptekkel az EP-be, ahova valószínűleg a PSZ listavezetőjeként el is jut. Spongya rá, legalább itthon nem fog lábatlankodni a magyar falunapokon és könyvbemutatókon. Az viszont nem lesz tőle elvárható, hogy az őshonos kisebbségek szószólója legyen Brüsszelben, hiszen az őshonosságát már feladta a Felvidéken. Olyan magyar származású induló is akad a Demokrati színeiben, aki nyíltan bevallotta, hogy szerinte pénzkidobást jelent a nemzeti kisebbségek védelmére költeni az EU-ban. Ő viszont valószínűleg kívül reked, nem szerez mandátumot. Reméljük, hogy a magyar választó tőlük elhatárolódik.

Jaj nekem, Magyar Szövetség! A Felvidék téged miként tép! Lesz-e vajon parlamenti szék? Bízzunk benne, tegyünk érte, menjünk el választani!