Intézményesült az ukrán-szlovák barátság
A szlovák kormányhivatal egyik sajtóközleménye a napokban arról számolt be, hogy Eduard Heger kormányfő fogadta az ukrán-szlovák barátság csoport képviselőit, egyelőre még kisbetűvel írva a szerveződés nevét.
A találkozón Anatolij Vjačeslavovyč Kosťukh, a barátság csoport elnöke elégedetten elmondta, hogy nem telik el olyan nap, amikor Ukrajna polgárai ne látnák, ne éreznék, hogyan támogatja az országot Szlovákia, és hogyan segítik a szlovák állampolgárok az ukránokat.
A korábban születtek még emlékeznek a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetségre, amely tagja volt a nemzeti frontnak, ugyanúgy, mint a Csemadok, és voltak a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetségének házai is, nem is kicsik. Komoly ingatlanok voltak ezek, maga a szövetség is igen befolyásos volt. Vezetői a kommunista párt nomenklatúrájába tartoztak, mindenben lehetett rájuk számítani, ők is számítottak mindenben a kommunista pártra.
A sajtóhírrel kapcsolatban az embernek most lehet egyfajta déjà vu érzése, mintha hasonló a közelmúltban már megtörtént volna velünk: egy valahonnan ránk erőltetett barátságban fogant életvitel.
Mert a békevágy és a vérengzés elítélése kelthet őszinte együttérzést mindenkiben, kell is, hogy keltsen, de az egyoldalú megközelítése a szörnyű történéseknek már a ránk erőltetettségből kifolyólag sem őszinte. Úgy, ahogy a csehszlovák-szovjet barátság mindenhatóságának hirdetése sem volt az annak idején, ugyanúgy az ukrán-szlovák barátság napi rendszerességgel történő kinyilvánítása sem lehet az, főleg ilyen hivatalos keretet adva neki.
Hivatalos barátság ugyanis nincs, a KGST és a Varsói Szerződés nem volt az a múltban, az EU és a NATO sem az a jelenben.
Csupán egy szövetségi forma, érdekbarátság, a jelenlegi hovatartozásunk kifejeződése. Mivel egy kisországnak mindig illik valahova tartoznia, egyedül nem megy! A hangsúly ebben az esetben a jelenlegiségen van, hiszen az örök életre a Szovjetunióval sem tartott mindörökké. Ezt a jelenlegi új barátságot, az ukránt is a kényszer és a hovatartozás-váltás szülte, nem feltétlen a békevágy és a jószomszédság. Mert békevágyból nem szoktak fegyvereket küldeni még a szomszédba se. Fegyverekkel lehetetlen békét kötni!
Tehát az önzetlen támogatás folytatódni fog a háború után is, vagyis az ukrán-szlovák barátság csoportnak van jövője, lehetnek még akár saját épületei is nálunk, mint ahogy annak idején a csehszlovák-szovjet barátságnak voltak. Nem szabad viszont megfeledkeznünk arról sem, hogy ki vagy mi áll az ukrán-szlovák barátság erőteljes építgetésének hátterében. Főleg arról, hogy milyen érdekek mentén történik ez.
Hallott mostanában valaki valamit arról, hogy jelenleg mi történik a V4-ek háza táján? Vagy az a társaság Szlovákia számára már mellőzendő, kikerülendő nyűgnek számít, és igencsak felejtős? Nem véletlen, hogy már a szlovák parlament elnöke is célzatosan riogat Magyarországgal, Orbánék parcellázási terveiről hadovázik eszeveszetten!
