Így jutottunk el az új kormány megalakulásáig. Ez várható Matovičtól

Még ebben a nehéz időkben is, amikor Peter Pellegrini válsághelyzetet hirdet az országban, az élet nem állhat meg, hiszen volt egy nagyon fontos parlamenti választás február 29-én, az új kormánynak pedig létre kell jönnie. A tárgyalások nem voltak zökkenőmentesek, adódtak kisebb-nagyobb csörték (Kiska nem akart kormányra lépni, később pedig Sulík nem tudott lemondani a hőn áhított pénzügyminiszteri pozíciójáról), de  Matovič végül csak összerakta legénységét.

 Történelmi és egyben szokatlan jelenet volt, amikor a kormánytagok Zuzana Čaputová előtt szájmaszkban pózoltak, ez is azt bizonyítja, hogy nem mindennapi időkben alakul meg a nem éppen hagyományos pártokból álló új kormány. Ahogy az ismeretes, a kormányt az OĽaNO, Sme rodina, SaS és Za ľudí négyesfogat alkotja. A pártok kalandos utat jártak be az elmúlt hetekben, a választások előtt különböző témákat ígértek a választóiknak, éppen ezért a közös együttműködésük határozza majd meg a kormány stabilitását és hitelességét.

A kártyákat Igor Matovič pártja osztja majd, a tisztességes ellenzéki robotolást most felválthatja az alkotás, ezúttal kormányszerepben.

A játékszabályok értelmében az OĽaNO hét miniszteri tárcát birtokolhat, na de nem is akármilyeneket, a legfontosabb pozíciók Matovičéknál landolnak. Többek között a belügyminisztérium, a pénzügyminisztérium és a védelmi minisztériumi tárca is az OĽaNO-é.

Matovič pártja 25%-os támogatottsággal nyerte meg a februári parlamenti választást, amely  feljogosítja őket arra, hogy eldöntsék, milyen irányba haladjon az ország. Ehhez viszont szövetségesek is kellenek, amelyeket meg kell becsülni, hiszen nélkülük nem állhat fel a kormány. Vajon Matovič megbecsüli a szövetségeseit?  Erre a kérdésre természetesen nem tudhatjuk a választ, az idő eldönti, de egy biztos, Matovič kényelmes pozícióban tetszeleg, egyelőre nem mer neki senki ellent mondani, mindenki részese szeretne lenni a változásnak.

A Sme rodina három tárcát kapott. Boris Kollárék igazán nem is panaszkodhatnak: nagy szeleteket kaptak a tortából. Hozzájuk tartozik többek között a közlekedési minisztérium, a munka- és szociális ügyi minisztérium, illetve a jogalkotásért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíció is. Mindhárom komoly poszt, ráadásul a parlament elnökét is a Sme rodina adja Boris Kollár személyében.

A Sme rodina meglehetősen jól szerepelt a parlamenti választáson, a szavazatok 8,24%-át szerezték meg, amivel ők lettek a harmadik legerősebb parlamenti párt. Az eredményüket talán azzal lehet magyarázni, hogy a kiábrándult választók Kotlebáék helyett a szalonképesebb Sme rodinára voksoltak, bedőlve Boris Kollár égbekiáltó ígéreteinek.

Az SaS vezetője, Richard Sulík nagyon szeretett volna pénzügyminiszter lenni. Nagyon úgy tűnt, hogy ezt a tisztséget megkapja, ám ő maga is meglepődött azon, hogy Matovič ezt a pozíciót saját pártjánál, Eduard Hegernél hagyta.

Sulík számára nem könnyű választás állt elő: a személyes egyéni ambíciók, vagy a pártja és az alakuló kormány felelőssége. Az esethez azt is hozzá kell tenni, hogy krízishelyzetben kellett döntenie, illetve Sulíknak már volt egy hasonló ügylete, méghozzá 2012-ben a Radičová-kormány épp az ő személyes makacssága és demagógiája miatt esett szét. Vajon tanult a múltból? Egyelőre erre a kérdésre sem válaszolhatunk határozottan, a következő négyéves kormányzati ciklus majd megmutatja. Lesz mit bizonyítania, hiszen ő lesz a gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes és egyben a gazdasági miniszter, ráadásul a pártja ezenkívül megkapta a külügyminisztériumot és az oktatásügyet is.

Az SaS tele van szakemberekkel, ha jól csinálják, akkor komoly reformokat tudnak elérni. Richard Sulík hozzáállása kulcsfontosságú lesz, az ő személyes felelőssége kihathat a pártja és a kormány munkájára is.

A négyesfogatból nem hiányozhat Andrej Kiska pártja sem. Pontosítva Kiska hiányozni fog, mert nem veszi át a parlamenti mandátumát. A Za ľudí párt elnöke nem ilyen eredményre számított, és ezt nem is rejtette véka alá. Andrej Kiska egészségügyi problémák miatt vonul vissza, de valójában a háttérben az is közrejátszott, hogy nem szeretne a vonósnégyes mélyhegedűsének a szerepébe bújni.Pedig nyáron még nagy lendülettel és energiával vágott neki a pártalapításnak, az ellenzéki oldalon mint vetélytársra és mint egy erős vezetőre tekintettek rá, aki jócskán megkeverheti a kártyákat.

Nos a dolgok nem alakultak kedvezően a volt államfő számára, hiszen épp hogy csak becsúsztak a szlovák parlamentbe. Az ellenzéki pártok számára Kiska lehetett a kapocs a teljes ellenzéki összefogáshoz, gyakorlatilag őt mindenki elfogadta volna listavezetőnek. Ám éppen a Za ľudí párt elnöke utasította vissza ezt. Kiska bízott abban, hogy elnökként mutatott eredményei és „sármja” elegendőek lesznek az elfogadható eredményhez.

A csalódást keltő eredmény ellenére a Za ľudí része lesz a kormánynak, sőt két miniszteri tárcát is kapnak. A befektetésekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíciót Veronika Remišová kapja, az igazságügyi miniszter pedig  Mária Kolíková lesz. A párt jövője kérdéses, hiszen Kiska távozóban – parlamenti mandátumát nem vette át, a pártelnöki székből azonban egyelőre megmarad. Ha a Za ľudí nem nevel ki egy vezetőt a soraiból, akkor Remišováék könnyen szétaprózódhatnak, és elszállingózhatnak más pártok felé.

A választások előtt szinte borítékolható volt, hogy a Smernek bealkonyodik. Arra viszont senki sem gondolt, hogy az új kormány nem lesz liberális. Legalábbis nem erősen liberális, hiszen a progresszívek kiesése még nem jelenti azt, hogy a liberális értékek nem lesznek képviselve az új kormányban. A progresszívek egy erősen etatista, szociális liberalizmust képviselnek, amelyet az európai baloldal nagy része is vall. Kiesésüket sok liberális szavazó sajnálja.

Sulíkék politikája is liberális, ám teljesen más a politikai krédójuk, mint a PS-nek, így az európai liberalizmus helyett a klasszikus gazdasági jobboldali liberizmus/libertarianizmus lesz jelen a szlovák parlamentben. A kormány azonban erősen konzervatív lesz, ám nem egy klasszikus konzervatív irányvonalat képvisel majd Matovič: Boris Kollárral kiegészülve egy populista-konzervatív vonal rajzolódik ki.

Az ideológiai különbségek ebben az esetben talán nem is lesznek olyan nagyok, ám a személyi profilok kiépülése, illetve a miniszterek kordában tartása nagy kihívás lesz. Ne feledjük, négypárti koalícióról beszélünk, ahol minden elemnek ülnie kell, ha egy is kilóg a sorból, akkor azt bizony nehéz lesz visszatuszakolni. Matovičnak pedig nincs teljhatalma, hogy azt egymaga vezérként megoldja. Vagy mégis?