Hülyének nézve
Január 27-étől nem jön az orosz kőolaj Magyarországra és Szlovákiába a barátságtalanná lett Barátság vezetéken. A történet nem túl bonyolult: az ukránok szerint az oroszok lőtték szét az egyik állomást, más vélemények szerint a vezetéknek az égvilágon semmi baja. De ha történt is baja, azóta két hónap telt el, márpedig a hibát pár nap alatt ki lehetett volna javítani, ahogyan azt már huszonkét alkalommal megtették. A huszonkettedik, mostani leállás azonban a magyar parlamenti választások előtt adódott, Zelenszkij ukrán elnök utasítására. Pontosabban: Zelenszkij és az Európai Unió balliberális, senki által meg nem választott vezetőinek „jóvoltából”.
A lényeg: gőzerővel folyik a parasztvakítás. A liberális sajtó nagy csinnadrattával világgá kürtölte, hogy az Európai Bizottság műszaki és pénzügyi segítséget nyújt a vezeték megjavításához. Mindenki fellélegzett – kivéve azokat, akik tisztában vannak vele, hogy ez nem más, mint egy orbitális hazugság és időhúzás. Von der Leyenék és Zelenszkij „egyezkedései” semmi másról nem szólnak, mint hogy keresztbe tegyenek az Orbán-kormánynak, amelyet külső erővel, zsarolással, fenyegetéssel szeretnének leváltani. Szeretnének válságot és zűrzavart előidézni, hiszen ebben mesterek.
Április 12-e előtt több mint valószínű, hogy nem jön kőolaj a vezetéken. Egy darabig majd bájmosolyokat küldve elmélázgatnak azon, hogy mit kell megjavítani, mennyibe kerül a bütykölés, és mikor válik esedékessé. Majd. Egyszer. Talán. És mit kell hazudni még hetekig. A másik nagy kérdés, hogy utána mi következik. Ha nyer az Orbán-kormány a választásokon, Zelenszkij és Von der Leyen mit fog lépni.
Belátja-e, hogy az egész semmire sem volt jó, mert a magyar népnek helyén az esze. Ha valamilyen tragikus véletlen folytán a Tisza nyerne, „engedékenyebbekké” válnának-e, vagy továbbra is blokkolnák két uniós tagország energiaellátását?
Miközben folyik ez az ingyencirkusz (ami természetesen csak nekik van ingyen, a magyarok és a szlovákok pedig nyeljék le a békát), a kelet felé tartó, olajat szállító tartályhajók egymás után változtatnak irányt, és a célállomás helyett másfelé kanyarodnak. Ugye, milyen ismerős történet? Emlékezzünk csak vissza arra a „jogszerű” és „szolidáris” eljárásra, amikor a világjárvány idején a németek nemes egyszerűséggel lefoglalták a Kínából küldött oltóanyagot, elhappolva mások orra elől. Nevén nevezve a gyereket: ellopták a másét. Most India halássza el a kőolajszállítmányokat, amelyek Kínába tartottak, hogy busás haszonnal, átcímkézve küldhessék a hazug Nyugatnak.
Köztudott, hogy a nyugat-európai országok (miközben Magyarországot és Szlovákiát támadják az orosz kőolaj – egyébként teljesen legitim, 2027 végéig kivétellel megengedett – felhasználása miatt) éppen Indián keresztül jutnak hozzá az energiahordozóhoz. Az indiai finomítók tehát gőzerővel dolgoznak, Oroszország pedig köszöni szépen, nem fog térdre ereszkedni. Eddig sem rogyott térdre az esztelen szankciók miatt (amit a „kollegiális” Nyugat amúgy is kijátszott), ezután még kevésbé omlik össze az orosz gazdaság. Hogy mi értelme van ennek az egésznek? Lehet tippelgetni és találgatni, miféle piszkos alkuk köttetnek a színfalak mögött.
Mindenesetre a legdurvább beszólásra a német külügyminiszter ragadtatta magát, aki megfenyegette Magyarországot, hogy ha tovább blokkolja az Ukrajnának szánt kilencvenmilliárd eurós segélyt és a ki tudja hányadik (talán huszadik?) oroszellenes szankciót, annak messzemenő következményei lesznek. Itt sem árt fellapozni a történelmi olvasókönyvet, és utánaolvasni, hogyan ordibált annak idején Hitler, amikor a magyar kormány nem engedte át a német hadsereget Magyarország területén. Hiába, nincs új a nap alatt.
A legmeghökkentőbb „jogi” érv mégiscsak az, hogy ha a magyarok nem lesznek lojálisak, akár bíróság elé is kerülhetnek. Eltekintve attól, hogy egy ilyen huzavona nagyon lelassítaná a Kijev által türelmetlenül várt támogatást, gondoljunk már bele, hogyan lehet valakit jogi alapon felelősségre vonni, mert nem elég lojális? Miféle jogi kategória a lojalitás? Ennél még a Kreml is szalonképesebb volt!
Végül is ezt a pár hetet még kiböjtöljük valahogyan. Hanem ez a kétszínűség, alig titkolt szemét hozzáállás teljes pőreségében megmutatja, milyen mélységeket sikerült elérnie a brüsszeli vezetésnek, és mennyire izgatják őket a tagországok érdekei. Ezek képesek mindent feláldozni a most már alig titkolt birodalomépítés oltárán, még egy háborútól sem riadnának vissza. Csak menjen a bót, hízzanak a fegyvergyárak részvényesei, és fialjanak a júdásezüstök.
Ebben a helyzetben látszik igazán, miért nem szabad kalandorokra és labancokra bízni az országot, miért nem szabad kockára tenni a gyermekeink, unokáink jövőjét. Az egész régió biztonságát és jólétét. Mert ezeknek semmi sem számít. Amikor Orbán Viktor és kormánya megálljt parancsolt a tengerárként ránk zúduló migrációnak, a miniszterelnököt a sakálvokál főgonosznak kiáltotta ki. Most már sunyítanak, mert tudják, hogy neki lett igaza. És ezután is neki lesz igaza, csak a többiek még sunyítanak és lapítanak.
Megjelent a Magyar7 2026/13.számában.
