Hova tűnt a jellem?
Ahány választás, annyi szlogen! A legutóbbi parlamenti választásokon még a jellem döntött (charakter rozhoduje), a közelgő köztársasági-elnök választásokon pedig már a tapasztalat dönthet. Legalábbis ezt sugallják Bugár Bélának az újévben megjelent útszéli óriásplakátjai. A politika óriásainak természetesen nem lehetnek kis plakátjai, a Most-Híd elnöke sem adja alább! A plakátforma ugyan megmaradt, csak a tartalom változott rajta: jellemtelenné vált!
Miért volt szükség a szlogenváltásra, a választópolgároknak szánt új üzenetet mi hívhatta életre? Elfogytak vagy kifakultak netán a 2016-os plakátok? Esetleg úgy ítélték meg a kampányszervezők (is), hogy a köztársaságielnök-jelölt jellembeli alakulásai miatt tarthatatlan a folytonosság? Vagy egy államfőnek már nem kell jellemesnek lennie? Hiszen az új plakátszöveg szerint már a tapasztalat fog dönteni, nem pedig a jellem. Hozzátéve az üzenetben azt is, hogy az országnak most tapasztalt államfőre van szüksége….
Ez persze úgy is értelmezhető, hogy a jelenlegi feszült belpolitikai helyzetben nagy szükség van a tapasztalatra. Arról viszont nem szól az üzenet, hogy a társadalom jelenlegi helyzetéért, a politikai kultúra és erkölcsösség hiányáért kik a felelősek? Nagy valószínűséggel a jelenlegi kormánypártok, köztük a Most-Híd is, amelynek elnöke a parlamenti választások kampányában pedig még jellemesnek tüntette fel magát. De hol van már a tavalyi hó, hiszen a jellemes szinonimái között olyan szavak is találhatók, mint például a tisztességes, korrekt, erkölcsös, lelkiismeretes, feddhetetlen, rendes, megbízható, gerinces, őszinte, kötelességtudó, szavahihető, szavatartó, becsületes, igazmondó, egyenes, felelősségteljes, hiteles.
A szinonimaszavakat böngészve így már teljesen értető, hogy Bugár Béla köztársaságielnök-jelöltként kampányában nem meri megkockáztatni újra azt a szlogent, hogy a „jellem dönt”. Hiszen 2016-os parlamenti választások óta annyi minden kedvezőtlen dolog történt a szlovákiai politikai életben, hogy az őt sem hagyta meg makulátlannak, és jelleme pozitív oldalának rovására mentek a történések, már-már súrolva a jellemtelenség határát. Már az is megbotránkoztató volt, hogy a hatalom adta lehetőségekért cserébe képes volt megalkudni, és belépni annak a Ficonak a kormányába, akit a választási kampányában finoman szólva is csak korruptnak nevezett. Miközben köpönyegforgatóként hátat fordított addigi ellenzéki partnereinek. A botrányai miatt az azóta már elsüllyesztett Kaliňák mellett is kitartott a legvégsőkig, szinte tovább, mint a belügyminiszter saját maga mellett. Az elmúlt év tavaszán pártjának országos tanácsa előrehozott parlamenti választásokról döntött, amit aztán simán sikerült neki figyelmen kívül hagyatnia. A külpolitikában Kiska nyomdokaiba lépve befogadás-párti, kisdoktori plágium ügyben pedig Danko-párti volt a „jellem”! A kormány minden botránya felett szemet hunyt eddig, még a vietnami üzletember szlovák kormánygépes hazarablása sem okozott neki komolyabb szívfájdalmat.
Az óriásplakátok mostani üzenete szerint most tapasztalt államfőre lesz szüksége az országnak! Dzurindával, Radičovával és Ficoval együtt sok mindent megtapasztalt, kitapasztalt államfőre! A tapasztalat az elméleti tudás gyakorlati használatakor szerezhető meg. A politikai elmélet gyakorlati használata során viszont a fentiek szerint hibát hibára halmozott Bugár Béla. Kell nekünk egy ilyen államfő? Miért szavazzanak rá például a magyarok, ha saját bevallása szerint is nem magyar jelöltként indul?
Biztos lesznek még további kétnyelvű üzeneteket közvetítő óriásplakátjai is Bugárnak. Lesz majd esetleg olyan is, hogy most a polgárokat egységesítő elnökre van szüksége az országnak! No, ezen majd jól mosolygunk egyet, hiszen nála jobban eddig még senki se verte szét a felvidéki magyarságot!
