Hosszú aratás
Kitolt velünk ez a nyár. Mintha visszatavaszodott volna, sok eső, kevés napsütés jut a vakációzó gyermekeknek, a szabadságukat töltőknek. Nem jó ez az idő az aratókra sem, akik emiatt nehezen boldogulnak a termés betakarításával. Az átázott földekre nagy munkagépekkel nem lehet ráhajtani.
Pedig évtizedek óta nem kezdődött ilyen korán az aratás, mint idén. Sok helyütt már jóval Péter, Pál előtt megindultak a kombájnok. A tavaszi, szinte nyári, meleg felgyorsította az érést, ám a nyári viharos, zivataros idő nem tett jót a minőségnek. Rekordtermés idén biztosan nem lesz. A gazdák gondolatban már kiszámolták a terméskiesést, és azt is, mennyit veszítettek az idén a kedvezőtlen időjárásnak köszönhetően.
Merthogy a mezőgazdaság hovatovább lutri, szerencsejáték, de úgy is mondhatnánk, drága mulatság. Amikor ősszel a jól előkészített termőföldbe belekerül a mag, a gazda legfeljebb csak reménykedhet abban, hogy kap majd jó esőt, télen pedig lesz hótakaró és nem fagy ki a vetés. Tavasszal megint égi áldásért rimánkodik, nyár elején száraz meleg, érlelő időben reménykedik s retteg a jégesőtől. A tökéletes forgatókönyv, mely a kiváló termést garantálná, minden földes gazda fejében megvan. De az időjárás legtöbbször kibabrál velük.
Úgy érzem, évek óta egyhelyben topogunk, már ami a földből élők gondjainak komolyan vételét illeti. A szárazság kezelése, mely globális problémává nőtte ki magát, nem tűr halasztás. Korszerű öntözőberendezések nélkül, az elsivatagosodó tájakon nemsokára igencsak nehéz lesz termelni. Az öntözés megoldása létfontosságú, különben elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy mediterrán növényfajtákkal telepítjük be a Csallóközt. A bajokat minden évben tovább tetézi, hogy ha jó volt a termés, ha rossz, a gabonaárak alig mozdulnak. Népnyelven fogalmazva, az nemigen fordul elő, hogy a gabonatermelő jól járjon. A termelési költségek – vetőmagok, növényvédőszerek, műtrágyák ára –ugyanis évről évre emelkedik, a végtermék ára azonban nem.
Az pedig egyenesen bicskanyitogató, ahogy a tárca a mezőgazdászok gondjait (le)kezeli. Fényes bizonyíték erre az is, ahogy a traktoros tüntetések résztvevőivel bántak. Mit is várhatunk akkor, ha még a gazdákkal egy asztalhoz se nagyon akarnak leülni a jól fizetett tisztviselők? Ha ez így megy tovább, talán sosem leszünk újra önellátók élelmiszerből. Az is lehet, hogy ez sokaknak már egyáltalán nem is érdeke…
Mintha elfelejtettük volna, hogy a gyárakat, üzemeket bármikor elköltöztethetik az országból egy olyanba, ahol olcsóbb a munkaerő. De a föld az itt marad. Sőt, a föld az nem ereszt. Legalábbis ezt tartották eleink. Számomra sincs lenyűgözőbb látvány, mint a ringó búzamező, és azt is töredelmesen bevallom, a kombájnok és gabonával megrakott kocsik mindig azt a megnyugtató érzést keltik bennem, jövőre is lesz kenyerünk. Mindennapi, aminek mostanában mintha nem lenne akkora becsülete, mint régen.
