2022. szeptember 11., 19:02

Hol kezdődik a nemzetbiztonsági kockázat?

Megint csak kikukucskált a szög a zsákból. Amikor tavaly Márki-Zay Pétert, az addig szinte ismeretlen embert – egy vidéki város polgármesterét – odataszigálták a magyarországi ellenzék élére, hogy végre maguk alá gyűrjék Orbán Viktor konzervatív, a magyar választók bizalmát egy évtizede élvező kormányát, azt találtam írni, hogy ezt az embert a tengerentúlról küldték.

Már megint melléfogott
Márki-Zay Péter
Fotó: Facebook

Akkor többen felszisszentek, miről beszélek, hiszen mindenki tudja, hogy Magyarországon a hatalomért ácsingózó proletárbárók fölött van egy Gyurcsány Ferenc nevű koronaherceg. Egyszerűen szólva: ő a főnök. Mára kiderült, hogy a (természetesen nem létező) háttérhatalom közel kétmilliárd (pontosabban 1,86) forintnak megfelelő dollárt „fektetett be” magyarországi „vállalkozásába”, a Márki-Zay nevű projektbe. Hál´ istennek, eredménytelenül.

Idézet a Ma7-en tavaly, 2021. október 29-én megjelent cikkből:

„Hacsak nincs valami mesterterv, amely szerint a (természetesen nem létező) háttérhatalom például Márky-Zayt szemelte ki Orbán Viktor ellenfeléül. Több érv szól emellett. A régi szocialisták, a momentumosok, a mérhetetlen elempések, az arctalan párbeszédesek, de akár Gyurcsány hajóhorgonyként vonszolt múltja összesen is kevés lenne Orbán Viktor legyőzésére. Márpedig a (természetesen nem létező) háttérhatalomnak elemi érdeke, hogy leváltsa Orbán Viktort, aki sötét terveinek az útjában áll. (…)

Márki-Zay, azon túl, hogy Hódmezővásárhely polgármestere, tulajdonképpen ismeretlen, legalábbis alkalmas a fekete ló szerepére. Már polgármester is úgy lett, hogy a Jobbik segítette (bár, állítja ő, sosem szimpatizált a Jobbikkal), amit készségesen elfogadott. Ez sok mindent elárul a jelleméről. (…) Úgy aposztrofálja magát jobboldali embernek, hogy a szétzilált baloldal maradékát is vinné a hátán (pontosabban, fogadná el a szavazóikat). Vagyis mindent elfogad, ami segíti céljai elérésében. Mit mondjunk? Tökéletes reinkarnációja Károlyi Mihálynak.

A (természetesen nem létező) háttérhatalomnak megfelel ez az arc, s nem kizárt, hogy ők építették fel. Mert vajon kit hívnak meg az amerikai CNN-be interjúra? Nem Jakabot, nem Fekete-Győrt, nem Karácsonyt (a CNN-nél biztosan akadt volna tolmács). De még csak nem is Gyurcsány Ferencnét, hanem Márki-Zayt, a párt nélküli, zavaros múltú amerikás embert. (…)

A lényeg, hogy megpróbálják Magyarországon is eljátszani azt a cseh színdarabot, amellyel öten egy ellen alapon sikerült Andrej Babišt megbuktatniuk. De Csehországban, legalábbis színezetük alapján, demokraták győztek, míg Magyarországon csak ilyenekre futja. (…) De mivel ezen a térfélen semmi sem igaz, sőt ennek az ellentétje sem, az a helyzet is előállhat, hogy borul minden, és Márki-Zay is megy a Gyurcsányék vasárnapi húslevesébe…”

Mi tagadás, a felháborodáson túl éreztem némi elégtételt, amikor pár napja kiderült, mennyi támogatást kapott a tengerentúlról ez a fickó a parlamenti választásokra. Ha az amerikai nagybácsiknak, pontosabban a (természetesen nem létező) háttérhatalomnak megér közel kétmilliárd forintot ez a vállalkozás, bizony, a víz se mossa le róluk, hogy vastagon belekafráltak a magyarországi demokratikus választásokba.

Nincs mit csodálkozni, láttunk már hasonlót.

Victoria Nuland, az amerikai kormány Európáért és Eurázsiáért felelős egykori amerikai államtitkára egy Ukrajnáról szóló konferencián kottyantotta el:

Ukrajna 1991-ben történt függetlenné válása óta az Egyesült Államok segítette az ukránokat abban, hogy a civil szféra és a kormányzás területén demokratikus intézményeket és gyakorlatot hozzanak létre, ami ahhoz szükséges, hogy Ukrajna európai értékeket valló közösségei elérjék céljaikat. Több mint ötmilliárd dollárt fektettünk be, hogy Ukrajna elérhesse ezeket és más célokat.”

Magyarországon tehát kísérteties hasonlósággal megismétlődött az ukrajnai modell, ahol nem éppen finom eszközökkel „segítették” a „demokratizálódás” nehéz folyamatát. Látjuk, hogy Ukrajna esetében ez hová vezetett, és látjuk, hová Magyarországon. Utóbbi esetben a demokratikus hagyományok, a sokat emlegetett jogállamiság és a magyar választópolgárok józansága többet nyomott a latban, mint Joe bácsi (hogy ne sorosozzunk mindig) milliárdjai.

De nem is ez a lényeg. A kérdés az, hogy hol kezdődik és hol ér véget a nemzetbiztonsági kockázat, ha külföldről próbálják manipulálni a demokratikus választásokat? Megtudjuk egyszer, hogy kik álltak a háttérben, kik próbálták bedönteni a kormányt és támadták a magyar államot? Mert az huszadrangú kérdés, hogy ki megy a levesbe.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.