Hogyan végződhet ez a háború?
Nincs kizárva, hogy vannak, akik már tudhatják is erre a kérdésre a választ, ahogy azt a konteósok, az összeesküvés-elméletek hívei állítják.
És az sem kizárt, hogy a legfelsőbb hatalmak eleve el is döntötték, csak mivel még nem érték el minden céljukat, titokban tartják az általuk kívánt eredményt, s azt esetleg csak a titkosszolgálatok vezetői sejthetik. Azok pedig nem szokták világgá kürtölni a megbízóik terveit.
Mi nem tartozunk a beavatottak közé, csak a háborúval együttjáró pusztításról és szenvedésről érkező hírek és képsorok alapján próbálunk összerakni egy mozaikképet. Mert nehéz tájékozódni, ugyanis, ahogy az a háborúban álló felek közt lenni szokott, az ellenséges propaganda bomlasztó hatásának meghiúsítása érdekében nem nagyon átláthatóak a hírek - még a „hallgattassék meg a másik, a vétkes fél is!” kiegyensúlyozó elve alapján se.
Mi lehet mégis annak az egynéhány legfőbb hatalomnak a célja az ukrajnai konfliktus kapcsán?
A szovjet birodalom örököse Oroszország a kommunista rendszer összeomlásával meggyengült és elvesztette a korábbi kétpólusú világrendben betöltött hatalmi szerepét. Viszont még így is a világ legnagyobb kiterjedésű, és stratégiai nyersanyagokban leginkább bővelkedő állama, amely Putyin alatt kissé összeszedte magát, és újra meg kívánja erősíteni érdekérvényesítő képességét. Látszatra főként biztonsági garanciákat követel, a nyugati katonai tömb, a NATO további terjeszkedését akarja megállítani a határai felé. Egyrészt ezzel indokolta csapatai elindítását, de az érvek között elhangzott az is, hogy az ukrajnai oroszajkú népesség érdekében indított háborút a „nyugatosodó” Ukrajna ellen. Ezzel azonban Oroszország háborús agresszor lett.
Oroszország a fentiekből következőleg akkor érhetné el céljait, ha Ukrajna megadná magát és kinyilvánítaná semlegességét, ezzel mintegy ütközőzónát képezve Oroszország és a Nyugat között. Továbbá, ha területi veszteségek árán is, de elismerné az oroszajkú népesség önrendelkezési jogát. Ez azonban a balkáni háborúkban már eddig is meggyengült államok rendszerének további bomlását is maga után vonhatná. Ami pedig a semlegességet illeti, azon még nyerhetne is Ukrajna – vegyük csak az olyan semleges államok sikereit, mint amilyen Ausztria, Svájc vagy a skandináv államok.
Ezeket a céljait a Nyugat a hadviselés elfogadhatóbbnak tűnő eszközeivel, a globális társaságoknak jól jövedelmező gazdasági szankciókkal próbálja elérni. Ha sikerül meggyengítenie és visszakozásra bírnia az orosz vezetést, akár „spontán” népi elégedetlenség vagy forradalom is kitörhet a hatalmas kiterjedésű ország némely pontján, ami Putyin bukásához és/vagy az ország széteséséhez vezethet. És ezzel, ahogy azt számos „szakértő” vizionálja nálunk is, eltakaríthatnák az útból a globalizációs célkitűzések egyik legfőbb kerékkötőjét. És a Nyugat óriási nyersanyagkészletet és felvonulási területet nyerhetne a másik felemelkedő rivális hatalom, Kína ellen. Hacsak nem…?
A kisemberek pedig, ahogy az mindig is lenni szokott, mindenképp csupán vesztesek lehetnek ebben a csak nagyok által akart és folytatott háborúban.
