Hogyan maradjunk ki a harmadik világháborúból
Nos, kedves olvasók, a 2022-es orosz invázió óta azt hallgatjuk, hogy a harmadik világháború veszélyére való figyelmeztetések csak Orbán-propaganda, riogatás, amivel a birkalelkű magyarokat kordában lehet tartani. Azóta viszont, főleg Donald Trump hivatalba lépése óta, teljesen világossá vált, hogy a magyar és amerikai konzervatív oldalon kívül szinte senki nem akar békét. A leleplezett és defenzívába került amerikai Demokrata Párt által konstruált mélyálam szerepét az ukrán proxikonfliktusban átvette az európai radikális baloldal. Olyannyira, hogy a háborús pszichózis csúcspontján levő britek, és az „utánam az özönvíz”-elvű Emmanuel Macron által vezetett franciák már készítik is a hadseregüket az Ukrajnában való bevetésre. Sikorski lengyel külügyminiszter, aki szerény véleményem szerint egyértelműen súlyos személyiségzavarral küszködik, pedig már az amerikaiakat sem várná meg, küldené a lengyel fiatalokat az ukrán frontra.
Persze mindezt csak egy fegyverszünet után tervezik, úgynevezett békefenntartóként. Hívhatnánk ezt grillezésnek is a puskaporos hordóban. Ott majd megjelennek a titokzatos eredetű drónok az alakulataik felett, ahogy állítólag megjelentek mindenféle európai repterek felett. Történnek ismeretlen eredetű szabotázsok, eldördülnek majd ismeretlen irányból érkező lövések. És így ez szépen lassan elkezdődik.
Mindennek csak egyetlen közös nevezője lesz, hogy az összes ilyen titokzatos eredetű provokáció nyertese csakis a Zelenszkij-féle ukrán proxikormány lesz. Hogy kicsit világosabban fogalmazzak, úgy, ahogy a nyugati baloldali kormányok tudatosan végeznek népességcserét országaikban, teszik tönkre gazdaságukat, társadalmaikat, úgy most tudatos előkészületek folynak egy új, hatalmas háború elindítására.
Hogyan maradhatunk ebből ki? Magyarországot tekintve csakis úgy, ha marad a nemzeti, háborúellenes oldal kormányon. Szlovákiában már egy bonyolultabb a helyzet tekintve azt a tényt, hogy ha valami csoda folytán az ostoba hibákat egyre halmozó Fico kormány túl is éli a négyéves ciklusát, szinte könyvelhető egy Progresszív Szlovákia vezette radikális baloldali „slava ukraini” koalíció hatalomra kerülése 2027-ben.
Ezután indulhatnak is szlovákiai fiatalok az ukrán frontra, helyükre pedig az európai migrációs paktum jegyében százezrével közel-keleti és afrikai bevándorlók. A többségi, baloldali szlovák vox populi sajnos jelenleg teljesen elfogadható befektetésnek tartaná, ha fiainkból ágyútölteléket csinálnánk az ukrán béke nevében, a városainkból pedig európai marxista demográfiai kísérlet színterét.
Ha Magyarországon sikerül áprilisban megakadályozni a magyar Zelenszkij hatalomra jutását, akkor is nemzetünknek el kell gondolkodnia azon, hogy egy világégésben hogyan tud az ország viszonylag érintetlenül túlélni. A második világháború során a svédeknek sikerült kimaradniuk az öldöklésből, amit egyrészt a németek gazdasági megvesztegetésével, másrészt pedig nagyon komoly fegyverkezéssel tudtak elérni. Svájcnak ez hasonló módon sikerült. Az 1940-ben még csupán négymilliós ország egy 850.000-es, állig felfegyverzett hadsereget állított fel, így a németeknek egyszerűen nem érte meg, hogy ezzel az ellenféllel konfrontálódjanak.
A jelenlegi magyar hadsereg 41.000 körül van, rezervistákkal, minden fajta fegyveres erőkkel kb. 75.000-re lehetne ezt duzzasztani viszonylag rövid idő alatt. Röviden tehát nem itt lesz a megoldás kulcsa. A háborúból való kimaradás titka leginkább egy gazdasági és politikai pragmatizmusban rejlik, amelyet mesterfokozatra kell fejleszteni a még rendelkezésünkre álló időben.
Az európai nagyhatalmak, német, francia és brit vezetéssel újra a pokolba akarják kergetni a népeiket, mint ahogy ezt már kétszer megtették az utolsó egy évszázadban. Miért? Nincs miért. Elég a félmeztelenül táncoló volt ukrán színészre tekinteni, a gyűlölettől tüzelt nemzetellenes lengyel vezetőkre, a brit marxista-iszlamista kormányra, vagy akár az olimpiai megnyitón Krisztust meztelen kék Törpapára cserélő kéjenc francia elnököt, hogy megértsük, beteg, dekadens és gonosz emberek újra megunták a békét, és háború útján akarják önmagukat felmagasztalni.
Nekünk az atomfegyverek korában ezen a sakktáblán okosan kell manővereznünk, nehogy harmadszor is elsöpörjön bennünket a nyugati hatalmak tébolya. Neutralitás, átgondolt geopolitikai helyezkedés, erő, de legfőbbképpen Isteni kegyelem kell ahhoz, hogy ez sikerüljön. Hiszem, hogy ha valakinek sikerülni fog ez, már nem a svédek vagy svájciak lesznek, hanem mi magyarok. Minket, főleg a kisebbségben élőket, a történelem könyörtelen túlélési gyorstanfolyamra kényszerített az utóbbi száz évben, talán ezt most hasznosítani tudjuk.
