2020. december 17., 08:48

Hogy ne menjen minden mesébe illően simán!

Decemberenként ránk jár a rúd! Most már kijelenthetjük bátran! A tavalyi választási- és az idei járványügyi kampány egyaránt rossz hangulatot áraszt(ott) az óév utolsó heteiben. És mindehhez most hozzájárult egy magyar érintettségű nem várt politikai esemény is…

Az elmúlt évben a parlamenti választás élesedő kampánya kavart be ilyentájt, decemberben, és tette teljesen bizonytalanná a felvidéki magyarság jövőjét, mivel két hónappal a szavazás előtt már erősen érezhető volt, hogy ennek nem lesz így jó vége, összefogás hiányában magyar a magyart üti, vágja, ahol éri, és nem először. 2010 óta szinte minden választás alkalmával így történt, légyen az parlamenti vagy önkormányzati. És az embereknek ebből már nagyon elegük lett:

előbb a választókedv illant el, majd fokozatosan kikerültek a magyar pártok a magyar választók látóköréből.

Az akkori pártvezetőkön kívül szinte mindenki tisztában volt ezzel, nem csoda tehát, hogy a szlovák pártok elhúzták a magyar választók orra előtt a mézesmadzagot, a szirénhangok eredményesek voltak.

Körülöttünk ólálkodtak egyfolytában Matovičék, Sulíkék és még a liberális Progresszív Szlovákia is kirukkolt egy magyar tagozattal, aminek legjobban a Momentum örült a Dunán túlról. Mi annyira azért nem!

A kacérkodásnak és a méhtáncnak volt ugyan foganatja, sok értelme viszont eddig nem: a PSZ be se került a szlovák parlamentbe, az OĹaNO-tól is eddig csupán puszta frázisokra, gesztusokra és egy trianoni fogadásra futotta. Kézzel fogható dolog csupán az volt eddig, hogy a kormányfő maga is belátta: közösségünket kisebbségként nevezni és kezelni számunkra elég megalázó dolog. Különösebb eredménye magyar szempontból tehát nem volt annak, hogy sokan szlovák pártokra szavaztak.

Talán csak egy dolgot lehet pozitív hozadékként elkönyvelni a választásokat követően, hogy Bugár Béla, a Most-Híd párt elnöke, aki előidézte és fenntartotta az egész áldatlan felvidéki magyar állapotot, végleg búcsút intett a politizálásnak.

Kellett tehát a február 29-ei pofon, hogy észhez térjünk, mondogatják sokan!

A pártokon belüli tisztújítások mellett már csak azért is, hogy beinduljon egy megtisztulási folyamat, ennek részeként pedig az, hogy minden számottevő felvidéki magyar pártban belássák: egyedül nem megy, csak az egyesülés hozhat eredményt. Lassan már elcsitult az ebben kételkedők FB-os hangja is, hiszen a józan ésszel szembe szállni tudjuk jól, éppolyan badarság, mint széllel szemben…

Amikor hirtelen, mint a derült égből a villámcsapás, kiderült, megegyezés hiányában mégsem kapja meg a felvidéki magyar választó a karácsonyi asztalára az egyesülés projektet, mivel az utolsó pillanatban az összefogási szándéknak hátat fordított az Összefogás. Bizonyára a hatalmi leosztásban érezte magát hátrányos helyzetben az alig mérhető pártformáció.

Viszont a kiugrás ebben az esetben nem a megfelelő megoldás!

Hatékonyabb, célravezetőbb politizálással lehetett volna esetleg előnyösebb pozícióba kerülni.

A preferenciájuk emelkedéséhez a facebookos politizálás nem elegendő! A közösségi oldalon megnyilvánuló népszerűség megtévesztő, elringató és egyben önbecsapó is.

Előbb tenni is kell azért, hogy utóbb odatarthassam a markomat! Az önmérséklet gyakorlása pedig nem elhanyagolható a politikában!

Azzal is tisztában kell lenni a politikában, hogy egy kettős megállapodáshoz nehezebb társulni, mint egy hármasat létrehozni!

Az egyszerű felvidéki magyar választópolgárnak joggal lehet most hiányérzete a történéseket illetően, hiszen a pártvezetők azt ígérték, hogy még karácsony előtt az asztalra teszik a pártegyesülésről szóló dokumentumot, most pedig távolodni látszik a megegyezés…Elismerjük, nem egy könnyű munka, mert a járási és helyi szinteken évekig dúló barikádharcokat egyetlen tollvonással nem lehet felszámolni. Nem várható el, hogy az összeborulás ezeken a szinteken gördülékeny legyen, amikor ez a pozícióharcok miatt országos szinten is sántít, annak ellenére, hogy a nagyarcok korszaka lejárt… Most már nem egy vízióval kell előrukkolni, az már megvolt, hanem a pártfúzió konkrét, minden szintre kiterjedő szerkezeti és eszmei változásaival.

Kár, hogy az egyesülési folyamatot nem kísérhette egy felvidéki társadalmi vita, amely során előbukkanhattak volna a buktatók is.

Nem voltak, a koronavírus-járvány miatt nem is lehettek a választási kampány óta olyan lakossági fórumok, amelyeken a pártvezetők elmagyarázták volna a magyar pártok egyesülésének döcögő kérdéseit, felmerülő akadályait, illetve saját maguk is jobban tisztába kerültek volna a népakarattal. Bár a mai virtuális világban nem lett volna teljesen lehetetlen vállalkozás online fórumokon megvitatni ezeket a kérdéseket.

Forgassuk vissza az idő kerekét 1998 januárjába, amikor az akkori hárompárti (Együttélés, MKDM, MPP) fúzió érdekében az érsekújvári Csemadok-házban lakossági fórumra került sor A. Nagy László, Duray Miklós és Bugár Béla részvételével. Annyi érdeklődő volt, hogy még az erkélyen és a csilláron is emberek lógtak! Minden hazai média jelen volt! Ott kellett színt vallaniuk az akkori pártvezetőknek. Bugár és A. Nagy szokásukhoz hűen sumákoltak, ködösítettek, csak Duray állt ki fenntatások nélkül az egyesülés mellett.

Aztán más településeken is voltak fórumok, a nép hangja rákényszerítette a másik két pártot is a fúzióra, kellett hozzá persze Mečiar „segítsége” is, aki a választási törvény módosításával akaratlanul is motiválta az egyesülést. Most a legutóbbi választási kudarc, parlament képviseletünk hiánya lehet ez a fajta motiváció!

Fúzió nélkül nincs parlamenti képviselet, parlamenti képviselet nélkül szárnyaszegettek a magyarok Szlovákiában!

De még nincs veszve minden!

Egy évvel ezelőtt pont azt a megegyezést hiányoltuk, ami most létrejött az MKP és a Híd között!

Forró Krisztián, az MKP elnökének szavai szerint ehhez a megegyezéshez csatlakozhat a többi magyar párt és mozgalmi szerveződés is. Reménykedjünk tehát abban, hogy a kialakult helyzet nem patthelyzet, és januártól folytatódnak a most félbeszakadt egyeztetések.

Megosztás
Címkék