2021. november 7., 08:12

Hogy meg ne ítéltessetek!

Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács, az alapító atyák által megálmodott fórumok mellérendelt feladatkörökkel egy gazdasági társulás működtetésére jöttek (volna) létre.  Úgy tűnik, ez a kezdeti elképzelés már a múlté.

Európai Parlament
Fotó: TASR/AP

A hatalmi szereposztás és gyakorlat mára hamisítatlan birodalmi tempót mutat, ügyintézés helyett parancsuralmi diktátumot. Demokrácia helyett elburjánzott a „magországok” egyre kórosabb felsőbbrendűségi tudata és az ezzel járó felsőbbrendűségi mámor. A különböző vélemények, szempontok tiszteletben tartása helyett a tagországok letorkolása, szankciókkal való fenyegetése. A tagállamok – különösen Magyarország és Lengyelország – demokratikusan megválasztott vezetőinek a szőnyegre hívása, kioktatása. A kioktatás stílusa már-már a kiskorúsítás, a nemzeti öntudat megtörésének érezhető szándékával.

Majd mi megmondjuk, mi a helyes, hiszen mi vagyunk a művelt Nyugat! Kulturális fölényünk tudatában, évszázados hagyományaink jogán az Unión belül is demokráciát oktatunk!”

Vizsgáljuk meg közelebbről azt a (máig ható) társadalmi-kulturális hagyományt, amelyre a demokráciát oktató európai csúcsfórumok naponta hivatkoznak. Például a XVI. századi Nyugat-Európa és a korabeli Magyarország meg Erdély tükrében.  Benda Kálmán történész írja:

„A magyar protestantizmus csak most ébredt erejére. (…) Ez a mozgalom nemcsak céljaiban, de módszereiben és eszközeiben is elütött a nyugati országok történéseitől. Katolikus és protestáns között a nyugaton megszokott vak gyűlöletet, amely minden reális látást megakadályozott, nálunk nem találjuk meg. (…) A magyarság akármilyen hiten volt is, mindig megőrizte kereszténységét és emberi méltóságát. Ugyanakkor, mikor Spanyolország máglyáin az eretnekek ezrei égtek el, amikor Németalföldön (a mai Hollandiában!), a Szent Bertalan-éj orgyilkosai irtották a hugenottákat, amikor Angliában a pápaság és az új hit hívei  felváltva küldték egymást börtönbe és vérpadra, amikor a délvidéki osztrák tartományokban a nép legjavát kiűzték szülőföldjéről protestáns hite miatt, a Német Birodalom fanatikus lutheránusai és kálvinistái  pedig vetekedve juttatták egymás papjait és tanítóit koldusbotra, mikor a ’művelt és fejlett’ Nyugaton vallási kérdések ’megoldásakor’, a jelszó: ’Átkozott legyen az, amelyikünk megkíméli apját, anyját, fivérét vagy barátját!’, már ha kiderül róla, hogy a másik felekezet hitét vallja. (…) Ugyanakkor Bocskai és a mellé állt magyar nemzet önmérsékletével, józan nyugalmával példát mutatott egész Európának.”

Mert bár a magyar protestáns rendek ráébredtek erkölcsi és számbeli erejükre, jelszavuk ez maradt: „Mindenki maradhasson abban a vallásban, amelyikben maradni akar.” Önmérsékletből példát adtak Nyugat-Európának!

Íme egy részlet Prosper Mérimée Szent Bertalan éjszakája című regényéből: „Elsütöttek egy ágyút, az egész csapat vágtatva elindult a síkság felé, hogy a katolikusok minden oldalról megtámadva higgyék magukat. Az Evangélium-bástya, melyet a katolikus sereg mérnökei különösen célba vettek, ötágyús ütegtől szenvedett. Az első őrszemeket felkoncolták. (…) A győzelem már nem kétséges, s miután az üteg elesett, felhangzik a protestánsok vad csataordítása: Nincs kegyelem! Emlékezzetek augusztus huszonegyedikére!” Vagyis Szent Bertalan apostol napjára. Egyébként hasonló türelmetlenség nyilvánul meg a progresszív vagy inkább posztmodern tanok, az LMBTQ- vagy a genderelméletek nyugat-európai terjesztésében is.

„A dolgok megértéséhez – írja Benda Kálmán – tudnunk kell, hogy Erdély már a XVI. század második felében protestáns állam volt, mégis a protestáns ország a katolikus Báthory Istvánt ültette a fejedelmi székébe, mert tudása, képességei alapján őt találta erre a tisztségre a legmegfelelőbb személynek. (…) Báthoryra és az erdélyi légkörre pedig az volt a jellemző, hogy ebből nemhogy véres tragédiák, de még összeütközések sem keletkeztek.

A tordai országgyűlés végzését a négy vallási felekezet szabadságáról megtartotta, mert politikai éleslátása azt mondotta: nem szabad az amúgy is szétszakadozott magyarságban még vallási harcot is szítania.”

Megjegyzés: Tisztelt Ursula von der Leyen! Szeretettel ajánlanám az Ön és vezetőtársai figyelmébe a bibliai mondást: Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek!  Az európai jövő spekuláns körök kezére való kiszolgálása, az Európai Unió zsibvásárrá változtatása helyett talán ideje volna leszállni a magas lóról.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/44. számában.

Megosztás
Címkék