Molnár Judit

2019. március 10., 12:29

Hét évtized szolgálata

Ünnep ez! Nem hivalkodón, nem a valóságot elfedő, önfeledt mulatozással, hanem csak úgy visszafogottan, józanul átgondolva jót és rosszat, a hetvenévesek higgadtságával mérlegelve a tetteket, a megélt és elmellőzött lehetőségeket, az örömöket és a nehézségeket is. Mert hét évtized történetének a fent és a lent egyaránt része volt. Mégis, százéves közösségünknek aligha van nagyobb sikertörténete, mint a már szépkorba fordult Csemadoké.

Mi, akik nem éltük meg, talán fel sem foghatjuk, mit jelenthetett a második világháború utáni kitaszítottság, megalázó jogfosztottság évei után, hogy 1949 márciusában megalakulhatott a kulturális szervezet. Megbélyegzett, bűnösnek hazudott dédszüleink, nagyszüleink, szüleink újra élhették magyarságukat, anyanyelvüket, kultúrájukat. Ismét értelmet kapott a szó: közösség, amely egyszerre volt élmény és kapaszkodó. Mert ez volt hetven éve a Csemadok, és maradt máig is az, nagyon sokaknak.

Persze, vannak, akik relativizálnák a szervezet jelentőségét. Csakhogy nagyon leegyszerűsítő az az emlékezet, amely csak tánc, ének, színjátszás szintjén kezeli a Csemadok tevékenységét, hiszen a szervezet erőt és érdekvédelmet jelentett már a múlt rendszerben is. Ezzel tisztában volt az államhatalom is, elég csak a ’68-as események utáni retorziókra gondolni. A Csemadok 30 éve, 1989–90-ben is fontos bázisa volt az új irányvonalaknak. A párttá alakulás dilemmájával küszködve élte meg a rendszerváltást, de végül is ellenállva a politikai érdeknek, maradt meg kulturális és közművelődési szervezetnek, ugyanakkor ráerősítve a társadalmi szerepvállalásra. Ez utóbbi jelentősége rendkívül fontos egy jogfosztó és jogkorlátozó közegben. És a Csemadok többször felemelte hangját, ha kellett, tiltakozó nagygyűlést szervezett, máskor aláírásgyűjtést kezdeményezett, avagy tárgyalóasztalnál érvelt.

És mára már egy újabb feladattal szembesül a szervezet: az általános érdektelenség, a közöny, az önfeladás ellen is kell harcolnia. Ez persze, korántsem csak a Csemadok feladata, ez ügyben együtt kellene gondolkodnia a politikumnak, a civil társadalomnak, az értelmiségieknek, s mindenkinek, akinek fontos a felvidéki magyarság sorsa, jövője. Fogyásunknak, gyengülésünknek vélhetően csak egy közös, az önigazgatásunk megerősödését szolgáló stratégia megfogalmazásával lehet gátat vetni. Beágyazottsága révén éppen a Csemadok lehetne ennek a felhajtóereje.

Annyi mindennel adósok vagyunk önmagunknak, s adósságunk a hét évtizeddel, a Csemadok történetével szemben is van. Forrásgyűjtemények összeállítása, tanulmányok, monográfiák megírása és számtalan oral history-s interjú várat még magára, amely mind azt szolgálná, hogy történelmünknek ezt a részét is tisztán lássuk, a helyén kezeljük. A holnaptalanság érzése csak erősödik, ha múltunknak nem adunk értelmet, márpedig ebből a múltból erőt és önbizalmat lehet meríteni, amely identitásunkban is erősíthet. Azt üzeni, ha elődeink meg tudták vívni a harcaikat, nekünk miért ne sikerülne.

A Csemadok jubileuma, a számvetés számunkra is fontos, ezért is döntöttünk úgy, hogy a Magyar7 egy ünnepi melléklettel tiszteleg társadalmi-kulturális szervezetünk előtt.  Visszaemlékezések, mát értékelő interjúk, jövőbe mutató gondolatok egyaránt bekerültek a lapba, hogy ezzel is megmutassuk egy kis szeletét annak, mit jelent a szervezet a felvidéki magyarság mindennapjaiban.  

Isten éltesse a 70 éves Csemadokot!

(Megjelent a Magyar7 2019/10. számában.)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Mi
Kövesdi Károly 2019. augusztus 20., kedd

Országépítők és országrombolók

Valóban, csak ennyire futja félmillió magyarnak? S valóban partnernek kell tekinteni, le kell ülni vele, és meghallgatni a feltételeit? És közben senki sem borítja fel az asztalt?

Száraz Dénes 2019. augusztus 20., kedd

Légy hű!

„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar...” Ilyenkor, Szent István királyunk ünnepén gyakran felhangzik megzenésítve Vörösmarty Mihály hazafias ódája, a Szózat. 

N. Gyurkovits Róza 2019. augusztus 17., szombat

Omnia mutantur…

Hirtelen jött a rövid zivatar. Ablakomon a hársfaágak kétségbeesetten kaparásztak. Messziről égdörgés, néhány fénycikázás zavart bele az éjszaka sötétjébe és a kiadós eső kopogásába.

Száraz Dénes 2019. augusztus 17., szombat

Igazi, és nem látszatösszefogásért szól a harang!

A Most-Híd pedig suszterként maradjon szépen egyelőre a kaptafánál, őrizze csak a végletekig interetnikusságát és pártelnökét!

Aich Péter 2019. augusztus 16., péntek

Álmok

Aich Péter jegyzete

Száraz Dénes 2019. augusztus 15., csütörtök

A történtek után hogyan tovább összefogási tárgyalás?

Hiteltelen emberrel nem lehet hiteles szövetséget kötni a felvidéki magyar összefogásról.

Molnár Judit 2019. augusztus 15., csütörtök

Falsra hangolt pártbeszéd

Most az MKP-n a döntés felelőssége, hogy meddig enged az időhúzásának.

Száraz Dénes 2019. augusztus 14., szerda

Mit rejthet az interetnikusság?

A jelenlegi helyzetben senki sem akarja ellopni a vegyespárttól az interetnikussságát és kirakatszlovákjait sem.

Száraz Dénes 2019. augusztus 12., hétfő

Bugár tévedett volna? Vagy most ködösít?

Ez a mostani nemzeti tanács minden idők egyik legrosszabb parlamentje, csak a mečiari éra utolsó törvényhozó testülete vetekedhet vele.

Haják Szabó Mária 2019. augusztus 11., vasárnap

Felelősség holland módra

1995 nyarának szörnyű eseményei ma is felkiáltójelek.

Vélemény
Kövesdi Károly: Országépítők és országrombolók

Valóban, csak ennyire futja félmillió magyarnak? S valóban partnernek kell tekinteni, le kell ülni vele, és ...

Száraz Dénes: Légy hű!

„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar...” Ilyenkor, Szent István királyunk ünnepén ...

N. Gyurkovits Róza: Omnia mutantur…

Hirtelen jött a rövid zivatar. Ablakomon a hársfaágak kétségbeesetten kaparásztak. Messziről égdörgés, ...