Molnár Judit

2019. március 10., 12:29

Hét évtized szolgálata

Ünnep ez! Nem hivalkodón, nem a valóságot elfedő, önfeledt mulatozással, hanem csak úgy visszafogottan, józanul átgondolva jót és rosszat, a hetvenévesek higgadtságával mérlegelve a tetteket, a megélt és elmellőzött lehetőségeket, az örömöket és a nehézségeket is. Mert hét évtized történetének a fent és a lent egyaránt része volt. Mégis, százéves közösségünknek aligha van nagyobb sikertörténete, mint a már szépkorba fordult Csemadoké.

Mi, akik nem éltük meg, talán fel sem foghatjuk, mit jelenthetett a második világháború utáni kitaszítottság, megalázó jogfosztottság évei után, hogy 1949 márciusában megalakulhatott a kulturális szervezet. Megbélyegzett, bűnösnek hazudott dédszüleink, nagyszüleink, szüleink újra élhették magyarságukat, anyanyelvüket, kultúrájukat. Ismét értelmet kapott a szó: közösség, amely egyszerre volt élmény és kapaszkodó. Mert ez volt hetven éve a Csemadok, és maradt máig is az, nagyon sokaknak.

Persze, vannak, akik relativizálnák a szervezet jelentőségét. Csakhogy nagyon leegyszerűsítő az az emlékezet, amely csak tánc, ének, színjátszás szintjén kezeli a Csemadok tevékenységét, hiszen a szervezet erőt és érdekvédelmet jelentett már a múlt rendszerben is. Ezzel tisztában volt az államhatalom is, elég csak a ’68-as események utáni retorziókra gondolni. A Csemadok 30 éve, 1989–90-ben is fontos bázisa volt az új irányvonalaknak. A párttá alakulás dilemmájával küszködve élte meg a rendszerváltást, de végül is ellenállva a politikai érdeknek, maradt meg kulturális és közművelődési szervezetnek, ugyanakkor ráerősítve a társadalmi szerepvállalásra. Ez utóbbi jelentősége rendkívül fontos egy jogfosztó és jogkorlátozó közegben. És a Csemadok többször felemelte hangját, ha kellett, tiltakozó nagygyűlést szervezett, máskor aláírásgyűjtést kezdeményezett, avagy tárgyalóasztalnál érvelt.

És mára már egy újabb feladattal szembesül a szervezet: az általános érdektelenség, a közöny, az önfeladás ellen is kell harcolnia. Ez persze, korántsem csak a Csemadok feladata, ez ügyben együtt kellene gondolkodnia a politikumnak, a civil társadalomnak, az értelmiségieknek, s mindenkinek, akinek fontos a felvidéki magyarság sorsa, jövője. Fogyásunknak, gyengülésünknek vélhetően csak egy közös, az önigazgatásunk megerősödését szolgáló stratégia megfogalmazásával lehet gátat vetni. Beágyazottsága révén éppen a Csemadok lehetne ennek a felhajtóereje.

Annyi mindennel adósok vagyunk önmagunknak, s adósságunk a hét évtizeddel, a Csemadok történetével szemben is van. Forrásgyűjtemények összeállítása, tanulmányok, monográfiák megírása és számtalan oral history-s interjú várat még magára, amely mind azt szolgálná, hogy történelmünknek ezt a részét is tisztán lássuk, a helyén kezeljük. A holnaptalanság érzése csak erősödik, ha múltunknak nem adunk értelmet, márpedig ebből a múltból erőt és önbizalmat lehet meríteni, amely identitásunkban is erősíthet. Azt üzeni, ha elődeink meg tudták vívni a harcaikat, nekünk miért ne sikerülne.

A Csemadok jubileuma, a számvetés számunkra is fontos, ezért is döntöttünk úgy, hogy a Magyar7 egy ünnepi melléklettel tiszteleg társadalmi-kulturális szervezetünk előtt.  Visszaemlékezések, mát értékelő interjúk, jövőbe mutató gondolatok egyaránt bekerültek a lapba, hogy ezzel is megmutassuk egy kis szeletét annak, mit jelent a szervezet a felvidéki magyarság mindennapjaiban.  

Isten éltesse a 70 éves Csemadokot!

(Megjelent a Magyar7 2019/10. számában.)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Molnár Judit 2019. május 22., szerda

Európa újrahangolva

A migránsválság felszínre hozta a különbözőségeket, Kelet és Nyugat ismét szembekerült, és kiderült, az ellenvélemény ellenséget szül.

B. Vida Júlia 2019. május 21., kedd

Zöld asztalok ideje

Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük.

Száraz Dénes 2019. május 21., kedd

Brüsszel közelebb van, mint gondolnánk

Hajdanán, a rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok legerősebb fegyvere a választások voltak.

Aich Péter 2019. május 20., hétfő

Ámokfutás

Egy szép mondás szerint nem normális, ha egy fiatal ember nem akar forradalmi változásokat. Hát jó – de ennyire?

Kövesdi Károly 2019. május 18., szombat

Európa megmentése

Ahhoz azonban, hogy mindez megváltozzék és valami normális süljön ki belőle, el kell menni szavazni.

N. Gyurkovits Róza 2019. május 18., szombat

Már a kommunista is jobboldali?

Bűn, sőt – divatosan mondva – szarvas hiba minden extrémizmust rányomni a jobboldalra, megpróbálni a jobboldal elhajlásaként magyarázni.

Agárdy Gábor 2019. május 18., szombat

A többségi döntés kérdése

Most is itt a veszély, hogy a döntések meghozatalának ilyen mértékű torzítása ismét megteremthetné azt az ideológiát, amely rövid idő után átcsaphatna egy újfajta diktatúrába.

Száraz Dénes 2019. május 17., péntek

A himnusszal elszámoltak, a lelkiismeretükkel még nem!

Előbb csoportosan, felelőtlenül „félreszavaztak”, majd külső nyomásra helyrebillentik a szavazógombokat. Azt gondolják, velünk ugyanezt tehetik.

Matus Tibor 2019. május 17., péntek

Állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet

Pár napra nagyon trendik voltunk, aztán minden megy a régi szerint, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet.

Száraz Dénes 2019. május 16., csütörtök

Már az őrhelyén strázsál Štúr

Érthető, de minden logikát nélkülöző a párkányiak felháborodása a városban leleplezett Štúr-szobor miatt.

HIRDETÉS
Vélemény
Molnár Judit: Európa újrahangolva

A migránsválság felszínre hozta a különbözőségeket, Kelet és Nyugat ismét szembekerült, ...

B. Vida Júlia: Zöld asztalok ideje

Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük.

Száraz Dénes: Brüsszel közelebb van, mint gondolnánk

Hajdanán, a rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok legerősebb fegyvere a választások ...