heger matovic
2021. május 14., 15:48

Heger végleg kilépett Matovič árnyékából?

A Mária Kolíková (Za ľudí) igazságügyi miniszter elleni bizalmatlansági indítvány beterjesztői az ellenzéki Smer politikusai voltak, a céljuk a miniszter menesztése mellett a kormány megosztása volt. Kolíkovát ugyan nem tudták leváltani, azonban valami mást elértek.

A bizalmatlansági indítvány nemcsak Mária Kolíková személyéről szólt, sokkal inkább a kormány stabilitásáról. A Smernek sikerült is a konfliktus felszítása, hiszen a koalíció az igazságügyi miniszterrel kapcsolatban nem volt egységes, megoszlottak a vélemények.

Még a szavazás előtt az SaS és a Za ľudí gondolkodás nélkül támogatásukat fejezték ki Kolíková mellett. A Sme rodina eleinte még kételkedett, de aztán ők is csatlakoztak a két párthoz.

A véleménykülönbségek az OĽaNO párton belül éleződtek ki, ugyanis a frakció gyakorlatilag két részre szakadt. Ilyen szempontból talán mellékes is Mária Kolíková „tetteiről” és „alkalmasságáról” beszélni, sokkal érdekesebb dolog megvizsgálni azt, hogy az OĽaNO miért volt megosztott ebben az ügyben.

A kormánykrízist követően megváltoztak az erőviszonyok a koalíción belül. A kormány ugyan átalakult, de azok a személyek, akik a konfliktusokat generálták, még mindig fontos pozíciót töltenek be. Igor Matovič nem felejtette el, hogy Richard Sulíknak és azoknak köszönheti „pénztárosi“ lefokozását, akik el akarták őt távolítani a kormányfői funkciójából.

Ezek közé tartozott Mária Kolíková igazságügyi miniszer is, aki korábban kijelentette, ha továbbra is Matovič marad a kormányfő, távozik a funkciójából. Mondani sem kell, hogy Matovič számára ez egy nagy csapással járt, ugyanis Kolíkovával jó kapcsolatot ápolt, egyértelmű árulásnak vélte ezt a kijelentést.

Most azonban mintha Robert Fico ráérzett volna arra, hogy mivel is lehetne megosztani a koalíciót. Fico tudta, hogy Matovič nem felejti el megbosszulni az árulóit. Mintha sorstársak lennének. 

Matovič egyáltalán nem állt ki Kolíková mellett, sőt inkább azt mondta, vállaljon felelősséget a tetteiért. Matovič követői az OĽaNO-n belül pedig szintén szkeptikusak voltak a miniszterrel szemben, ez pedig a szavazáson is megmutatkozott.

Igor Matovič számára tehát már rég nem számít a koalíciós egység, sokkal inkább a személyes bosszúvágy. Úgy érzi, elégtételt kell vennie azokon, akik őt eltávolították a kormányfői székéből. Ezért próbálja minden áron a saját ötleteit véghez vinni, és azt gyakran a kormánykoalícióval szemben fogalmazza meg. Még mindig érez magában elég erőt és elszántságot, bízik abban, hogy visszaülhet a miniszterelnöki székbe. Csakhogy ezzel pont az ellenkezőjét éri el, bosszúvágyával azt a játszmát folytatja tovább, amelyet a kormányválság alatt kezdett, és amiben kis híján mattot kapott.

A koalíción belül pedig egyáltalán nincs többségben, hiszen az OĽaNO parlamenti frakciója sem osztotta egységesen Matovič véléményét, sőt maga a kormányfő, Eduard Heger még a szavazás előtt bizalmát fejezte ki Mária Kolíkovának. A kormányfő ezzel a lépésével megmutatta, kész kilépni Matovič árnyékából, felismerve, hogy a politikai jövője a koalíció stabilitásától függ.