Száraz Dénes

2019. szeptember 14., 08:57

Hazámat egy sálért?

Nem a szlovák himnusz kifütyülésével kezdődött és nem is azzal fog befejeződni a szlovák-magyar sportkapcsolat, egyáltalán bármilyen kapcsolat a két ország között. Nagyszombatban is fütyültek a focimeccsen a magyar himnusz alatt, Kassán is torkuk szakadtából a hokivébén a kanadai alatt, pedig Kanadához még soha nem tartozott ez a kis önérzetes ország, és még a juharfalevelet sem lopták ki a szlovák címerből. Öntudatos szurkolóinak mindig ökölbe szorul a kezük a cseh himnusz alatt is egy-egy sporteseményen (pedig nemrégen még felállva együtt énekelték), főleg hoki vagy foci alatt, mert divat lett a bunkóság ezen a szinten.

Azzal, hogy felfújjuk az eseményt, hogy ügyet csinálunk a majdnem felgyújtott szlovák címeres sálból, még inkább erősödnek az elszabadult indulatok, és a DAC mérkőzésein sem fognak ezentúl egymás poharából inni a csapatok ellenszurkolói. Ezért behívatni a magyar nagykövetet? Pedig még hideg sincs, sál se kellene a focimeccsre! 

Gyűlölet, táplált gyűlölet! Szlovák, magyar még mindig nem barát, nem is issza együtt borát, mint a lengyel és a magyar. Pedig Danko együtt nézte a meccset Szíjjártóval, szárnyal a V4-ek együttműködése is, Bugár még a csillagokat is lehozná szlovákjainak, miközben a focimeccset, ha nézte, kettős sálban öltözve figyelhette kifüggesztett kettős keresztje alatt. Neki is megvan már a saját keresztje, azt mondják, már csak 70 százalékos, de ahhoz ezerrel ragaszkodik, pedig leszázalékolódott erősen a politikában eltöltött évek súlya alatt. 

Már a meccs beharangozásával baj volt. Azzal, hogy több lesz, mint foci, ez nem csak sima visszavágó a nagyszombati vereségért, hanem történelmi visszavágó is. Pedig még egy győztes meccs sem csatolta volna vissza például Érsekújvárt. Akkor pedig minek kellett a nagy felhajtás? Most fogjuk megmutatni nekik, mondta Rossi, aki a saját bőrén élhette át a DAC idegenbeli mérkőzésein a szlovák szurkolók "magyarszeretetét". Persze, inkább az olaszos temperamentuma diktálta az érzést, nem a hazaszereteté. Megmutatták, a győzelmen kívül csak egy szlovák címeres sál veszett majdnem oda, különben minden maradt a helyén, a határok is. Valamikor a kártyán sokat lehetett veszíteni, dédnagyapám is állítólag így tett, vagyonokat, asszonyokat, életeket kártyáztak el régen! Falvakat is, ha voltak saját falvaik a zsugásoknak. Mi lenne, ha most városokat lehetne elfocizni? Mondjuk, egy olyan "barátságos", tét nélküli labdarúgómérkőzésen határmenti településeket? Döntetlennél minden maradna a régiben, esetleg számítanának az idegenben rúgott gólok. Ki lenne a játékvezető? Egy semleges francia bíró? Amennyiben a hosszabbítás után a tizenegyesek sem döntenének, egy harmadik mérkőzésre kerülne sor semleges pályán, esetleg Trianonban? Ki a jobb? Magyarok! Voltak, most a szlovákok. Nehéz elismerni, tudjuk jól! 

De hogy behívatta szlovák külügy a magyar nagykövetet ahelyett, hogy új sálat vett volna az érintettnek, kissé túlzás. Talán azért kellett lépniük ilyen határozottan, mert két szlovák állampolgár elment a meccs után panaszkodni a budapesti szlovák követségre, hogy bántották őket csúnya, magyar bácsik és a sáljukat is? Csak megnyugtatásukra, nekem a szomszéd szektorból valamikor hajdanán a Népstadionban egy Magyarország-Csehszlovákia meccsen zsíros kenyeret dobtak a fejemre, lila hagymával. Félreálltam, nem pöröltem, pedig megtehettem volna hazai pályán. 

Most már nem csak zászlórúddal nő a nemzeti önérzet, hanem sállal is. Égig érő zászlópaszuly a parlament előtt, szívre lógatott és szorított, hosszú, nemzeti színekben majdnem lángra lobbanó címersál a focimeccsen.  

Szegény felvidéki magyar drukkerek! Egy szektorba zárva a szlovákokkal nem lehetett valami kellemes szurkolás. Nem elég otthon, de még az anyaország fővárosában is együtt kellett élni a gyűlölettel. És az eredmény miatt sajnos nem lehetett minden bút, bánatot feledve örvendezni, és az eredményjelző táblára mutogatni nekik. Elmaradt a győzelem, akkor legalább a sálat! Hazámat egy sálért! Nem volt bölcs dolog, sőt ultrabunkóság!  

Csak csöndben, csak halkan, nemsokára parlamenti választások lesznek... Nemcsak a kapura, a nemzeti öntudatra is játszani kell ilyenkor! 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. október 18., péntek

Túlélhető egy Híddal kötendő paktum?

A Híd óhaja már túlteljesült azzal, hogy az összefogás alapja az MKP-Híd paktum lehet!

Kolek Zsolt 2019. október 17., csütörtök

Elidegenített államnyelv: miért politikai kérdés a nyelvoktatás?

A felvidéki, ha kapaszkodót keres, jól teszi, ha felismeri, hogy polgárnak lenni errefelé azonosulást jelent az anyanyelvvel.

Agárdy Gábor 2019. október 17., csütörtök

A javíthatóság és tartósság előmozdítása

A józan ész azt mondja: pl. egy háztartási készülék megbízhatóságának olyannak kellene lennie, hogy 8-10 évig működhessen (minimális hibaszám mellett) és a javíthatóság biztosítva legyen.

Száraz Dénes 2019. október 14., hétfő

Akár a parlamentet is elérheti a Tetris-kihívás

Jól mutatna a drónfelvételen a három muskétás szorosan egymás mellett heverve, Danko, Fico és Bugár.

Száraz Dénes 2019. október 13., vasárnap

Célba ért az összefogás?

Tíz év után első alkalommal lehet olyan választási kampányunk, amelyben nem támadja magyar a magyart.

Kövesdi Károly 2019. október 12., szombat

Énekelni szabad

Isten tudja, talán az életkor teszi, talán ez az őszi borongós hangulat, de szinte hallani vélem az akkori bakák énekét, ahogy masíroznak a Dolomitokból a tiroli hegyeken keresztül hazafelé.

Pomichal Krisztián 2019. október 11., péntek

Stockholm-szindróma

Pedig olyan jól indult minden. Tavaly júniusban a szingapúri randevún még kedélyesen cseverésztek, „jó barátomnak” és „nagy vezetőnek” szólították egymást, egy gyönyörű barátság virágba borulásának lehettünk tanúi.

Száraz Dénes 2019. október 10., csütörtök

Meddig ér valamit a Híd?

Amíg össze nem omlik. És mikor omlik össze? Amikor nem kerül be a parlamentbe, mert négy százalék körül produkált a parlamenti választáson.

Hajtman Gábor 2019. október 10., csütörtök

Társadalmi szerződés a szlovákiai magyar választókkal

A nagyobb szlovák pártok majdhogynem készen állnak a rajtra, a lényeges kérdések nagyjából eldőltek, csupán csiszolni kell rajtuk és elkezdőthet a kampányidőszak. A szlovákiai magyar térfélen azonban egy kicsit más a helyzet.

Molnár Judit 2019. október 09., szerda

Körtánc

A helyzet kusza, a szándékok különbözőek, de a felelősség közös.

Vélemény
Száraz Dénes: Túlélhető egy Híddal kötendő paktum?

A Híd óhaja már túlteljesült azzal, hogy az összefogás alapja az MKP-Híd paktum lehet!

Kolek Zsolt: Elidegenített államnyelv: miért politikai kérdés a nyelvoktatás?

A felvidéki, ha kapaszkodót keres, jól teszi, ha felismeri, hogy polgárnak lenni errefelé azonosulást jelent ...

Agárdy Gábor: A javíthatóság és tartósság előmozdítása

A józan ész azt mondja: pl. egy háztartási készülék megbízhatóságának olyannak ...