2019. szeptember 14., 08:57

Hazámat egy sálért?

Nem a szlovák himnusz kifütyülésével kezdődött és nem is azzal fog befejeződni a szlovák-magyar sportkapcsolat, egyáltalán bármilyen kapcsolat a két ország között. Nagyszombatban is fütyültek a focimeccsen a magyar himnusz alatt, Kassán is torkuk szakadtából a hokivébén a kanadai alatt, pedig Kanadához még soha nem tartozott ez a kis önérzetes ország, és még a juharfalevelet sem lopták ki a szlovák címerből. Öntudatos szurkolóinak mindig ökölbe szorul a kezük a cseh himnusz alatt is egy-egy sporteseményen (pedig nemrégen még felállva együtt énekelték), főleg hoki vagy foci alatt, mert divat lett a bunkóság ezen a szinten.

magyar foci

Azzal, hogy felfújjuk az eseményt, hogy ügyet csinálunk a majdnem felgyújtott szlovák címeres sálból, még inkább erősödnek az elszabadult indulatok, és a DAC mérkőzésein sem fognak ezentúl egymás poharából inni a csapatok ellenszurkolói. Ezért behívatni a magyar nagykövetet? Pedig még hideg sincs, sál se kellene a focimeccsre! 

Gyűlölet, táplált gyűlölet! Szlovák, magyar még mindig nem barát, nem is issza együtt borát, mint a lengyel és a magyar. Pedig Danko együtt nézte a meccset Szíjjártóval, szárnyal a V4-ek együttműködése is, Bugár még a csillagokat is lehozná szlovákjainak, miközben a focimeccset, ha nézte, kettős sálban öltözve figyelhette kifüggesztett kettős keresztje alatt. Neki is megvan már a saját keresztje, azt mondják, már csak 70 százalékos, de ahhoz ezerrel ragaszkodik, pedig leszázalékolódott erősen a politikában eltöltött évek súlya alatt. 

Már a meccs beharangozásával baj volt. Azzal, hogy több lesz, mint foci, ez nem csak sima visszavágó a nagyszombati vereségért, hanem történelmi visszavágó is. Pedig még egy győztes meccs sem csatolta volna vissza például Érsekújvárt. Akkor pedig minek kellett a nagy felhajtás? Most fogjuk megmutatni nekik, mondta Rossi, aki a saját bőrén élhette át a DAC idegenbeli mérkőzésein a szlovák szurkolók "magyarszeretetét". Persze, inkább az olaszos temperamentuma diktálta az érzést, nem a hazaszereteté. Megmutatták, a győzelmen kívül csak egy szlovák címeres sál veszett majdnem oda, különben minden maradt a helyén, a határok is. Valamikor a kártyán sokat lehetett veszíteni, dédnagyapám is állítólag így tett, vagyonokat, asszonyokat, életeket kártyáztak el régen! Falvakat is, ha voltak saját falvaik a zsugásoknak. Mi lenne, ha most városokat lehetne elfocizni? Mondjuk, egy olyan "barátságos", tét nélküli labdarúgómérkőzésen határmenti településeket? Döntetlennél minden maradna a régiben, esetleg számítanának az idegenben rúgott gólok. Ki lenne a játékvezető? Egy semleges francia bíró? Amennyiben a hosszabbítás után a tizenegyesek sem döntenének, egy harmadik mérkőzésre kerülne sor semleges pályán, esetleg Trianonban? Ki a jobb? Magyarok! Voltak, most a szlovákok. Nehéz elismerni, tudjuk jól! 

De hogy behívatta szlovák külügy a magyar nagykövetet ahelyett, hogy új sálat vett volna az érintettnek, kissé túlzás. Talán azért kellett lépniük ilyen határozottan, mert két szlovák állampolgár elment a meccs után panaszkodni a budapesti szlovák követségre, hogy bántották őket csúnya, magyar bácsik és a sáljukat is? Csak megnyugtatásukra, nekem a szomszéd szektorból valamikor hajdanán a Népstadionban egy Magyarország-Csehszlovákia meccsen zsíros kenyeret dobtak a fejemre, lila hagymával. Félreálltam, nem pöröltem, pedig megtehettem volna hazai pályán. 

Most már nem csak zászlórúddal nő a nemzeti önérzet, hanem sállal is. Égig érő zászlópaszuly a parlament előtt, szívre lógatott és szorított, hosszú, nemzeti színekben majdnem lángra lobbanó címersál a focimeccsen.  

Szegény felvidéki magyar drukkerek! Egy szektorba zárva a szlovákokkal nem lehetett valami kellemes szurkolás. Nem elég otthon, de még az anyaország fővárosában is együtt kellett élni a gyűlölettel. És az eredmény miatt sajnos nem lehetett minden bút, bánatot feledve örvendezni, és az eredményjelző táblára mutogatni nekik. Elmaradt a győzelem, akkor legalább a sálat! Hazámat egy sálért! Nem volt bölcs dolog, sőt ultrabunkóság!  

Csak csöndben, csak halkan, nemsokára parlamenti választások lesznek... Nemcsak a kapura, a nemzeti öntudatra is játszani kell ilyenkor! 

Megosztás
Címkék