2026. november 21., 10:55

Halálipar

Alig egy hét van hátra az ádvent kezdetéig, de Európában semmi jele, hogy azok is éreznék a béke és az új kezdet eljövetelének szükségességét, akiknek a leginkább kellene. Ehelyett úgy tűnik már az ötödik téli napforduló telik majd el anélkül, hogy a fény felülírja a sötétséget, mert a halálipar helyi céhvezetői már elvesztették a kapcsolatot a valósággal.


 

orosz-ukrán háború
Illusztrációs felvétel
Fotó: TASR/AP

Az elmúlt hét ismét megmutatta, hogy a nagyok tárgyalnak és döntenek, míg azok, akiknek legfeljebb az árnyéka nagy, azoknak csak a csaholás marad.

Történt minap, hogy az igazi döntésekből kizárt, de mágikus tükrébe bámulva s ott önmaga nagyságának bódulatában élő Európai Unió, védelmi biztosa bejelentette: tömegtermelésre kell átállítani az európai hadiipart, mert egy másik sóhivatal, az Európai Védelmi Ügynökség, jelentése szerint az EU nem fegyverkezik elég gyorsan ahhoz, hogy 2030-ra készen álljon egy orosz támadás elhárítására.

Tetszik figyelni a litván Nostradamus, bizonyos Andrius Kubilius (van, aki ezt a nevet nem ismeri?) szavait? Ő már a pontos dátumát is tudja, annak, hogy a nagy gonosz orosz medve mikor akarja maga alá gyűrni az európai Kánaánt, megszerezve annak minden óriási szabad területét, ásványkincsét és gazdagságát vagy ha ilyesmit éppen nem talál errefelé akkor talán birodalomépítésből jeles politikusait, progresszív filozófusait, az önmagukat a negyvenkettedik és negyvenharmadik nem közé besoroló sötétzöld anarcho-feminista szépségkirálynőit és harmadikvilágbéli vendégmunkásait.

Slussz-passz, eldöntetett a történelem már meg van írva, nekünk, a rendszerszintű rasszizmus fertőjében fetrengő, genetikailag szexista európaiaknak pedig kutya kötelességünk, hogy holnaptól beálljunk a futószalaghoz töltényt, drónt és tankot gyártani, mert hát ilyen „alantas” foglalatosságot mégsem lehet elvárni attól a néhány-százezer szenegáli szívsebésztől és azoktól a tanuláson kívül mindent akaró „diákoktól” akik, mint az tudvalévő éppen a kontinens nyugati fertályának szétverésével vannak elfoglalva, ki tudja kinek a megbízásából.

Na de félretéve a szatírát, lehet, hogy a legfőbb ideje lenne feltenni egy-két kérdést önmagunknak. Legalábbis azoknak, akik a mostaninál reményteljesebb kondícióban szeretnék látni a jövőt egy év múlva.

Vajon mit lehet várni azoktól az uniós vezetőktől, akik megsértődve törekednek azért, hogy ott lehessenek az ukrajnai rendezésről szóló „béketárgyalásokon”, miközben nemcsak az ottani háború további sokéves finanszírozását, de egyértelműen annak kibővítését is tervezik teljesen figyelmen kívül hagyva mindazt, amivel ez az európaiak számára (is) jár? Mit lehet várni egy béketárgyaláson azoktól, akik, amikor legutóbb annak részesei voltak, csak egy dologban voltak sikeresek: a megegyezés megcsáklyázásában? Mit lehet várni azoktól, akiknek a szótárában a béke szitokszóvá vált? Mit lehet várni olyanoktól, akik óriásplakátokon az ország megvédését ígérik, de közben elajándékozták azt, amivel ezt esetleg meg lehetne tenni? Mit lehet várni azoktól, akik minden egyes tettükkel bizonyítják, hogy nem a választóik érdekei és akarata mentén, hanem a legtöbbször azokkal szembe menve cselekszenek?

És végül, de távolról sem utolsó sorban: miért is lenne változás, amíg az európai polgárok túlnyomó részének torkán minden ordas hazugságot ezerszer is le lehet nyomni? Valóban addig kell várni, míg tevékeny eszközévé tesz a halálipar, ahhoz, hogy kimondjuk: Nem!?

Megosztás
Címkék