Ha Pozsony lenne a közös múlt, Bratislava akkor se lehet a közös jövő
Vannak olyan szlovákiai településnevek, ilyen Pozsony is, amelynek a szlovák megfelelőjét a magyar anyanyelvűek egymás között még véletlenül sem használják a mindennapi beszédben. Senki se mondja, holnap megyek Bratislavába vagy Dunajská Stredára.
Amennyiben egységes magyar nemzetben gondolkodunk, akkor most már egész biztos, hogy a felvidéki magyarok soha a büdös életben nem fogadnák el a Gyurcsány házaspár valamelyikét Magyarország miniszterelnökének.
Fletót azért nem, ahogy viszonyult 2004-ben a külhoni magyarsághoz, és iszonyul napjainkban is, nejét, Dobrev Klárát egyrészt azért nem, mert házas- és eszmetársa az egykori magyar kormányfőnek, egyforma elveket és elvtelenségeket vallanak.
Másrészt itt van ez a jelenlegi szlovák fővárosnév ügy!
Ezek után nem lenne csoda, ha kedvenc budapesti cukrászdájából Klárikát azzal leteremtve hajítanák ki a legközelebbi látogatásánál, hogy se Rigó Jancsi, se Sacher- torta, se bratislavai kifli, és nagyon gyorsan hagyja el a boltot!
Elérkezett az az idő, hogy félretéve a hazai félelmeinket, tömegesen kérjük a magyar állampolgárságunkat a szlovák mellé, hogy aztán magyarországi választójogunk birtokában hozzájáruljunk Gyurcsányék és szövetségesei hatalomra jutásának megakadályozásához. Ma ezt követeli tőlünk a haza!
Hát persze, hogy akadt Szlovákiában olyan újságíró, aki kiállt Dobrev kijelentése mellett, és nacionalistának nevezte a Bratislava névhasználatot számon kérő reakciókat. Szlovákia legolvasottabb hírportálja, az Aktuality.sk vette lovagias védelmébe a DK brüsszeli EP képviselőjét.
A szlovák újságírón nem is csodálkozunk, de hogy a miniszterelnöki álmokkal kacérkodó Klárika hogyan lehet ennyire érzéketlenül arrogáns a magyar történelemmel és a felvidéki magyarokkal szemben, az már túl nő minden józan képzeletet.
Bratislava a jelen, Pozsony már a múlt része - hangzik a szlovák újságíró intelme. Mi inkább István király intelmeihez szoktuk magunkat tartani, melynek egyike így szól:
Nem beszélve arról a történelmi tényről, hogy 312 évig, 1536-tól 1848-ig Pozsony volt a Magyar Királyság fővárosa. Erre mi, magyarok büszkék vagyunk, de ugyanilyen büszkék lehetnének a közös történelmünkre, a közös királyainkra a szlovákok is anélkül, hogy Trianon előtti Szlovákiát emlegetnének még a történelemkönyvekben is.
Büszkék vagyunk arra is, hogy Pozsony a reformkori országgyűlések színhelyéül szolgált, amelynek egyikén, az 1832-1836-os reformországgyűlésen a magyar nyelv ügye volt a központi téma. Döntés született akkor arról, hogy a magyar hivatalos nyelvvé váljon. A főleg németül beszélő magyar főnemesek hozták meg ezt a döntést…
Dobrev Klára és a DK nem első alkalommal tett tanúságot a nemzetpolitika és a határon túli magyarok iránti érzéketlenségéről, közömbösségéről, a liberális köpenybe bújtatott internacionalizmusáról. Egyes, szlovák közvéleményt formáló újságíróktól pedig nem idegenek a nacionalista megnyilvánulások, így az a nacionalista üzenet sem, hogy Pozsony a múlt.
Az egyik oldal túlfűtött internacionalizmusa tehát túlfűtött nacionalizmust szül a másik oldalon.
