Ha Madridban Adyt olvasnának
Soha nem látott zavargások dúlják fel Barcelonát. Szerte a régióból félmillió ember vonult a katalán főváros utcáira, lángoló autókat, betört ablakokat és felborogatott konténereket hagyva maga után. Katalánok ezrei nem veszik fel a munkát, a Szent Család-templomtól élőlánccal tartják távol a turistákat, a tiltakozók határátkelőket zártak le. Elnézve a hírügynökségek felvételeit, kész csoda, hogy senki nem hagyta ott a fogát (egyelőre) a La Rambla még fel nem szedett macskakövein.
Történik mindez azért, mert a spanyol kormány felesleges bosszúra szomjazott. Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt, október elején tartották a katalán függetlenségi népszavazást, a tartomány történelmében nem az elsőt, és valószínűleg nem is az utolsót.
Akkor egy fél világ tanulta meg, majd pár héttel később felejtette el Carles Puigdemont katalán elnök nevét, aki sikerre vitte a referendumot. A résztvevők 92%-a voksolt a katalán függetlenség mellett. Azt már ritkábban említik meg, hogy a választásra jogosultak 43%-a ment csak el szavazni, hasonlóan a három évvel korábbi önrendelkezésről döntő népszavazáshoz.
A szabad Katalónia gondolata a választópolgárok felét hidegen hagyta.
Puigdemont ellen aztán elfogatóparancsot adtak ki az alkotmánybíróság által nem engedélyezett népszavazás levezénylése miatt, lázadással és az államrend megdöntésére tett kísérlettel vádolták meg. A katalán elnök Belgiumba menekült, és az ügy szép lassan csendesedni látszott. A Puigdemont kormányának bukása után tartott választáson bár a három szeparatista párt megtartotta a parlamenti többségét, Katalónia történetében először egy jobbközép, a függetlenséget elutasító erő, a Polgárok (Ciudadanos) szerezték a legtöbb szavazatot.
Ennél a pontnál a kedves olvasó gondolatban nyugodtan veregesse vállon magát, ha az elmúlt két évben olvasott bármiféle hírt Katalónia függetlenedése kapcsán. Barcelona az elmúlt hónapokban legfeljebb az utcáit ellepő migráns- és turistaáradat kapcsán került be a hírekbe.
Ha a spanyol politikusok rájöttek volna arra, amit szlovák kollégáik hellyel-közzel már tudnak, nevezetesen,
minél kevésbé vegzálják a saját kisebbségeiket, azok annál hamarabb omlanak a többségi nemzet ölelő karjaiba,
a múlt héten hétfőn biztosan nem ítélik kilenctől tizenhárom évig terjedő szabadságvesztésre a népszavazás körül ügyködő katalán vezetőket.
Ha Madridban olvasnának Adyt, s mondjuk ismernék a Nekünk Mohács kell üzenetét, néhány felfüggesztett börtönbüntetés kiosztása mellett hagyják, hogy ha hamvába nem is, de egy szépen kordában tartható, élőholt állapotba haljon a katalán függetlenségi kezdeményezés.
Ehelyett, jól-rosszul átgondolt számításból, vagy szimpla bosszúvágytól vezérelve, elérték, hogy azok a tanárok, gyári munkások, könyvelők és targoncakezelők, akik egyébként legfeljebb az FC Barcelona meccsein lengették volna a katalán zászlót, most jogos haragukban az utcákon tombolva követeljék Katalónia függetlenségét.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/43. számában.
