Gyurcsány - megállt az idő
Gyurcsány Ferenc nemzeti ellenállást hirdet, híveivel sátortábort ver a Kossuth téren. Teszi ezt az őszödi beszéd kiszivárgásának tizenkettedik évfordulóján. Kis magyar paradoxon. Gyurcsány felidézi Gothár Péter filmdrámáját, amely egy felejteni vágyó ország görbe tükrét állította elénk, miközben ötvenhat árnyéka kitörölhetetlenül ott lebegett a szereplők mindennapi élete fölött.
Gyurcsány Ferenc számára, úgy tűnik, megállt az idő 2006-ban. Az őszödi paradigma: a kormányfő nem pusztán lelepleződött vagy leleplezte magát, hanem a választások előtti trükközéseit, hazugságait az őszintén szembenéző pózába helyezkedve akarta meg nem történtté tenni. Mindez jóvátehetetlen karakter-öngyilkosságnak bizonyult, amit Gyurcsány máig képtelen elfogadni.
A többszörösen bukott pártelnök, miniszterelnök még mindig Messiásnak hiszi magát, aki 2006-ban, még egyszer utoljára – lendületbe hozta a posztkommunista baloldalt. Gyurcsány mára sokkal inkább szektavezérré vált, miközben ő még mindig nem adta fel a szándékát, hogy a magyar baloldal, egyszer a jövőben, az ő vezérletével váltsa le Orbán Viktort. Ez a feloldhatatlan ellentét egyelőre a magyar baloldal számára is megoldhatatlan, gordiuszi csomót jelent.
Gyurcsány megkerülhetetlen szereplő a baloldali percemberkék dáridójában. A sodrodó Magyar Szocialista Párt se kiköpni, se lenyelni nem tudja igazán a Gyurcsány szakadárjait tömörítő Demokratikus Koalíciót. A posztkommunista baloldal erejéből mindeközben arra azért futotta, hogy megakadályozza egy olyan új balos formáció megerősödését, amely már nem a huszadik század démonaival küzdve kínál alternatívát a magyar választóknak.
A Gyurcsány által meghirdetett nemzeti ellenállás egyenesen bizarr. A DK elnöke saját múltja miatt képtelen hiteles kritikát megfogalmazni bármilyen kormányzattal szemben. Miután 2004-ben megpuccsolta Medgyessy Pétert, 2006-ban a választókat becsapva, „trükkök százaival“ jutott hatalomra, eltitkolta, meghamisította az ország gazdasági teljesítményéről szóló közérdekű adatokat. Lezüllesztette és erkölcsileg is kompromittálta a magyar rendőrséget a tisztázatlan hátterű tévéostrommal és az október 23-i erőszakos fellépéssel. Előidézve ezzel a közbiztonság drámai romlását, az etnikai alapú erőszak elharapózását az országban.
Megkerülhetetlen felelőssége van a szélsőjobboldal megerősödésében, miközben az antiszemitizmus vádját hecckampányról hecckampányra alkalmazta előszerettel fő politikai ellenfelével, a Fidesszel szemben. Hiteltelen a rendszerszintű korrupcióval szemben megfogalmazott kritikája is. Gyurcsány Ferenc mintapéldánya annak a nómenklatúra burzsoáziának, amely a kilencvenes évek zavarosában halászva, politikai kapcsolatait tőkésítve lett nagyvállalkozó.
A kormányzatot a menekültkérdésben gyűlöletkeltéssel vádoló Gyurcsány megfeledkezik a 2004. december 5-i népszavazásról és az azóta is következetesen folytatott politikájáról, amellyel a határon túli magyarok ellen uszítja a közvéleményt. Summa summarum: nincs olyan rosszul teljesítő Fidesz-kormány, amihez képest Gyurcsány Ferenc választható alternatíva lenne.
A magyar baloldal jelenleg a saját maga által ásott veremben vergődik. Túszul ejtette egy gátlástalan politikai kalandor és nem mellesleg a mára önmaga karikatúrájává váló balliberális értelmiség. A gyökeres és tartós fordulathoz a magyar baloldalnak ki kellene lépnie a hideg polgárháború neki rendelt lövészárkából, leszámolva a huszadik század még mindig velünk élő démonaival és traumáival.
