Gyermektelenségre ítélve?
Tán a sors fintora, hogy éppen nőnapon írom ezt a kis szösszenetet. Már napok óta érlelődik bennem. Azóta, hogy olyan statisztikákat hallottam, miszerint a 35-39 éves kor közötti magyar nők negyede még gyermektelen! Huszonöt évvel ezelőtt mindössze a tizedük nem volt még anya ebben a korban. Úgy látszik, nemcsak a rendszer meg a világ változott meg, hanem ezzel együtt a statisztikák is. Kíméletlenül.
Azt már valahogy megszoktuk és elfogadtuk az elmúlt évtizedekben, hogy a fiatal, húszas évek elején járó nők még nem vállalnak gyermeket. Egyetemre járnak, karriert építenek, otthont teremtenek, élvezik az életet és keresik az igazit. Emiatt az első és sokszor egyetlen gyermeküket 30 éves koruk körül hozzák a világra. Egyre többen még később, jóval 35 fölött szülnek, sőt mintha divatba jött volna a negyven feletti, sőt ötvenéves kor körüli gyermekvállalás. Ez utóbbiak persze többnyire orvosilag „kierőszakolt” terhességek, amelyek ráadásul egyáltalán nem veszélytelenek. Szinte nagymamakorú nők vállalkoznak a kései anyaságra. Mintha szembe mennénk a természet törvényeivel… Vagy kergetnénk az örök fiatalságot?
De térjünk vissza a gyermektelenségre, jobban mondva, annak okaira. Ideje megismerkednünk egy új szókapcsolattal, a tudatos gyermektelenséggel.
Vannak olyan fiatal nők, akik egyszerűen elhatározzák, hogy ők nem lesznek anyák, nem érzik magukban az anyai ösztönt. De vannak olyanok is, akik nem akarják növelni az ökológiai lábnyomukat azzal, hogy gyermekeket hoznak a világra… Elhiszem, hogy sokan felszisszennek, akik ezt olvassák, de tegyük gyorsan hozzá, ha valaki nem szereti a gyermekeket, annak tényleg jobb, ha nem vállal egyet sem. Akkor viszont fel kell készülnie arra, hogy öregségében és betegségében sem igen lesz támasza.
A gyermekről való önkéntes lemondáson kívül – ami valljuk be, még a rendszerváltozás előtt meglehetősen eretnek gondolatnak minősült volna – vannak azok az esetek, nem is kevesen, akik szívesen szülnének, ha volna kinek.
Az igazi megtalálása azonban napjainkban mintha sokkal nehezebben menne, mint régen. Nem megy az elköteleződés, a másikért való felelősségvállalás. Mintha éretlenebbek is lennének a mai fiatalok, nem mernék vállalni a család felelősségét. Egy kisbabát nem lehet kiskutyával helyettesíteni. Szóval, sok a szingli nő, vagy az olyan, aki egyik kapcsolatból a másikba menekül, és miközben érzi, hogy vészesen ketyeg a biológiai óra, egyre kétségbeesettebben próbál párt és apajelöltet találni. Aztán sokan egy idő után feladják és inkább a karrierjükre vagy valamilyen hobbira összpontosítanak, mígnem az a bizonyos vonat elrobog mellettük. Félő, hogy ők is egyedül fognak megöregedni.
Olyan korban élünk, amikor mindent szokássá vált megtervezni. A gyermekvállalást is.
Az antibébi tabletta valóságos forradalmat jelentetett a nők számára. Élni és visszaélni is lehet vele. Véletlen babák napjainkban már alig-alig születnek. Sokkal több a tervezett terhesség, meg az olyan eset is, amikor a fogamzásgátlók elhagyása után nem akar összejönni a gyermekáldás. Mert amit a női szervezetben hosszú évekig, évtizedekig elnyomtak, az bizony következményekkel járhat. S van, hogy nem és nem akar visszaállni a normális női ciklus, rá kell segíteni és várni kell az utódra. A gyermektelenség egyik oka a meddőség is, minden negyedik pár küszködik valamilyen problémával.
Nem és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valami nagyon félrecsúszott ebben a világban.
Nem működnek a régi, jól bevált forgatókönyvek. Amikor két fiatal egymásra talált, együtt jártak, majd eljegyezték egymást, megesküdtek, sorra megszülettek a gyermekeik, miközben megteremtették a maguk kis életét, lakás vettek, házat építettek, dolgoztak. Ma pedig több párkapcsolattal is megpróbálkoznak, van, hogy későn találják meg az igazit, és akkor sem a gyermekvállalás a legfőbb gondjuk, sokkal inkább az anyagiakban való gyarapodás. Először legyen meg a ház, az autó és egyebek. Csak közben elszaladnak az évek, és a nőnek szabott ideje van az anyaságra… Nagyon is.
Gyermektelen nők mindig is voltak, de számuk elenyészett az anyává vált nőkhöz képest. Most viszont
szembe kell néznünk azzal, hogy a nők egy komoly hányada, saját elhatározásából vagy más okok miatt, de sosem ad életet.
Ez pedig súlyosbítani fogja az amúgy sem rózsás demográfiai helyzetet. A meg nem született generációkat nem lehet pótolni. Kényszeríteni természetesen senkit sem lehet arra, hogy szüljön, viszont olyan helyzetet teremteni, hogy az anyaság vonzóvá váljon a fiatal nők, a párok számára, azt nagyon is lehet. Nemcsak pénzinjekciókkal, hanem az erkölcsi normák felélesztésével. Olyanokkal, hogy a család szent, a gyermek pedig áldás.
