Gondolatok beíratás előtt
A napokban újabb beíratási időszakot, kampányt kezdünk. Minden oktatási intézmény igyekszik legszebb köntösébe öltözni, hogy meggyőzze a szülőt a legjobb választásról. Szinte hihetetlen, hogy ide jutottunk. A kereskedelmi, ámító reklámvilág az iskolaügybe is begyűrűzött. A pillanatnyi jólét, a legjobb feltételek, a legolcsóbb ár mindent visz.
Később aztán – sok esetben – rádöbben az ember, hogy rosszul döntött, de már késő. A hajó elindult. A kiszállás fölöttébb kínos, mert mit mondanak majd rólam, ha megteszem. Sajnos egy egész életet élhetünk le úgy, hogy szorít a ködmön, hogy azt érezzük, rossz helyen vagyunk, rosszul döntöttünk. Ne feledjük, mindig van lehetőség a változtatásra, csupán erőt kell venni magunkon.
Szeretnék megosztani Önökkel egy történetet. Egy kedves ismerősömet idézném. Megkérdezte Tőle egyszer az egyik városi televízió, hogy: Milyen iskolába íratja gyermekét? Az illető furcsálló arckifejezést vágva azt válaszolta: Nem értem a kérdést!? Mire a riporter ismét feltette azt: Milyen iskolába szeretné íratni gyermekét? Ne haragudjon, de nem értem – hangzott újra a válasz. Nem értem, mert ez nem kérdés! Gyermekem anyanyelvén fog tanulni, mert ez a természetes.
Még mielőtt bárki magyar-szlovák vitát helyezne kilátásba a kis történettel kapcsolatban, elmondom, hogy az illető német anyanyelvű volt. A szülő érvelése folytatódott: Gyermekem anyanyelvén fog tanulni, mert csak az így megszerzett tudás tartós, olyan sziklaalap, amelyre építeni lehet.
Tovább fűzném a gondolatot: Kinek és milyen jogot kell formálnia ahhoz, hogy a 21. században is használhassa nyelvét? Miért nem természetes mindez? Sütő András szerint úgy, mint halnak a víz, madárnak a levegő.
Anyanyelvünk a legtökéletesebb kifejezőeszközünk. Érzéseink, gondolataink, lelkünk tündöklő világa. Nem elvehető. Lételem. Ma pedig még mindig vannak kételkedők a jó választást illetően.
Vallásunk, hitünk megélése hasonlóan érdekes folyamat. Természetesnek tartjuk újszülött csemeténk megkeresztelését, mert szeretnénk, hogy mihamarabb Isten gyermekévé váljon. Az első áldozás, bérmálkozás, reformátusoknál a konfirmálás, a házasság szentsége s végül a betegek kenete hasonlóan lényeges mérföldkövei életünknek. Hányszor hangzik el a szánkból, hogy: Uram, segíts meg! Uram Istenem! Hála Istennek! Isten hozott! Isten veled!
Szinte elképzelhetetlenek az estéink hálaadó ima nélkül, de egy adott naptári év sem telhet el karácsony és húsvéti ünnepek nélkül.
Az iskolaválasztás viszont, ahol gyermekeink fiatal koruk felét töltik már nem ilyen egyértelmű. Pedig ma már van olyan intézményünk, amely magyar nyelven, keresztény szellemiségben oktat, nevel.
Mindenkinek helyes döntéseket kívánok egész hátra lévő életében! Ne feledjük, mi az alap, amire építeni lehet. Esetünkben ez keresztény örökségünk és ékes, magyar anyanyelvünk. Földi életünk percei, órái nem megismételhetők. Ezért van óriási jelentősége lelkiismeretünk követésének.
Kívánom, hogy őseink hite és útmutatása, lelki tisztasága, valamint elménk józan ítélőképessége vezéreljen mindnyájunkat az úton! A helyes választás reményében!
A szerző a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója
