Genius loci
Megérezni valamit a hely szellemiségéből… Visszavágyni… Csak úgy ott lenni… Gondolkodni vagy imádkozni. Vannak megmagyarázhatatlanul vonzó helyek. Beszippantanak. Úgy engednek el, hogy ismét visszavárnak. Visszavágyunk. Nekem szombattól egy ilyennel több van. Talán a dombok tették, a gyönyörű park vagy az egyre meredekebb keresztút, esetleg az út végén magasodó kápolna. Talán az egész szimbolikája. A gyötrelmes élet, melynek a vége nem halál, hanem győzelem.
Babindálról indultunk gyalogosan, régi ismerősök, életünkben először találkozók, szerzetesek. A kissé szedett-vedett társaság a földúton végig imádkozott és énekelt. Szemem a csodás panorámát pásztázta… Még a gímesi vár romjai is feltűntek a távolban. Régi emlékek kavarodtak föl bennem.
Amikor betértünk az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont kapuján, valahogy azonnal úgy éreztem, hazajöttem. Megérkeztem. Mikorra a színpad elé értünk, ahol a szentmisére előkészített oltár állt, már a könnyeimmel küszködtem. Szinte éreztem a felénk áradó szeretetet… De jó, hogy napszemüveg volt rajtam, így aztán a meghatottság nem volt annyira feltűnő.
Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez a maroknyi magyarság, amely Zoboralja mesés falvaiban él és őrzi még hagyományait, mennyi energiát tehetett bele, hogy két napon át vendégeket fogadjon, programot biztosítson. De aztán eszembe jutott Paulisz Boldizsár, az egésznek a megálmodója, aki nem ismert lehetetlent. Ahogyan ő mások bevonásával meg tudta tervezni ezt a zarándokközpontot, mártír grófunk méltó végső nyughelyét, az bizony alaposságról és hozzáértésről tanúskodik.
Mert itt minden jó helyen van. Itt mindennek jelentése van. Itt a lélek megpihen, magasba is emelkedhet… Az embert néha sírás fojtogatja.
Az egész délután különleges hangulatban telt. Ehhez hozzájárultak a tanúságtételek, az elgondolkodtató és szívekig ható szavak, a négy nyelvű szentmise. A szlovák és magyar mellett lengyel és latin szavak is elhangzottak. No, meg a régi ismerősökkel való találkozás is fokozta az élményt. Számomra még annak is volt jelentéstartalma, hogy zarándoktársaimat fotózva belebotlottam a keresztút egyik stációjának alapköveibe… Kelj föl csak, porold le szépen magad és menj tovább!
A koronát az egészre a gímesi gyermekek öröméneke tette fel. Azt már esőkabátban hallgattuk, s olybá tűnt, mintha angyalok hangját hallottuk volna. Egyenesen az égből. A csengő gyermekhangnál nincs gyönyörűbb. Amikor az Assisi Szent Ferenc életéről készült film dalát, a Fivérem, Nap és nővérem, Holdat hallgattam, úgy éreztem, ez az, itt az egész nap, egy dalba sűrítve.
Szent hely, szakrális tér, mágnesként vonzó domboldal… Valamit érezni Bodokon, amit megmagyarázni nehéz. Könnyebb a lélek, tisztábbak a gondolatok. Valami itt hagyunk és valamiért visszajövünk. Valamit megtalálhatunk itt, ami hiányzik. Elmondani nehéz, talán lehetetlen. Megérezhetjük, ha elmegyünk újra és újra. Valami vagy valaki visszavár…
