2018. szeptember 1., 19:16

Gazdasági hadviselés

Lassan nem telik el nap anélkül, hogy ne jelentenének be újabb szankciókat. Az USA Irán ellen két lépésben visszaállította a büntetőintézkedéseket, az Oroszország ellen bevezetett amerikai és uniós szankciókat újabb és újabb hónapokkal meghosszabbítják, a Szíria elleni szankciók több mint másfél évtizede hatályosak.

201710070920070.0000000000000000000000000000000000000001a_orosz_szankcio.jpg

A napokban tudtuk meg, hogy 25 százalékos vámmal sújtaná az európai – értsd: német – autókat Trump elnök. És persze minden akció reakciót vált ki, Oroszország, Irán és persze az unió is szankciókkal, vámokkal válaszol a barátságtalan lépésekre. Sőt, az Európai Unió azokat is szankcionálná, akik az amerikai nyomásnak engedve felhagynak iráni bizniszeikkel. Amelyek egyébként a perzsa állam atomprogramjának korlátozásáról kötött megállapodás után robbanásszerű fejlődésnek indultak. S nem kispályás cégekről beszélünk, hanem olyan óriásokról, mint az Air­bus, Lufthansa, Volkswagen, PSA, Siemens, csupa német és francia tőkeerős vállalat, plusz néhány skandináv társaság. Valamennyien az unióban bejegyzett európai cégek, s azt gondolhatnánk, hogy európai értékekkel és mentalitással felvértezve végeredményben Európa versenyképességének a letéteményesei, s amelyek az EU védelmére is számíthatnak ebben az erőfitogtatásban.

Brüsszel világosan megmondta az atomalku amerikai felmondása és a szankciók ismételt bevezetése után, hogy mi maradunk, továbbra is importálunk kőolajat és földgázt, és a cégeink is maradnak az iráni piacon. Mit maradnak, kötelező maradniuk! Erről szól az ún. brüsszeli blokkoló rendelet, amely tiltja, hogy az európai vállalatok eleget tegyenek az amerikai büntetőintézkedéseknek. S ha amerikai nyomásra mégis felszámolnák iráni üzleteiket, büntetésre számíthatnak.

Úgy tűnik azonban, hogy a felsorolt nagy európai cégek, az európai munkakultúra világhírű képviselői, az európai versenyképesség letéteményesei mégis engednek az amerikai nyomásnak, pontosabban Trump elnök megfogalmazásának: aki Iránnal üzletel, az az Egyesült Államokkal nem fog! Mivel az Airbus az amerikai piacon is érdekelt, inkább elengedte a hatalmas, 100 repülőgépről szóló iráni megbízást. A Lufthansának el kell döntenie, fenntartja‑e teheráni járatait, mert akkor le kell mondania a tengerentúli járatairól. Német bankok már bejelentették, az amerikai kapcsolat olyan fontos számukra, hogy inkább kivonulnak a perzsa államból, hasonló nyilatkozatot tett az új gázmezők kitermelésében érdekelt Siemens. A PSA felfüggesztette iráni befektetéseit, s hasonló lépés várható a Volkswagentől is, elvégre a német autógyár komoly szereplője az amerikai piacnak.

Most akkor mi van? Kinek mit ér a szava? Vagy miben mérhető egy‑egy közösség ereje, hatalma? S mi lesz az Európai Unió tekintélyével (ha még van neki)? Valóban megbünteti a német és francia óriásokat, mert fittyet hányva a politikai szempontoknak a gazdasági érdekeik mentén cselekedtek? A másik oldalról megközelítve a problémát: jelent ezeknek a nagyvállalatoknak valamit az, hogy Európa és Európai Unió? Hogy ki nyeri meg a háborút, az még a jövő kérdése, jelenleg azonban Washington áll nyerésre.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 17. számában.

Megosztás
Címkék