tanáv oktatás
2021. július 1., 14:05

Furcsa tanév után vakáció

Jó hír az iskolásoknak, hogy többségükre a tanévnél is hosszabb nyári vakáció vár. De nem biztos, hogy felhőtlen lesz az örömük, hiszen akárcsak eddig, hónapokig újra otthon kell majd csücsülniük a semmittevésben. Talán kissé szabadabban, kijárási tilalom nélkül.

A járvány következtében május 17-én indult el újra a tanítás minden iskolában, és mindössze egy bő hónapig ülhettek a nebulók a padokban. Pedig már ki voltak éhezve az iskolai életre. Régebben, amikor még hagyományos módon írtak krétával a fekete vagy zöld táblára (ma már interaktív tábla van a legtöbb helyen) azt mondhattuk volna, hogy 2-3 krétakopásnyi ideig tartott csak az iskolaév, ennyit fogyasztottak volna el osztályonként ez alatt a rövid idő alatt. Bár a békebeli időkben sem volt egyszerű dolog a júniusi melegben tanulni, főleg ezért időzítették az iskolák mindig az utolsó napokra az osztálykirándulást, az úszótanfolyamot, a természetben járást, az erdei iskolákat stb. Velünk ellentétben Magyarországon már június 15-én zártak az iskolák.

A tanévnyitás és a tanévzárás között ebben a tanévben semmi különleges nem történt, vagy alig valami, amire majd felnőttként szívesen emlékeznének vissza a diákok.

Hosszú hónapokra elcsendesült a zsivaj, a tanárok, gyerekek híján legfeljebb egymást szidhatták. Unatkozó pedellusok, törött kilincsek, kitört ablaküvegek, letört szék- és asztallábak, megrongált faliújságok nélkül, üresen tátongtak az iskolák. Csak amikor a fű elkezdett nőni (az is későn), lehetett legalább kaszálni. Rettenetes.

Mint egy rossz tudományos-fantasztikus filmben. Működésképtelen tantárgyközi kapcsolatok, de ne csodálkozzunk, hiszen az emberek közti kapcsolatok is akadoztak. Az iskolai büféből mindent kidobtak, még a tartós tejet is, nem tudták, mennyire lesz tartós a vírushelyzet.

Milyen tételt húztál magyarból az érettségi vizsgán, apu, kérdezi majd a gyerek. Semmilyet. Tényleg? Csak úgy, ajándékba kaptál jegyet? Pótvizsgánk se volt, igazi sem! Monitorvilágban éltünk, monitorszülte bizonyítványokat kaptunk!

A koronavírus lesepert és kisepert mindent az iskolai falai közül. Takarékos tanév volt, az iskolában spórolhattak a fűtésen, a világításon, a vízfogyasztáson, a tisztítószereken. Egyedül a fertőtlenítőn nem.

Talán még évkönyvet sem kell kiadniuk az iskoláknak az 2020/21-es tanévre. Mert mi kerülne a tartalomba? Hogy tesztelőközpontként működött az iskola? Hogy mennyi pedagógus és iskolai alkalmazott, esetleg diák fertőződött meg koronavírusban? Hányan oltották be magukat és hányan nem az iskolából? Kik akartak a tiltás ellenére bejönni kiselsős gyermekükért az épületbe?

Mindenesetre a monitorok mellett az „iskolai szemafort” is figyelni kellett. A magyar iskolákban a zöldnél várták a vonatot is, mert a magyar nyelvben a szemafor szó vasúti jelzőlámpát jelent, ami a vágányok mentén magas vasoszlopra szerelt, távolról vezetékkel kezelt jelzőkart jelent, amit mostanában különféle színű lámpákkal működő jelzőberendezéssel is helyettesítenek. Értem én, hogy ez a szó egy új járványügyi kifejezés, és az iskolák besorolását jelentette a helyi járványhelyzet alapján.

Csak bántja az ember fülét, akár a hómofisz, a szkríning, a lokdaun, a reszpirátor.

Iskolai ünnepektől, közös szalagavatóktól, iskolai kirándulásoktól, színház-, mozi- és múzeumlátogatásoktól mentes tanév van mögöttünk. De hát egymást se látogathattuk.

Álarcosbál viszont volt az egész évben! Padban és klotyón ülve, folyosón és iskolaudvaron, bemenet és kijövet.

A tanító néniknek amúgy is gondot okoz megjegyezni annyi gyerek nevét, a diáknélküli hónapok alatt még felejtettek is belőlük valamennyit, visszatérésük után pedig a maszkok nem könnyítették meg a felismerésüket. A leleményesek kézimunkaórákon ráhímeztették a nevüket a maszkra.

De most hurrá, vakációóó!  Csak ne legyen kétévi, mint a Verne Gyula regényében.