Kolek Zsolt

2018. április 16., 08:13

Folytassa: Orbán!

A hétvégén lezárult a szavazatok összeszámlálása, rendelkezésünkre állnak a nem hivatalos végleges adatok az április 8-i magyarországi választásokról. A levélszavazatok és a külképviseleteken leadott voksok összesítése sem változtatott érdemben a választások éjszakáján megismert eredményen, a Fidesz-KDNP szűk alkotmányozó többség birtokában kezdheti meg egymást követő harmadik ciklusát.

Igaz, amíg a határon túli magyarok körében taroltak a kormánypártok, addig a külképviseleteken szavazók javarészt az ellenzéki pártokat támogatták, különösen az ún. huszonegyedik századi pártokat: a Jobbikot, az LMP-t és a Momentumot.

A Fidesz győzelmének mértéke, főleg a magas részvétel tükrében, meglepetésnek mondható. Az elemzői várakozások, különösen a hódmezővásárhelyi polgármesteri szék elvesztése után, jóval visszafogottabbak voltak.

Az eredményekből kitűnik, hogy a kormánypártok, főleg vidéken nagyon eredményesen mozgósítottak, de Budapesten is - bár az egyéni mandátumok többségét elveszítették -  szoros versenyben voltak a megosztott ellenzék pártjaival szemben.

A Fidesz több vonatkozásban is történelmi sikert tudhat magáénak. Több mint 2,8 millió szavazatával támogatottsági rekordot döntött az 1990 utáni országgyűlési választások tekintetében. Európai összevetésben is példátlan, hogy a kormányzó pártszövetség egymást követően harmadszor is kétharmados felhatalmazáshoz jusson.

Mindez egyfelől vitathatatlanul óriási politikai teljesítmény, másfelől nem túl hízelgő bizonyítványt állít ki az ellenzéki pártok állapotáról. Noha két egymást követő kormányzati időszak rendszerint erodálja a hatalmon lévő pártok társadalmi bázisát, ezúttal a Fidesz nem pusztán megőrizte, hanem jócskán növelni is tudta voksainak számát. Az előbbi paradoxon feloldása érteti meg velünk a választási eredmény hátterét.

A győzelem eufóriája sem feledtetheti, hogy az elbizonytalanodás, sőt a kiábrándulás a második ciklus végére a Fidesz-KDNP bázisát sem kerülte el. Ennek tükrében az a tény, hogy a kormánypártok hívei soha nem látott számban járultak az urnákhoz, magyarázatra szorul. A Fidesz sikerének hátterében három alapvető ok feltételezhető.

Az első, az eredményes mobilizáció, amelyhez kapóra jött a hódmezővásárhelyi kudarc, ami felébresztette a Fidesz-szavazók félelmét, hogy pártjuk akár el is veszítheti a választásokat. A második ok a leegyszerűsített üzenetekkel operáló kampány hatékonysága, amely hangvétele miatt aligha találkozott a Fideszt támogató értelmiség rokonszenvével, de mégis az eredmények tanúsága szerint, többet hozott a konyhára, mint amit elvitt.

Éppen emiatt perdöntő a harmadik ok, a Fidesz kormányzóképesség tekintetében utcahosszal verte riválisait. A kormánypártoknak erre támaszkodva sikerült becsatornáznia az elbizonytalanodott, sőt kiábrándult választók tömegeit is.

Az ellenzék pozíciói az új Országgyűlésben lényegében változatlanok lesznek, noha kétség kívül megfigyelhetők átrendeződések a soraik között. A néppártosodó Jobbik enyhén növelte szavazatai számát, de bázisa 2014-hez képest valószínűleg részben lecserélődött. Vona visszavonulása is jelzi, hogy a relatív siker ellenére a párt meglehetősen kiúttalan helyzetben van. A régi baloldal pártjai, az MSZP és a valóságos szektaként funkcionáló DK jelenlegi helyzetükben szemernyi eséllyel sem bírnak arra, hogy valaha a Fidesz alternatívájává nőjék ki magukat.

Az LMP háza tájáról szóló hírek belső vitákról szólnak, ez semmi jóval nem kecsegtet a párt jövőjére nézve, holott szisztematikus munkával most valódi esély kínálkozik a régi baloldal helyének betöltésére. Igaz, mindez a párt eredendő identitásának feladásával jár, éppen ebből fakadnak a belső konfliktusok. A Momentum vezetői a parlamenten kívülről latolgathatják, mivel veszítették el a lehetőséget, hogy üstökösként robbanjanak be a magyar közéletbe.

Végül szóljunk a magyar választókról, akik pártállásuktól függően, csendes megelégedettséggel vagy mély frusztrációval, esetleg apátiába süllyedve várják a holnapot. A 2018-as választás utóéletéhez tartozik, hogy a győztesek öröménél hangosabb a vesztesek frusztrációja. A hétvégi budapesti tömegtüntetés ezeket az indulatokat hozta felszínre. Bár eddig is tapintható volt, most artikulálódott igazán az ellenzékváltó hangulat.

Könnyen felismerhetők a párhuzamok a szlovák és a magyar ellenzék pártjainak állapota között. Az utcára vonuló nagyvárosi középosztály éppen leváltani készül politikai képviseletét. Mindez olyan turbulenciákat indíthat be a két ország közéletében, amelyek következményeiben ma még beláthatatlanok.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2018. október 16., kedd

Bugár megosztottsága

Kétségkívül, hogy a szlovákiai politikusok közül Bugár Bélának, a Most-Híd elnökének a megítélése erősen megosztja a hazai közvéleményt. Ennek több oka is van.  

Kövesdi Károly 2018. október 14., vasárnap

Százszor elmondott igazság

Ha egy végtelenségig leamortizálódott és hiteltelen, hazug politikus köztársasági elnök akar lenni, természetesen a nép érdekében teszi.

Száraz Dénes 2018. október 13., szombat

Négy évszak – cseh-szlovák mese

Nagy szerencse, hogy csak most bolondult meg a természet, és nem Vivaldi korában, mert akkor mi ihlette volna meg a halhatatlan zeneszerzőt a Négy évszak versenymű megkomponálására?

Kiss Réka 2018. október 12., péntek

Egódiadal vs. Barátság

A barátság igaz és örök.

Száraz Dénes 2018. október 11., csütörtök

Ne várd a novembert, várd inkább a májust!

Szép korban a szépkorúság?

N. Gyurkovits Róza 2018. október 10., szerda

A „monopolista versenyé” a jövő?

A bökkenő, amivel a Nobel-díjas elmélet nem foglalkozik, hogy lesz-e elegendő vevő a tartós növekedéshez.

Molnár Judit 2018. október 10., szerda

Mélypont

A gyűlöletkampányt Kijevben fazonírozzák, a jelek szerint átgondolt stratégiával.

Száraz Dénes 2018. október 09., kedd

2019-től bevezetnék az arab számokat az EU-ban

Meg lehetne esetleg kérdezni bárhol az utca emberét, hogy a jobbról balra tartó arab írás uniós bevezetését támogatja-e, vagy maradjunk meg a hagyományos balról jobbra tartó európai, köztük magyar írásmódnál?

Fülöp Antal 2018. október 08., hétfő

Miben hisz a modern ember?

Ezt a kérdést teszi fel Robert Musil a Tulajdonságok nélküli ember című megaregényében, majd így folytatja: Istenben vagy egy Világcég főnökében hisz?

Száraz Dénes 2018. október 07., vasárnap

Tényleg vége a kettős időnek?

1980-tól éltünk vele együtt jóban, rosszban! Minden évben fejtörést okozott két alkalommal, hogy most akkor merre is tekerjük - előre vagy hátra az órát?

Vélemény
Száraz Dénes: Bugár megosztottsága

Kétségkívül, hogy a szlovákiai politikusok közül Bugár Bélának, a Most-Híd ...

Kövesdi Károly: Százszor elmondott igazság

Ha egy végtelenségig leamortizálódott és hiteltelen, hazug politikus köztársasági elnök akar ...

Száraz Dénes: Négy évszak – cseh-szlovák mese

Nagy szerencse, hogy csak most bolondult meg a természet, és nem Vivaldi korában, mert akkor mi ihlette volna meg a halhatatlan ...