Fokozódnak a kedélyek, folytatódik a kultúrharc
Egészen furcsa dolgok történnek a szlovák parlamentben. A járványügyi szigorítások mellett kevés figyelmet kapott a parlamenti obstrukció, amelyet a kormánypárti SaS képviselői követtek el.
Történt ugyanis, hogy Jana Bittó Cigániková SaS-es képviselő bojkottálta Anna Záborská (OĽaNO) törvénymódosító javaslatát, mert szerinte az sérti a nők jogait. Való igaz, hogy az OĽaNO egyes képviselői kemény konzervatív politikát képviselnek (Záborskával az élen), azonban ez a törvényjavaslat egy enyhébb változat az eredetihez képest.
Záborská szerint a javaslat a liberálisok számára is elfogadható, mert emberi szempontból közelíti meg a problémát. A módosítás szerint a beavatkozás két szakorvosi véleményhez lenne kötve, a magzat vagy az anya veszélyeztetése miatt, illetve a megszakítás várakozási ideje 48 óráról 96 órára módosulna.
Cigániková számára a valódi változás az lenne, ha törvénybe foglalnák az abortusztabletta engedélyezését.
Ezzel együtt Cigánikováék elérték azt, hogy a képviselők ne szavazzanak a módosító javaslatról, mivel a parlament nem volt határozatképes. Az SaS obstrukciójához kellettek képviselők a Za ľudí és a Sme rodina soraiból, de még az OĽaNO képviselői között is akadtak olyanok, akik bojkottáltak a szavazást.
Az igazán érdekes momentum az volt, amikor az ellenzéki képviselők közül Kotlebáék is bekapcsolódtak ebbe a játékba, liberálisnak minősítve Záborská javaslatát.
Az biztos, hogy az abortuszról szóló törvényjavaslat rendesen megkeverte a lapokat, de valójában csak újra kiéleződtek a kultúretikai nézeteltérések a koalíción belül. Az OĽaNO képviselője, Ján Podmanický majdhogynem leárulózta Cigánikováékat azért, mert az ĽSNS-szel egyezkedett. Az SaS képviselője ezt tagadta, és azt állította, hogy pont ő volt az, aki Kotlebáékkal egyezkedett arról, hogy őt kiprovokálják. Cigániková szerint ezért hívta magához őt Kotleba.
Az abortusztörvény olyan örökös téma a koalíción belül, amely láthatóan annyira megosztja a kormányt, hogy egyes képviselők képesek obstrukciót is szervezni, sőt az ellenzéket is bevonva a játékba. Az ilyen hasonló esetek nagyon meggyengíthetik a kormányt, ráadásul ez a folyamat hosszú távon a kormánykoalíció jövőjét is jelentős mértékben megpecsételheti.
A jelenlegi világjárvány közepette természetesen ezek a történések nem bírnak nagy jelentőséggel, de egy más helyzetben egészen más vetülete lehet a történetnek. Képzeljük el, hogy nincs világjárvány, illetve az összes korrupcióellenes törvényjavaslatot már megvitatta a kormány, s akkor hirtelen hasonló kultúretikai témák kerülnének terítékre. Csak egy kicsit kellene, hogy a helyzet elmérgesedjen, s máris nagyon súlyos következményei lehetnének ezeknek a történéseknek a jelenlegi koalícióra nézve.
Más szemszögből megvizsgálva a történetet, a pártok igyekeznek mozgásban maradni: a választóiknak is üzennek, hogy az elveiket nem adták fel, továbbra is kiállnak amellett, amit képviselnek.
A Keresztény Unió a konzervatív szárnyat képviseli a legnagyobb kormánypárton belül. Céljuk, hogy eleget tegyenek konzervatív választóiknak, és a parlamenten kívüli KDH-tól néhány szavazót elcsábítsanak. Hogy sikerül-e, az majd legfőképp a következő parlamenti választásokon mutatkozik meg, illetve azon is múlik, hogy a KDH milyen álláspontra helyezkedik a kérdésben.
Hasonló a helyzet az SaS-nél. Jelenleg ők azok, akik a szlovák liberálisokat képviselik. Richard Sulík szereti hangsúlyozni, hogy különböznek a PS-től, mert ők erősen jobboldaliak, a PS ezért távol áll tőlük. Kultúretikai témák szempontjából azonban nincs is olyan nagy különbség: ha az SaS továbbra is erőteljesen felvállalja a liberális témákat, akkor könnyen magához csábíthatja a PS szavazóit is. A progresszív szavazók egy része úgy érezheti, hogy képviselet nélkül maradtak, ráadásul a PS-n belül személyi váltásra került sor, ez pedig nagyon sok szavazót elbizonytalaníthat.
A kormánykoalíción belül továbbra sem közeledtek az álláspontok, sőt még inkább kiéleződtek a nézetkülönbségek. Amíg nincsenek következményei a hasonló partizánakcióknak, addig senki nem lép hátra, s kompromisszumos megoldásokra aligha lehet számítani. A koronavírus-járvány és a járványügyi intézkedések elfedik a nézeteltéréseket, de amint a kultúrharcé lesz újra a főszerep, még inkább elmérgesedhet a helyzet.
Adódhat a költői kérdés, vajon meddig lehet kiélezni ezt a konfliktust? Vagy ez csak egy színjáték, és ha a kormánykoalíció megtartása lesz a tét, akkor egy ideig leteszik a felek a „kultúrlasszót“?
