Fogalom- és értékzavar

Múlt héten megválasztották az Európai Bizottság új elnökét Ursula von der Leyen személyében. Ez a win-win helyzet, gyakorlatilag mindenki a saját győzelmeként értékeli: a néppártiak azért, mert egy néppárti politikusról van szó, a szocialisták azért, mert a támogatásért cserébe más posztokat kaptak. A V4-ek azért, mert a német politikus megválasztásával sikerült elérni, hogy ki ne legyen a bizottság elnöke, a liberálisok meg azért tekintik magukat győztesnek, mert az ő személye volt a legkisebb közös többszörös a pártok közötti bizniszben.

A meglepően magas részvételi aránnyal tartott EP-választásból arra lehetett következtetni, hogy az európai polgárnak igenis fontos, hogy kik képviselik a parlamentben.

El is mondták neki, hogy a szavazás eredményeinek megfelelően ki vezetheti majd a bizottságot. Aztán mégis kihullottak a csúcsjelöltek, és a semmiből jött egy tapasztalt német asszony. Egyrészt a választó joggal érezheti magát becsapva, hiszen nem volt csúcsjelölt, ugyanakkor az átverés már akkor elkezdődött, amikor az erős államok kierőszakolták a csúcsjelölti rendszert, amely most látványosan megbukott. Az EP-választás utáni egyezkedés teljes pőreségében megmutatta azt, milyen fogalom- és értékzavar van napjaink Európájában.

A politika iránt érdeklődő emberek tudják, hogy a néppártok sajátossága a sokféle eszmei áramlat megléte, ezért is nagy a szavazóbázisuk, ám azt a sokféle színt és irányt egy habarcsként működő eszmerendszer tartja egyben. Nos, ebben az Európai Néppártban nem látom ezt az eszmerendszert, hacsak nem a hatalomvágy az, hiszen ebben az EPP-ben megfér egymás mellett az egymást kizáró Európai Egyesült Államok gondolatának támogatása és a nemzetek Európája koncepció.

Miközben a szorosnál is szorosabb integrációt papolják az EPP vezető politikusai, nem engedik be az Unióba a balkáni országokat

és Románia, illetve Bulgária csak álmodhat a schengeni csatlakozásról. Miközben az unió szankcionálja Moszkvát, Németország vígan üzletel Oroszországgal. Miközben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondja, muszáj kimenteni a Földközi-tengeren bajba jutottakat, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan Európába kell hozni őket, pár éve ő maga is befogadott illegális menekülteket a saját házába. Majd most, amikor az EB élére került, már azt az unalomig ismert szöveget mondja, hogy meg kell erősíteni a határvédelmet, a dublini szabályokat be kell tartani és a migrációs kérdésben méltányos tehermegosztásra van szükség.

Nem igazán lehet tehát megfogalmazni, hogy mi tartja egyben a néppártot a hatalomvágyon kívül.

De az már most látszik, hogy a két leáldozóban lévő csillag, a néppárt és a szocialisták mellett üstökösként mutatkozik a zölderő. És a jövő kérdése majd nem úgy hangzik, hogy van-e még értékközösség a néppártban, meg van-e egyáltalán kereszténydemokrácia és politikai jobb- meg baloldal, hanem hogy kik a globális nagytőke érdekeinek a képviselői, és kik gondolkodnak a hazai gazdasági elitek megerősítésében.

Az írás megjelent a Magyar7 2019/30. számában.