Finisbe érve! Egyenesbe is?
Elkezdődött a választási hajrá Magyarországon! Úgy tűnik, hogy a finisbe fordulva a kormánypártok lépéselőnybe kerültek köszönhetően Orbán Viktor sikeres országjárásának és erős, tényeken alapuló kommunikációjának a szociális hálón. A miniszterelnök hatalmas békepárti tömegeket mozgósított minden városban, ami az előzetesen magabiztos Tisza pártot és híveit elbizonytalanította, és kétségbeesett kapkodásba kényszerített. Kezdődött a budapesti Békemenettel, folytatódva a vidéki városokban, mindenhol hatalmas érdeklődéssel övezve. A tiszások a nyomukba se értek...
Minél egyértelműbbnek tűnik a Fidesz győzelme április 12-én, annál jobban igyekeznek a Tisza-párti közvélemény-kutatók, élükön a Mediánnal az ellenkezőjét állítani. Még mindig vakon hisznek és butítanak a Tisza nem létező fölényével. Ez engem az egykori focimeccsekre, népstadionos kettősrangadókra emlékeztet, amikor Vitray tárgyilagos tévéközvetítését igyekezett a partvonal mellett ácsorgó Szepesi túlkiabálni. A legrosszabb meccset is izgalmassá tudta tenni a mikrofonban... Ilyenkor otthon a tévékészüléküket sokan teljesen lehalkították, és a rádióban Szepesit hallgatták Vitray helyett, mivel azt közvetítette, amit sokan hallani akartak: a legunalmasabb meccsből is izgalmasat tudott varázsolni, a döntetleneket győzelmekké idealizálta, és elfogadhatóvá igyekezte tenni a vereségeket is.
A Népstadion lelátóin ülő szurkolók közül sokan a bajnoki mérkőzések körkapcsolásait és a válogatott meccseit is a tranzisztoros rádiójukon követték a rádiószpíker tolmácsolásában. Emiatt gyakran tömegesen felhangzott a lelátóról a „ne hazudj, Szepesi” rigmus.
Az országjárás mozgósító ereje valószínűleg kitart a választásokig! A miniszterelnök 3 millió szavazatot tűzött ki célul, ami a Nézőpont Intézet mandátumbecslésénél lényegesen jobb eredményt jelentene.
Másik! A fideszes országjárás helyszínein a tiszás provokálók miatt erősödik az agresszivitás is, amit szintén a várható választási vereség okozta kétségbeesés eredményez. Egy másik futball-hasonlattal élve ez olyan, mint amikor úgy is mindegy alapon egy fontos focimérkőzésen a vesztésre álló csapat kíméletlenül elkezd durváskodni. Ezt teszik most Magyar Péter hívei vezérük ösztönzésére. De ez akár kontraproduktív lehet, mert a magyar választók többségétől távol áll az agresszivitás, ami az erős háborúellenességben is kifejeződik.
Az is kérdés, hogy mi fog még kiszivárogni az utolsó pillanatban, ki mit fog még kiszivárogtatni, aminek az igazság tartalmát már nem lehet a választások napjáig igazolni, illetve megcáfolni. Kinek a kije mit követett el, vagy mit nem. Kinek van nagyobb vagy kisebb kacsalábon forgó kastélya, tengerparti nyaralója, síközpontja. Vagy egy igazi nagy durranás?
De jobban lehet attól tartani, hogy a jelenlegi kormánypártok győzelmét az ellenzék nem fogja tudni elfogadni, utcára vonul, és külföldi segítséggel akár egy Majdan szerű polgárháborús helyzetet is kiprovokálhat. A széles lövészárkok, kőkemény barikádok, a most még kibékíthetetlennek tűnő ellentétek miatt nehezen elképzelhető a választások után a magyar társadalom gyors konszolidációja, a két szembenálló tábor megbékélése. Viszont az ország szuverenitásának megőrzése, az elkötelezett nemzetpolitika folytatása mellett erős brüsszeli és hazai ellenzéki ellenszélben ezzel is meg kell birkóznia az új kormánynak.
Sajnos a kampány durva ellenzéki hangneme a nagyhéten sem mérséklődik! Talán abban az egyben reménykedhetünk, hogy húsvétkor alábbhagy. Azt ugyanis senki se meri megkockáztatni, hogy a feltámadás ünnepét saját céljai elérésére fordítsa.
