Fico ellenzéke és a magára maradt Matovič

Persze a történethez az is hozzátartozik, hogy az ellenzéki tüntetésekből Matovičék rendre kimaradnak. A Slovensko mozgalom elnöke különutas politikát folytat, magányos harcosként saját tüntetéseket szervez a parlament előtt. S bár elenyésző tömegeket szólít csak meg, az önjelölt messiás még mindig bízik abban, hogy ő lesz az ellenzék vezére egyszer.

Ehhez azonban az kellene, hogy a többi ellenzéki párt is hajlandó legyen Matovičot elfogadni.

Az ellenzéki erők ugyanis azt kifogásolják, hogy a magányos harcos kommunikációja vulgáris, ezért távolodnak el tőle. Fontos azonban leszögezni, hogy a mozgalom többi tagjával képesek együttműködni. Michal Šipošsal, a Slovensko frakcióelnökével tartottak már közös sajtótájékoztatót az ellenzéki pártok vezetői, és közösen kezdeményezték a belügyminiszter, Matúš Šutaj Eštok leváltását is.

Az ellenzék tehát próbálja egyben tartani a tábort, ám a valódi együttműködés csak akkor lesz teljes, ha Matovičtól nem zárkóznak el. A kérdés csupán az, hogy Matovič bevonása mivel járna.

Az ellenzéknek jelenleg nincs vezéregyénisége. Michal Šimečka, a PS elnöke igyekszik ezt a pozíciót betölteni, ám közel sem mondható vezéregyéniségnek, ráadásul nem is rendelkezik kellő tapasztalattal.

Richard Sulík, az SaS elnöke lemondott pártelnöki funkciójáról és a jövőben csak szimbolikus elnöke lesz a pártnak, így ő is már inkább a háttérbe vonul. A KDH politikáját pedig nagyjából úgy lehet jellemezni, hogy ilyen is, meg olyan is, ha kell sajtótájékoztatót tartanak, ahol elmondják, a kormányprogram nem konkrét, ám néhány kormányjavaslattal egyetértenek, de olyan igazán markáns véleményt még nem hallottunk Ivan Majerský szájából.

A kereszténydemokraták bár örülnek, hogy hosszú idő után visszatértek a parlamentbe, ám politikájuk egyelőre jellegtelen.

Az ellenzéki pártok számára tehát hiányzik egy vezető. Matovič és a többi pártvezető is tudja, hogy ő nagyon szívesen szónokolna az egységes ellenzék nevében, ám túlságosan nagy a szakadék közte és az említett pártok között.

Mindenki tehát úgy teszi a dolgát, ahogy tudja. Az ellenzéki pártok minden héten tüntetéseket szerveznek, a közös ellenség pedig nem más, mint a kormányfő, Robert Fico. Amíg vannak konkrét témák, mint például a Speciális Büntetőbíróság megszüntetése, a jogállamiság védelme, addig az ellenzék elhiteti önmagával, hogy együtt közös erővel fel tud lépni Fico kormányával szemben. Legalábbis ezzel hozzák lázba a tüntetőket. Ez jelenleg arra elég, hogy szavazóikat mozgásban tudják tartani, és egyfajta reményt, hitet adhatnak azoknak az embereknek, akiknek már most elegük van a Fico-kabinetből.

Mellesleg a tüntetésekre nagyjából 10-15 ezer embert tudnak az utcára vinni.

Az ellenzék számára jelenleg ez az egyetlen fegyvertény addig, amíg konkrét célokat nem tudnak megfogalmazni a kormánnyal szemben.

A parlamentben viszont nincs esélyük, a kormány egységes, így megvan a kellő többség ahhoz, hogy akaratukat véghez is vigyék. Az ellenzéki pártok maximum csak késleltetni tudják a törvények elfogadását, mást amúgy sem tehetnek.

Az elkövetkezendő időszak legfontosabb kérdése tehát az lesz, hogy az ellenzék megtalálja-e vezetőjét, illetve milyen más témákkal tudja ébren tartani a Fico-ellenes tábort, mert a tüntetések előbb vagy utóbb, de ki fognak fulladni, és akkor megint valami új ötlettel kell előállni. Nincs sok idejük, hiszen ha nem jut eszükbe semmi, a magára maradt Matovič biztosan előáll valamivel, mert  ahogy azt tőle megszokhattuk, a többnyire "idétlen" ötleteiből sosem fogy ki.