Fibi Sándor: Hivatalosan még egy nap
Lényegében még arra is lehetősége van, hogy indokoltan vagy indokolatlanul egy év halasztást kérjen szemefénye számára. Tehát a törvény értelmében, illetve papíron - hú de szigorú, a valóságban meg történnek a dolgok a maguk módján… - mint a társadalom egyéb területein is. Ezért érthetetlen számomra, miért kell Szlovákiában olyan nagyon hivatalosan január 15-e és február 15-e között beíratni az alapiskola első évfolyamába az iskolaköteles kisgyerekeket, és utána polemizálgatni arról, hogy iskolaérett-e vagy sem, megkezdheti-e szeptemberben az iskolalátogatást, vagy halasztást kell engedélyezni számára.
Miért nem lehet a beíratást áthelyezni júniusra, amikorra már minden iskolaköteles gyermek abszolválta a kötelező iskolaérettségi vizsgálatot, és az eredmény tükrében az iskola igazgatója és a szülő előtt is világos a helyzet. Nem fordulhatna tehát elő, hogy a hivatalos beiratkozási idő utolsó napján még két osztálynyi a beirt tanulók száma, ám augusztus végére csak egy osztálynyi marad, hiszen 6-7 kisgyermek szülei halasztást kértek az iskolaérettségi teszt eredményei alapján.
Ám ezen a téren évek óta nem történik változás, még mindig nem kötelező az iskolaérettségi vizsgálat és tesztelés, amellyel pedig aránylag sok csalódást lehetne megelőzni. Nem fordulhatna elő az sem, hogy csak a tanév megkezdése után, szeptemberben-októberben derül ki, hogy a kicsi gyöngyszemnek bizony nem lett volna szabad megkezdeni a kötelező iskolalátogatást, hiszen bizonyos készségek, kompetenciák nincsenek még a szükséges fejlettségi szinten.
Annyiszor elmondtuk már, annyiszor javasoltuk már a szükséges változtatások életbe léptetését, hiába… Pedig ez nem csak a magyar gyerekek, a magyar iskolák problémája, amelyek körül az ügyintézés, a beidegződött rossz tendenciák megváltoztatása mindig nehezebb feladat volt, hanem országosan problémát okozó állapot. Különösen napjainkban, amikor rendkívül komoly veszély fenyegeti a kisiskolákat - vagyis azokat, ahol csak az alsó tagozat 1-4. évfolyamaiban nyílik osztály - és a kis iskolákat, tehát a száz alatti diáklétszámú teljesen osztott iskolákat, hiszen ebben az országban néhány évtizede nincs arra elegendő pénz, ami a kormány programjában kiemelten fontos, ami prioritást élvez, és ez a mi esetünkben éppen az oktatásügy.
Elképesztő még csak bele is gondolni, hogy a parlament által módosított legiszlatív normák értelmében a mindössze 263 magyar alapiskola közül több mint 120 került közvetlen veszélybe, hiszen az alacsony diáklétszám miatt egyszerűen nem lesz pénz az üzemeltetésére.
Ezért kell hát okvetlenül összefogni és lépni, közösen minden érintettnek, a pedagógusoknak, a szülőknek és az önkormányzatoknak. Összefogással arra kell törekedni, hogy okvetlenül emelkedjen az adott iskolákban az oktatás színvonala. Hatékonyan együtt kell működnie a pedagógusoknak és a szülőknek. Biztosítani kell végre, hogy az iskolában megtörténjen a szükséges szemléletváltás, és mindenki tudatosítsa, hogy az iskola nem kizárólag a pedagógusoké, hanem elsősorban a diákoké és a szülőké, az iskola pedig szolgáltatást nyújt számukra azzal, hogy felvértezi a gyerekeket a szükséges tudással. Ha ezt a célt elérjük végre, akkor majd az iskolának nem kell két-három héttel a beiratkozás előtt keményen kampányolnia a beiratkozás sikeressége érdekében, hiszen a folyamatosan magas szintű pedagógiai tevékenysége lényegében az igazi, a mindennapi, a lehető legsikeresebb kampány.
Nem tehetek róla, de számomra a kampány, a néhány hetes kampányidőszak igencsak negatív jelentést, hazug ígérgetést hordozó szavak… Azokká tette őket a politika…. Ezért nem szerettem sohasem, ha az iskola csak a beiratkozást megelőző rövid időszakban prezentálgatta nagyszerűségét néhány óvodacsalogató rendezvénnyel, egy-két “nyitott félnappal “.
A jó iskola folyamatosan együttműködik az óvodákkal, a szülőkkel, állandóan nyitott iskola, ahová a szülő bármelyik napon beléphet, az igazgató engedélyével beszélgethet a pedagógussal, beülhet az osztályterembe, hogy saját fülével-szemével meggyőződhessen arról, hogyan is tanítanak abban az iskolában. Örömmel tölt el, hogy Pozsonytól Nagykaposig egyre több a magyar tanítási nyelvű iskoláink között az olyan, amelyik valóban kivívta a szülők bizalmát - az igazi pozitív kampánnyal: a mindennapi magas színvonalú munkával, a kiváló eredményekkel. Ahol az öntudatos, hivatásukat szerető pedagógusok nagyszerűen felkészítik a tanulóikat a továbbtanulásra.
Ennek ellenére még mindig nem sikerült minden szülővel elfogadtatni az egyik legalapvetőbb pedagógiai igazságot, mely szerint minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen soha. Még mindig vannak olyanok, akik képtelenek megérteni, hogy a hatvanas évektől kimondottan politikai indítékkal hangoztatott szlogen, mely szerint gyermekedből csak akkor lesz ebben az országban sikeres ember, ha szlovák iskolát választasz számára, a legkörmönfontabb megtévesztés, a legvadabb hazugság.
Tehát a cél mindannyiunk előtt világos. A lehető legmeggyőzőbb munkával, vonzó oktatási programok életbe léptetésével el kell érnünk, hogy a magyar szülők mindegyike megértse és elhiggye végre, hogy az adott településen, városban a magyar tanítási nyelvű iskolában magasabb az oktatás, a nevelés színvonala, és eszébe se jusson, hogy más tanítási nyelvű iskolába adja a gyerekét.
Ha sikerül végre ezt a célt elérni, akkor nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy ebben az évben nagyon sikeres volt a beiratkozás, és mi - pedagógusok, szülők, önkormányzati képviselők, polgármesterek - valóban mindent megtettünk anyanyelvi iskoláink megmentéséért.
a szerző Fibi Sándor nyugalmazott iskolaigazgató
