Fiala Ilona: A műsorvezetők felelőssége

A szombati Eurovízió magyar műsorvezetőit veszem most célba, mert bizony akad jó néhány kifogásolnivalóm. Hogy „ne menjünk messzire” (a reklámból kölcsönvéve), mert mindjárt „érkezik” X ország. Egyszer még el is menne egy este a bugyuta bemondás, de körülbelül a harmadik felszólításnál majdnem kikapcsoltam a tévét, és majdnem elmentem jó messzire. Egy következő hátborzongató kifejezés a „mindösszesen” szintén többször elejtve. De ennél is rosszabb a „hölgyemény”. Első elhangzása még nem rázott meg különösebben, a másiknál már felugrott a szemöldököm a homlokom közepére, a harmadiknál kivert a verejték… Nem számoltam tovább, de a vérnyomásom jelezte az ellene irányuló újabb és újabb támadásokat. Csak az hatott kedvezően kedélyállapotomra, hogy következtek (nem pedig „érkeztek”!) a további dalok (sajnos ilyen megfogalmazásban is: „Horvátország személyében”). De a „fogadják nagyon sok szeretettel” szlogen is kimondottan idegesítővé vált egy idő után. A „rendelkezik” pedig azt jelenti, ügyeket, munkát, illetve valakiket utasításokkal irányít – rendelkezik a beosztottjaival, a pénzével stb. De egy énekes nem „rendelkezik” örmény felmenőkkel, csupán örmények a felmenői. És nem „kalap alá” szoktunk valamit hozni, hanem tető alá.

A műsorvezető munkaeszköze elsősorban a nyelv, a szókincs, a hangsúlyozás és a helyes kiejtés. Ha ezeket nem uralja, nem végzi jól a munkáját – ezt nagy általánosságban, a műsorvezetők többségére értem. Nincs, aki irányítaná őket, aki egy-egy műsor után (sőt még inkább előtte!) felhívná a figyelmüket a melléfogásokra, a tévedésekre? Mert előfordulhat az ilyesmi, de vonjuk le belőle a tanulságot! Állítólag erre ma már nincs keret. Mert a pénz a rongyrázásra, az attrakcióra, a szemfényvesztésre megy el. De akkor mi lesz az értékekkel, például édes anyanyelvünkkel?

Fiala Ilona