2021. február 27., 19:04

Felvidéki magyar konzultáció és „ellenzéki” visszhangja

Az MKP-nak már van Nemzetstratégiai Bizottsága, amely összfelvidéki párbeszédet hirdetett. Örvendetes mindkettő, és mondhatjuk, itt volt már az ideje kikérni az emberek véleményét, belevonni őket a történésekbe.

Fotó: Lamos Csaba

Ez egy sokkal életképesebb ötlet, mint például az előválasztás, amely „csak” arányokat és személyi összetételeket befolyásolhat, mellette a lényeg, a jövőkép elillan, mint a buborék. Ez viszont az összfelvidéki párbeszédben szépen kibontakozhat!

Tudjuk jól, nincs előzmény nélkül a nemzeti konzultáció ötlete, hiszen a magyar kormány 2010 óta már kilenc alkalommal kérdezte meg lényeges dolgokról a magyar állampolgárokat. Az Alaptörvénnyel kapcsolatos konzultációra közel 1 millió válasz érkezett, volt szociális és gazdasági jellegű konzultáció is, a migrációs válság kapcsán már 1 millió 254 válasz érkezett vissza a kormányhoz, az „Állítsuk meg Brüsszelt” témára pedig már közel 1 millió 700 ezer. A Soros-tervet pedig 2,3 millióan utasították el. A közelmúltban az emberek nagy felhatalmazást adtak a magyar kormánynak a családtámogatási rendszer bővítésére, és a jelenleg folyó kilencedik nemzeti konzultációban pedig a járvány, illetve annak gazdasági következményei kerültek a fókuszba.

Miközben a balliberális ellenzék mindvégig, mind a kilenc alkalommal hangosan prüszkölt, és verte a fejét a falba, hogy 2010 előtt, amikor ők kormányoztak, miért nem találták fel ezt a fajta kommunikációt a választókkal. Nem lett volna hiteles és őszinte se! Ilyen-olyan, kitalált kifogásokkal ezért igyekezték elgáncsolni az összes eddigi nemzeti konzultációt, de látjuk, sikertelenül!

Az MKP konzultációs kezdeményezését nagyságrendben természetesen nem lehet összevetni a magyarországiakkal, de célját tekintve igen: összerázni a nemzetet, megtalálni a közös hangot!

Mert mi mást szolgálna egy olyan kérdésegyüttes, ami magába foglalja a Szlovákiában élő magyar embereket képviselő pártok egyesülésének támogatását, egy erős magyar szövetség létrehozását, a közös választási listát a parlamenti választásokon, a magyarok mellett a többi nemzetiség és a déli régióban velünk együtt élő polgárok képviseletének felvállalását, szülőföldünk gazdasági fejlesztését és a magyarok egyenrangúságának biztosítását az országban?

A felvidéki „ellenzék” viszont ugyanúgy prüszköl, mint a magyarországi. Vagyis másképp, mivel nálunk nem pártok részéről kell ezt a vinnyogást értelmezni, hanem az egyes felvidéki médiák ilyenkor szokásos felbújtatásaiban és a szociális hálón erre érkező, szervezett megnyilvánulásokban. Tehát nem az egységesülni készülő pártoknak léteznek ellenzéki pártformációi, hanem magának a magyar egység gondolatának van ellenzéke!

Viszont kinek állhat ez érdekében? Természetesen azoknak a politikai erőknek, amelyek nem nézik jó szemmel a számunkra elkerülhetetlen egységesülési folyamatot, mivel féltik pártpreferenciáikat, és számítanak a magyar választók szavazatira is, mint a legutóbb parlamenti választáson. Ezektől a szavazatoktól igencsak elesnének, ha a három magyar párt közös nevezőre jutna, és együtt indulna legközelebb.

Nos ezeknek az erőknek léteznek kiszolgálói a mi térfelünkön is! Ha ehhez még párosul egyfajta múltból fakadó sértődöttség- és mellőzöttség érzés, már kész is a recept: hangosan, kíméletlenül, eszközöket nem válogatva kerékbe törni minden olyan kezdeményezést, ami közelebb vihet a célhoz: a magyar egységhez!

Az összfelvidéki párbeszéd az ő szemszögükből egy ilyen veszélyhelyzetet jelent!

Megosztás
Címkék