Felvidék, a lecke fel van adva!
Az MKP ünnepi kongresszusának egyhangúan elfogadott határozata a köztársaságielnök-jelölt személyéről nem csak a kongresszus ünnepélyességét emelte, hanem sorsdöntő választás elé állította a szlovákiai magyarságot: szavazhat a jövő évi választásokon Menyhárt Józsefre, az MKP elnökére, és visszatér az önbecsülés, a nemzeti kiállás útjára, vagy Bugár Bélát, a Most-Híd elnökét választja, és folytatja az önfeladás általa megindított folyamatát!
Ésszerű harmadik választás nincs, mert nem lesz olyan szlovák köztársaságielnök-jelölt, aki megbecsülné és tisztelné a felvidéki magyarságot! Kiska sem volt az, mégis legutóbb sok magyar szavazott rá Fico ellenében. Most ennek alapján az lenne a természetes, ha a szlovákiai magyarok nem arra a jelöltre adnák le voksukat, aki elválaszthatatlan szövetséget kötött Ficoval, együtt alakítva meg vele a jelenlegi szlovák kormányt. Arra a jelöltre, akinek a közös kormányzás alatt, a belpolitikai botrányokat követően is számtalan lehetősége volt már, hogy megbánást gyakorolva kilépjen ebből a szövetségből. De Bugár ezt nem tette meg, koalícióra lépési megalkuvását újabb és újabb emberi és politikai megalkuvás követte!
Bugár a harmincéves politikai múlttal bíró szlovákiai magyar politikusi gárda, az immár "kifutó kollekció" egyik utolsó darabja. Szívós modell, önszántából nem fogja otthagyni a kifutót, pedig már rengeteg köpeny forgolódott rajta. Volt magyar is, kereszténydemokrata is, össze is fogta már a magyarságot, meg is osztotta azt! Állt a jobb és a baloldalon is, volt már Fico-ellenes, majd a nagy elutasításból egyenesen Fico kebelén landolt.
Vegyes a megítélése, mint ahogy vegyes a pártja is! Személyes érdekek és hatalomvágy vezérelte őt politikai karrierje során. Itt az ideje, hogy elbúcsúztassa őt a választónép! Saját pártja erre képtelen, leszerepeltetése és leszerelése a köztársaságielnök-választáson erre jó lehetőség! A felvidéki magyarok kezében a további sorsa!
Az MKP számára nem sok lehetőséget engedett a Most-Híd azzal, hogy elsietve, egyeztetések nélkül bejelentette pártelnökének indítását köztársaságielnök-jelöltként. Ha az etnikai párt válaszul nem indít magyar jelöltet, megfutamodó nyuszinak néznék. Ha pedig indít saját jelöltet, azt vágják a fejéhez, hogy minek kiélezni a konfrontációt Bugárral és pártjával, tovább mélyítheti a megosztottságunkat.
Hiszen a vegyespárt elnöke mégiscsak magyar! Talán ez a mégiscsak tette eltökéltté a Magyar Közösség Pártját: ne legyünk már minduntalan és mindannyian olyan mégiscsak magyarok, akinek minden és mindenki megfelel! Ezért nem szabad kényszerpályaként kezelni a MKP saját jelölését, hanem bátor kiállásként! Talán az késztette végső elhatározásra és indulásra Menyhárt Józsefet is, hogy Rudolf Chmel, a vegyespárt doyenje kijelentette: Bugár nem magyar jelöltként indul, hanem szlovák állampolgárként!
Menyhárt is szlovák állampolgárként indul, de magyar jelöltként! Miért van szükség, hogy magyar jelöltként induljon? Nagy szükség van rá! Vadkerty Katalin történész szerint azért, hogy megmutassuk erőnket, hogy lássa a világ, létezik egy magyar nemzetrész Szlovákiában, amelynek ugyan fogytán az önbecsülése, a kishitűség lejtőjén sodródik, de azon még megállítható abban az esetben, ha elhiszi, hogy van értelme magyarnak megmaradni Szlovákiában és Európában is! Erre az MKP magyar elnökjelölése egy jó alkalom!
Ezért százszor, ezerszer inkább Menyhárt József, aki az MKP elnökeként, magyar jelöltként vállalta a köztársaságielnök-jelöléssel járó megmérettetést. Egy kisebb, de tisztább hang, az erőteljesnek tűnő, de fals hanggal szemben!
