Félelemmarketing és pótmegoldások futószalagon
Vasárnap a válságstáb ülése után kiderült, a középiskolások már másnap nem mennek iskolába, s elkezdődik a bezárási hullám újabb köre. Látszólag semmi meglepő, kár, hogy az ország vezetése ismét nem tudott felkészülni semmire, ahogy a polgárok számára is minimális információkat kínált. Félelemmarketinget viszont annál inkább.
Hogyan lehetne másként magyarázni azt, hogy a kormányfő este a legnézettebb kereskedelmi csatorna híradójában a kompenzáció konkrétumairól nem tud igazából semmi lényegeset mondani. Milyen kommunikációs felkészültségnek nevezzük azt, amikor csak támadásokat hallgatnak az állampolgárok, miközben 80 százalékuk igyekszik a szabályok keretei közt működni, legfeljebb panaszkodnak azok átláthatatlanságára?
Eközben a tévében úgy tűnik, mint amikor egy ideges óvodás kiabál, mert nem ülhet a hintába, hiszen az októberi eső mellett még a hőmérséklet is tíz fok alatt van. A helyzet viszont súlyos, a támadásra és félelemre építő kommunikációt pedig a kormányfőtől hallgatjuk. Abban az időben, amikor az emberek 99 százalékát meg kellene nyugtatni, akkor előjön a félelemmarketinges megoldásaival. A médiában eltöltött másfél évtized alatt megtanultam, milyen eredményes lehet az ilyen ingerekre történő építkezés, de ettől függetlenül nem erre alapozzuk munkánkat, mert az előbb vagy utóbb visszaüt.
Egy dologgal pedig tisztában kell lennünk. Igor Matovič nagyon is ért a kommunikációhoz, hiszen vállalkozóként és politikusként is bizonyította, meg tudja szólítani az embereket. Sőt, sokkal jobban, mint konkurensei, ahogy az februárban kiderült. Más kérdés, hogy kormányfőként képtelen túlzott érzelmi kirohanásoktól mentesen szólni a néphez, miközben a saját kormányának elkéső intézkedéseit úgy sokkal könnyebben tudná megfelelő mederbe terelni.
Tudjuk, senki sem volt felkészülve arra, ami márciustól Szlovákiában is beköszöntött, s nehéz feladat volt a koronavírus okozta járvány kellős közepén elkezdeni a kormányzást, igazi tapasztalatok nélkül.
Ettől függetlenül azt látjuk, hogy a menedzserként korábban jól teljesítő szakemberekből lett miniszterek szintjén akadozik a kommunikáció, s nem csak az. Még az első hullám okozta gazdasági hatásokat sem mérték fel teljesen, s elindul egy olyan folyamat, amely újra súlyos következményekkel járhat.
Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az éttermek szolgáltatásainak csökkentésével sok ember fog munka nélkül maradni, egy olyan szektorban, amelyben egyébként is mindig a legalacsonyabbak közé tartoznak a bérek. A fürdők, sportközpontok szintjén is arra számítanak sokan, hogy idén már biztosan nem nyitnak ki, a helyzet számukra is felérhet a felszámolással, ha az ésszerű kompenzáció nem lesz gyors és hatékony. Márpedig erre kevés esély van, ahogy az alkotói közeg igazi megsegítésére is. A kormányfő amikor erről kérdezik, akkor legfőbb ellenfele, Robert Ficora hajazó ellentámadásba kezd.
Ide jutottunk, és könnyen elképzelhető, hogy a lakosság inkább fogja várni vissza a korrupciós ügyektől terhelt, de új brand alatt működő szociáldemokráciát, mert Peter Pellegrini tudja, miként kell megnyilvánulni, amikor százezrek hallgatják szavait. Akkor is, ha nem feltétlenül mondhat abban a pillanatban igazat, mert ez is a politika része.
A helyzet ugyanakkor elkeserítő, de nem reménytelen. A koronavírus és a mindennapi működésünk kapcsán egyaránt. Ha elkezdenénk ésszerű rendelkezések alapján működni, akkor az emberek is megnyugodnának, csökkenne a felesleges csoportosulások száma, s még az is lehet, visszakerülnénk a jól teljesítő országok közé. A jelek viszont sajnos nem erre utalnak. Önmagát lelelepző színjátéknál nem több, amikor egy vezető politikus az emberekre igyekszik kenni a felelősséget, miközben ő esküdött fel az ország védelmére. Az ő és társai kezében van a döntéshozatal, s a szabályok betartatása is.
Erről jó volna nem megfeledkezni Igor, mert az emberek egy része még mindig bízik benned és abban, hogy meg tudod oldani ezt a helyzetet. Sőt, akik nem is bíznak benned, s mindenféle jelzővel illetnek, még ők is azt szeretnék, hogy a kormányodnak és a válságstábnak sikerüljön megállítani a fertőzés terjedésének növekvő ütemét. Ez ugyanis nem rólad, nem is a kommunikációs trükkökről, hanem mindenkiről szól, aki ebben az országban él. Én hiszem, hogy sikerülhet, de ahhoz a szavakon túl tettekre és közösségi összefogásra van szükség, mely nem épülhet támadásokra.
