Fejre állított vakáció?
Bandika, ébresztő, ma biziosztás és kezdődik a nyári szünet! Ne már, anya, olyan jó lenne még a barátokkal focizni meg állatkertbe kirándulni, a jegyeket már lezárták, most jó iskolába járni… Hát abból sajna nem lesz semmi, mert a miniszter bácsi úgy döntött, hogy két héttel lerövidíti a tanévet. És van még egy rossz hírem: két héttel előbb is kezdődik a suli. Úgyhogy a nyár végére tervezett sátorozásunk vagy elmarad, vagy előrébb kell hoznunk.
Képzeljük el a fenti kis párbeszédet gyermek és szülő között. Most még talán kicsit szürreális, de könnyen valósággá válhat. A nemrég kinevezett oktatási miniszter fontolgatja, hogy már június közepén befejeződhetne a tanév és augusztus közepén kezdődne újra. Mondván, hogy júniusban a legtöbbször már elviselhetetlen a meleg az osztálytermekben. Augusztus második felében azonban általában lehűl a levegő…
Valószínűleg a több tízéves meteorológiai adatok átlagát vehette figyelembe, nem pedig az elmúlt néhány évét. Mert bizony augusztus sokszor jóval forróbb, mint akár a június és a július. A klimatológus úgy véli, az időjárás szerint meghatározni a tanév menetét meglehetősen rizikós vállalkozás, mert annál változékonyabb, kiszámíthatatlanabb dolog alig van világon. Ha tehetné, ő csak októberben küldené iskolába a gyerekeket, mint Krétán. Ott viszont szombatonként is van iskola… Valamit már tudhat, sejthet, tán csak nem azt, hogy idővel mediterrán országgá válik Szlovákia?
A miniszter megemlítette azt is, hogy a klimatizáció nélküli osztálytermekben már júniusban elviselhetetlen a forróság.
Lehúzott redőnyök mellett, kereszthuzatban se nagyon lehet már tanítani akkor, amikor odakint 30 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála. Tudják ezt jól a pedagógusok. Ha csak lehet, a kötelező évvégi felmérők és feleltetések után könnyedebb, szabadidős programokkal próbálják csökkenteni a felforrósodott osztályokban való tartózkodás idejét. Csapatépítésre rendkívül alkalmas a tanév utolsó két hete. Merthogy a klíma az legfeljebb csak álom lehet. Ilyen energia- és pénzszegény időkben, amikor lassan már krétára sem telik, egy nagyobb iskola több tucat tantermének hűtése egyenesen luxus lenne. Nem is beszélve arról, hogy nem mindenkinek tesz jót a hideg levegő.
Nem tudom, a pedagógusok körében mekkora diskurzust vált ki a nyári vakáció átütemezése, csak sejtem, hogy ennél sokkal fontosabb kérdésekkel vannak elfoglalva. Talán azzal, hogy az orvosokhoz hasonlóan milyen módon csikarhatnának ki magasabb bért maguknak? Vagy azzal, hogy mit kezdjenek a csökkenő diáklétszámmal, esetleg hogyan pótolják a hiányzó vagy elavult tankönyveket… Hogy a „problémás” gyermekek integrálásáról már ne is beszéljünk. Nagy kérdés, hogy segíthetnének a Covid alatt, a bezártság miatt lelkileg „megroppant” gyermekeknek.
Szóval, kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint a plusz-mínusz két hét tologatása.
A szülők talán elméláznak néhány percet, mert nekik esetleg át kell ütemezniük a nyári teendőiket, a szabadságokat. A nagyvállalatoknál is máskor lehet emiatt az üzemi szabadság, amihez idomulni kell. A jó karban lévő nagyszülők persze, mint mindig, most is megmenthetik a helyzetet. Feltéve, ha már nyugdíjasok.
És hogy mit szeretnének a gyerekek? Nem nehéz kitalálni. A korábbi tanévzárásnak bizonyára örülnének, de augusztus közepén nem hiszem, hogy újra szívesen vennék hátukra az iskolatáskát. Nyáron nem lehet, s talán nem is szabad tanulni. Ahogy azt egy kedves tanár ismerősöm mondta, amelyik gyermek cseresznyeérésig (május vége, június eleje) nem tanulja meg, amit kell, az már azután sem fogja.
