Fegyelmezett választó vagyok
Azért el kell ismerni, hogy Čaputová sokkal jobb nő, mint Šefčovič! Azt viszont nem állíthatjuk nyugodt lelkiismerettel, hogy jobb államelnök is lesz belőle, mint Šefčovičból. Mégis nagyon valószínű, hogy ő lesz a köztársasági elnök, ha csak valami egészen váratlan dolog nem történik vele a második fordulóig.
Mondjuk, kiderül róla, hogy szalonnapörc helyett porcukorral eszi a juhtúrós sztrapacskát, a kapustnicának már az illatától is hányingere van, hogy utálja a borovicskát, és sört is utoljára első bálosként ivott. Olyan pitiáner dolgok, mint az erős liberális háttér, elkötelezett, feltételek nélküli EU komfortság, a sokatmondó semmit mondás és programtalanság nem fogják csökkenteni az esélyét, annyira magabiztosan vezet, sőt szárnyal Zuzana Čaputová. Ő képviseli a jót a rosszal szemben, a tisztességes Szlovákiát a tisztességtelennel szemben. Ki, ha nem ő?
A felvidéki magyarok számara az államfőválasztás első fordulójának még volt tétje. Elsősorban az, hogy Bugár Bélával vagy nélküle képzelik el a jövőben a szlovákiai magyar politikai életet. Úgy döntöttek, hogy Nélküle, meg is üzenték neki szavazataikkal. Reméljük, meghallotta, ha nehezére is esett, de felfogta. Talán bízhattunk benne, hogy kollégái közül is többen megvilágosodtak a felvidéki magyaroknak ettől a döntésétől, akik egységet, összefogást szeretnének, és most érkezett el az a pillanat, hogy rádöbbenjenek, ennek egyetlen gátja Bugár Béla személye. Tehát nélküle.
Bugár tehát kipipálva, de mit csináljunk most ezzel a fránya második fordulóval? Šefčovičról tudjuk, honnan jött, Čaputováról tudjuk, merre tart.
Én eddig talán minden egyes alkalommal éltem választói jogommal, csupán az értelmetlen referendumokat hagytam ki. Egy alkalommal az átkosban viszont elfelejtettem elmenni a szavazásra, de mégsem úsztam meg szárazon. Még budapesti egyetemista koromban történt egy vizsgaidőszakban, amikor annyira belemerültem a tanulásba, hogy nem adtam le a szavazatomat a csehszlovák nagykövetségen. Akkor még kétnapos volt minden választás, de nekünk, az anyaországban tanuló diákoknak csak az első nap lehetett szavazni, másnap hazaküldték a lepecsételt urna tartalmát számlálásra. Valószínűleg sok gondjuk nem volt ezzel a biztosoknak, sehol se kellett külön kupacokba rakni a szavazócédulákat…
Hozzám viszont este bekopogott a budaörsi úti ELTE kollégium 420-as szobájába két követségi alkalmazott hordozható urnájukat magukkal hozva, és rosszalló szemekkel megdorgáltak, szobatársaim legnagyobb megrökönyödésére leszavaztattak csak úgy rövid gatyában, pólóban. Akkor az egyszer éreztem magam csehül Budapesten! Azóta lettem óvatosságból öntudatos választó, olyannyira, hogy immár több választáson is részt vettem, mint amennyi összesen volt Szlovákia történetében...
Most is elmegyek majd az államfőválasztás második fordulójában. Hogy kire fogok szavazni? Senkire se! Karikázatlanul maradó szavazólapot kapnak tőlem az urnába. Nem úgy érvénytelenítem a szavazócédulát, hogy mindkettőt bekarikázom, mert akkor még azt hinnék, hogy a játékban maradt két jó államfőjelölt közül nem tudtam választani, hanem csak úgy, üresen hagyva. Hadd higgyék, amit akarnak…
