Faültetés idején
Jóleső érzés látni, hogy mostanság több helyen is facsemeték kerülnek a földbe, amelyekből pár év alatt sudár fák nőnek. Lombjukkal majd megvédenek bennünket a túl erős napsugarak elől s otthonul szolgálnak rengeteg rovar- és madárfajnak. Tisztább lesz tőlük a levegő s madárdalos a környék. Aki fát ültet, az életre és a jövőre szavaz. Kevesebb nemesebb feladatunk van ennél. Nem hiába ültettek hajdanán diófát a nagyapák, ha unokájuk született…
Valami hasonló várható az elkövetkező hetekben is, amikor gyermekeinket iskolába íratjuk. A kis csemeték, a nagycsoportos óvodások ősztől beülnek az iskolapadokba. A jövőre gondol, aki a magyar iskolát választja gyermekének. A magyar iskola az az éltető közeg, ahol a kis csemete megkapaszkodik, növekedésnek és fejlődésnek indul. Öröm látni, ahogy alig pár hónap alatt megtanulja a betűvetést és a sok ákombákom, amit a könyvben lát, egyszer csak szavakká, mondatokká áll össze a szeme előtt. Ez is az élet nagy titka és csodája.
A magyar iskola választása a legtöbb szülő számára olyan természetes, mint a levegővétel. Annyira magától értetődő, hogy nincs is szükség különösebb kampányolásra annak érdekében, hogy lehetőleg a hozzá legközelebb eső magyar iskola első osztályába írassa be csemetéjét.
Április elsősorban azokról a szülőkről fog szólni, akik tétováznak, akik mérlegelnek, akik még nem döntöttek. Nincsenek kevesen.
A számok tanúsága szerint a magyar nemzetiségű gyermekek 11 százaléka nem magyar alapiskolába jár. Jelenleg csaknem 30 ezer gyermek tanul magyar iskolában. De lehetnének még vagy 3300-zal többen is. Gondoljunk bele, hogy ez hány plusz osztályt és esetleg hány megmentett kisiskolát jelenthetne…
A magyar iskolába beíratott gyermekek száma évek óta stagnál, köszönhetően a magyar iskolát népszerűsítő kampányoknak. Örvendetes, hogy nem csökken, szomorúságra ad okot viszont, hogy nem is lódul meg erőteljesebben felfelé.
Nem titok, hogy két dologgal lehetne feltornázni ezt a számot. Az egyik, ha minden magyar szülő a magyar iskolát választaná. A nagyjából 3500 beíratott kiselsőshöz így hozzáadhatnánk még vagy 380 újabbat. Húszas létszámú osztályokban gondolkodva ez plusz 19 osztályt jelentene.
Magyarán, napjainkban egy kis falu nagyságnyi, vagy ha úgy tetszik, egy nagy iskola nagyságnyi gyermek nem anyanyelvén kezdi meg szeptemberben a tanévet.
Ha mernénk bátrak lenni, ha nagycsaládokban gondolkodnánk, akkor akár több ezerrel is növelhetnénk iskolásaink létszámát. Ehhez kell az életigenlés, a legalább két-három gyermek vállalása. Erre fiataljaink mintha nem állnának készen. Mert akkor talán le kellene mondani egy-két dologról, például a kényelemről és a szabadságról. Az anyagiakkal való magyarázkodás nem igazán helytálló az esetek többségében. Nem élünk olyan rosszul, hogy ne „férne el” minden egyes családban több gyermek…
Amikor a facsemetét elültetik, szépen meg is öntözgetik, hogy megeredjen. A magyar iskolában népmesék, népdalok, Petőfi és Móra szavai jelentik a sarjadást segítő életelixírt. Ebből bőségesen kapnak, s ettől szépen fejlődnek a csemeték, s a hosszú évek során ágas-bogas, lombos fává terebélyesednek. Erős gyökérzetükkel kapaszkodnak és semmiféle szél sem tudja őket derékba törni, gyökerestül kicsavarni.
