Farsangolnak a felvidéki magyarok…
Hamupipőkének éjfélig haza kellett érnie a bálból, mert megszűnt volna a varázs. Sikerült is neki, de nagy siettében az egyik cipője bánta, de ez végül is jó befektetésnek bizonyult. Meg se várhatta szegény a bálban a tombolahúzást, annyira sietett. De sose bánkódjon emiatt! A farsangi bálozók többsége mindig az éjfél utáni hosszadalmas tombolahúzás ideje alatt fárad el, mert a szervezők érthető módon igyekeznek a szponzoraiktól minél több tomboladíjat begyűjteni, ebből lehet némi nyereségük. Így viszont akár kettőig is eltart egy ilyen szerencsejáték, nem csoda, hogy utána inkább már sokan mennének haza. Hamupipőke már úgy sincs ott...
Ki húzza ki az első tomboladíjat? Legtöbbször a helyi polgármester, akinek illik ott lennie nejével együtt minden helyi farsangi bálban: a vádász-, a halász- és a madarászbálban, a tűzoltókén, a sportegyesületekén is, mindegyik iskola bálján, sőt a kulturális egyletek által szervezetteken is. Egy nagyobb településen egy rövidebb farsangi időszakban ez a hétvégeken akár több tombolahúzást és nyitótáncot jelenthet. Néha meg is kell osztania az éjszakát! Az egyik bálban nyitótánc, aztán átszaladva a másik helyszínre meg kell kezdeni a tombolahúzást. Nem könnyű, főleg a választási évben, utána már lehet kicsit lazítani, esetleg tánciskolába járva felkészülni a következő kampányidőszakra. Most viszont frissen választott polgármesterek vannak, akik egy-két bált akár ki is hagyhatnak, vagy elküldik helyettesüket.
Viszont a bálszervezőknek illik illusztris vendéggel kirukkolniuk! Még szerencse, hogy azért majdnem minden évben van kis országunkban valamilyen választás, és a jelöltek szívesen kampányolnak az ilyen rendezvényeken. Idén kettő is lesz belőle, a köztársaságielnök-választás lesz hamarabb, március 16-án, a hamvazószerda, a báli idény vége pedig idén március 6-ára esik. Farsang tehát szinte egybeesik az elnöki kampánnyal. Valószínű, hogy csak a bálszervezők örülnek annak, hogy fogyatkozó magyar közösségünk két pártjának két komoly jelöltje is van ebben a megmérettetésben (félő, hogy legközelebb már három lesz Simon Zsolttal kiegészülve), mert a komolyabb bálokba így valamelyikük elcsíphető díszvendégnek.
De mi van akkor, ha a jó szándékú, pártsemleges bálszervezők mind a kettőt meghívják, hogy ne érje szó a Csemadok-ház elejét, és mind a kettő el is fogadja a meghívást, mivel ebben az időszakban a bálokon kívül nemigen vannak egyéb önmegmutogatási lehetőségek. A lakossági fórumok nem olyan érdekesek, falunapok, búcsúk, focimeccsek télvíz idején nincsenek, egyéb spontán, sok embert odavonzó események se nagyon. Így tehát maradnak a bálok!
Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy egy ilyen farsangi bálban elfogadja a meghívást a magyar államfőjelölttel együtt a magyar származású elnökjelölt is. Hova ültetni le őket? Egy asztalhoz kizárt, és a távolság is igencsak megfontolandó! Melyik páré legyen a nyitótánc, melyiké a tombolahúzás kezdés? A műsorban legyen-e palotástánc, vagy inkább valamilyen nemzetközibb, vegyesebb? Mennyire illik betartani ilyenkor a kétnyelvűséget a konferáláskor? Legyen-e magyaros menü főételnek, vagy a káposztalevest (kapustnica) hozzák előbbre éjfél helyett? A zenekar repertoárját hogyan összeállítani? Nem lesz-e feltűnő a sok régi táncdalfesztiválos zeneszám? Honnan találjanak nagy hirtelen az előtérben muzsikáló magyar cigányok mellé szlovákokat is? Számos bonyolult kérdés, amire az egyszerű választópolgár hiába keresi a választ!
Még szerencse, hogy az egyik elnökjelöltnek ugyanúgy, mint Hamupipőkének, már éjfél előtt haza kell mennie. Állítólag másnap Matica bál lesz, amin szintén nagyon fontos a megjelenése, persze, akkor nem magyaros mentében! Még jó, hogy elmentében lábán maradt a cipellője, mert a szemfényvesztő varázslata már elszállt...
Az is igaz, hogy másnap a szlovák népviselethez nem is illenének a táncoló fekete lakkcipők.
