Ezt neked írtam, aki úgy érzed, a te véleményed úgysem számít…
Egy kicsit távolról kezdem a történetet. Mintegy 25 éve egy embertől az alábbi képet kaptam. Azt láthatod rajta, hol van a mi Napunk a Tejútrendszeren belül, amely körül valahol a harmadik bolygón ott vagyunk mi, a Föld lakosai. Azon belül vannak a földrészek, nemzetek, a kis közösségek és ott vagy TE. Az egészet nézve nem vagy nagyobb egy jelentéktelen porszemnél. Kiábrándító, nem? Innen nézve mit számítanak a te gondjaid? Az örömöd vagy a bánatod? Látszólag semmit. Neked viszont ez jelenti a Mindent. Hol itt az igazság?
De ez az ember azt is mondta, hogy a naplemente csak rezgés a levegőben a TE szemeid nélkül, és egy Vivaldi hegedűverseny csak rezgés a levegőben a TE füleid nélkül. Lefordítom: ami a világban csodálatos, az azért csodálatos, mert te annak látod vagy hallod. Nélküled nem jön létre az élmény. Ha létrejön, akkor az egy másik ember élménye, amit te nem érzékelsz. Azaz, számodra az semmit nem jelent, nincs élményed róla. (A jelenség maga, azaz Nélküled csak különböző hullámhosszú rezgések egyvelege.) Ha viszont valami rossz, annak az élményét is te teremted meg valahol legbelül. Bonyolult?
Ebből adódik a kérdés, fontos-e a világ számára az, hogy TE milyen döntéseket hozol. Ha mindezt a fenti gondolatokat olvasva átgondolod, akkor szerinted fontos vagy sem? Fontosak vagyunk-e? Innen nézve nem túl nagy dolog azon gondolkodni, miért kéne elmenni választani. Ha TE megszűnsz létezni, akkor számodra az egész kérdés elveszti a jelentőségét. Mégis, amikor hozol egy döntést, évtizedekre meghatározod, merre megy tovább a bennünket körülvevő társadalom. Egyszer biztosan döntened kell: mit akarsz, hogyan folytatódjon a történet, miért ne épp most tedd meg?
Magunk teremtjük az általunk ismert világot. Egyszerűen nem igaz, hogy nem tudjuk befolyásolni, mi történik majd. Ma már nem vágjuk négyfelé az ellenségeinket és nem is tűzzük ki a vár négy fokára. A világ folyamatosan változik, csak gyakran nem látjuk azonnal, hogy mely döntéseink eredménye az, ami most éppen van, mert nem másnap történik meg a változás - minden egy folyamat része.
Kétségtelen viszont, hogy vannak fordulópontok, amelyek évtizedekre meghatározzák a fejlődés irányát. Európa is most dönt a saját sorsa felől, és valószínű, hogy mi is azt tesszük majd. Mit mondasz majd 20 év múlva gyerekeidnek vagy unokáidnak, hogy nem döntöttél, amikor módodban állt volna? Ha nem vagy elégedett azzal, ami most van, szavazz, ahogy a szíved diktál! Gondolkodj el azon, hogyan döntenél, ha nem a jelenlegi valóságból indulnál ki, ha biztos lehetnél abban, hogy a mostani döntéseddel úgy alakulnak majd a dolgok, ahogyan szeretnéd, hogy megváltozzanak…
Hajlamosak vagyunk arra, hogy sikereinkért önmagunkat magasztaljuk, kudarcainkért a sorsot, a társadalmat vagy Istent hibáztassuk. A valóság viszont az, hogy kollektív felelősségünk van mindazokért a jó és iszonyú dolgokért egyaránt, amelyek a társadalomban jelen vannak. Hozz döntést, ne csak választásokkor, de akkor is. Mert minden ember felelős minden emberért. És minden magyar felelős minden magyarért…
Amíg itt a földön élünk, minden nap hozunk olyan döntéseket, amelyek alakítják jövőnket. Gyakran hallod azt a nézetet, hogy úgysem változik semmi? Pedig el kell jönni annak a pontnak, amikor valami megváltozik. Miért gondolod, hogy ez majd „Valamikor” következik be. Mi van, ha éppen ma van az a pillanat? Azt mondod majd, hogy bocsi, épp nem vettem észre?
Hallottál már valakit egyedül énekelni egy stadionban? És hallottál már olyat, amikor az egész stadion énekel? Volt különbség? Más hatása volt ennek rád? Képzeld el, hogyha mindenki együtt mondja ki, amit gondol. Szerinted annak nincs nagyobb ereje, mintha csak néhányan tennék ugyanezt? Erről szól a közös felelősség vállalása. Az együtt kimondott vagy elénekelt szó ereje messzebb hallatszik. Mondj véleményt, mert ha sokan mondjátok ugyanazt, annak nagyobb ereje lesz. Vedd rá barátaidat is, hogy a hangod ne legyen csupán pusztába kiáltott szó. Bármit is gondolsz, azt mondd ki hangosan és határozottan. A választás is erről szól. A többség mondja ki, hogy akarunk-e változást, vagy meg vagyunk elégedve azzal, ahogyan a dolgaink eddig mentek. Ha nem szavazol, azzal is szavaztál. Arra, ami most van.
Csak rajtad múlik, hogy alakul a sorsod. Mint amikor Smith ügynök megkérdezi Neót a Mártixban: Miért állt talpra újra, mister Anderson? MIÉRT???
És mit válaszol erre Neo?
MERT ÍGY DÖNTÖTTEM!
