Ezerarcú Bugár
A Most-Híd boszorkánykonyhájában összedugták fejüket a főszakácsok, hogy a mi hozna többet a pártkonyhára: a maradás vagy a távozás a jelenlegi kormánykoalícióból. Első a párt, második az MTK (mondaná budapesti költőbarátom, Sajó Laci). S a nép, az istenadta nép még a dobogón se!
Ha maradnak – ami valószínűbbnek tűnik – minden szinten, minden lényeges hivatalban, intézményben, igazgató- és felügyelőtanácsban folytathatja munkáját minden kiemelt párttag a legközelebbi választásokig. Nem elhanyagolható tényező a hatalom lehetősége, erről lemondani nem egyszerű!
Ha kilépnek, ebből is profitálni kell, úgy kell irányítani, hogy nekik legyen köszönhető az előrehozott választások kiírása, amivel akár utat nyithatnak maguknak a következő kormányba. Különben is sokkal jobban szeretnek belépni, mint kilépni! Immár sokadik alkalommal érzik úgy, hogy nem jött el a nagy kilépés ideje, még nem megkerülhetetlenek a következő kormányalakításnál a túloldalon. Nyilvánvaló, hogy így együtt hármasban, a jelenlegi összetételben már nem rúghatnak labdába a parlamenti választásokat követően.
A megoldás kulcsa újra csak a pártelnök kezében van. Mint minden esetben, most is az ő „sokarcúsága” lehet a döntő, illetve, hogy cirkuszi bohócokat megszégyenítő képességeivel hogyan tudja eladni magát, mert ezen áll vagy bukik az egyszemélyes vegyespárt jövője. Most duplázódik a tét számára: indul a köztársaságielnök-választáson és pártja népszerűségét a parlamenti küszöb fölé kell emelnie.
Nagy a kihívás, ebben a pillanatban nem lehet sápadt arcú a pártelnök. Sokkal inkább egy határozott politikus komoly, válságkezelő arckifejezését kell magára öltenie, amivel azt sugározhatja, hogy a Most-Híd mindig tudta, mit kell lépnie félévente, a szlovákiai politikai válságok idején. Most sem okozhat csalódást az embereknek!
Profi megoldás kell ide, egy profi párttól! Kivárni a legvégsőkig, mert Bugár szerint „az nem elég indok, hogy a vietnami delegáció több taggal repült tovább, mint ahányan ide érkeztek”.
Szerintünk se! A kormányrepülőgép mindenkié! Az száll fel rá, aki akar! Akár bedrogoztatva, akár közrefogva, akár pisztolyt szorítva a hátához.
De ha szükség lesz rá, ha bizonyságot nyer, hogy az állami szervek is benne voltak a vietnami üzletember elrablásában, Bugár képes a kilépést kísérő önfeláldozó arckifejezésre is. Szinte látni és hallani Mečiart idéző remegő hangját, könnybe lábadt tekintetét a kilépés nagy bejelentése alkalmával: meg kellett tennünk, amit a haza megkövetelt! A Smerrel tovább egy tapodtat se, mert vétkeztek. Hogy az is cinkos, aki eddig néma volt, az egyáltalán nem számít. Mivel ez a mártírarc már nagyrészt a köztársaságielnök-választásoknak szól majd, lehet, most még nem kerül elő a nagycirkusz kelléktarsolyából. Majd a következő alkalommal, amikor már közelebb leszünk a választásokhoz!
Továbbá van optimizmust sugárzó arckifejezése is: Bízzatok bennem, emberek, higgyétek el, a legjobb vagyok, még ha magyar is. Kicsit röstellem is néha!
Bűnbánó Béla arckifejezés is létezhet: Azt hittem Fico mégsem olyan, mint amilyen, de sajnos, ebben az egyben tévedtem.
Aztán létezik magyar arc, szlovák arc, európai arc, arctalanság. És arcátlanság!
