Ezer szónak egy a vége

Sokszor elgondolkoztam: ki a fenének teszik közzé ezeket az információkat. Az a néhány ember, aki ilyenkor messzi országokba utazik, úgyis utánanéz, akkor meg minek borzolják a többségi tömeg kedélyeit, amelynek tagjait úgysem érinti a télen megejtett nyaralás. Aztán jött a meglepetés: a közel-keleti háború a mi számunkra önmagában is sok új ismeretet hozott, s ezeknek egyik kísérő információja, hogy Szlovákiában bővelkedünk a dúsgazdagokban. Mert most kiderült, hogy – bár az adatok csak hozzávetőlegesek – hatezer körül lehet azoknak a honfitársainknak a száma, akik ott rekedtek kedvenc üdülőhelyükön a háború miatt lezárt légiközlekedés következtében.

De sebaj, Kaliňák és Šutaj Eštok kisegíti őket a bajból. Láthattuk a híradóban, milyen büszkén fogadták a repülőtéren az éppen megérkezőket. Már miért ne? Hiszen ez a felső tízezer (húszezer, negyvenezer…) szavazatait jelenti majd. Azért szoroztam be a „társadalmunk krémjének” számát, mert az e heti egzotikus üdülők számát is beszorozhatjuk az összes télre eső naptári hét számával, és így nagyjából fel tudjuk becsülni az adatokat. Habár ez sem teljesen mérvadó, mert nem minden gazdag ember utazik a fent említett országokba, de az is igaz, hogy az oda utazók sem mind gazdagok, bizonyára akadnak köztük olyanok, akik éveken át keményen takarékoskodtak, hogy egyszer az életben részük lehessen valami felejthetetlen élményt nyújtó üdülésben. De ez utóbbi tény sem vesz el sokat abból a felismerésből, hogy az eddig felsorolt, most éppen veszélyeztetett országokon kívül még sok-sok további egzotikus helyekre utaznak telente polgártársaink. Például a Dominikai Köztársaságba, Madagaszkárra, Zanzibárba, a Kanári-szigetekre, Egyiptomba, Kenyába, Kubába stb., de ezek az országok jelenleg biztonságosak, az itt üdülőket nem kell kimenekíteni. Csak azért említem őket, mert ezzel is növekszik azok száma, akik télen is sütkérezhetnek a tengerparton, sőt minden bizonnyal nyáron is ezt teszik.

De visszatérek a közel-keleti háborús övezetre: most jellegzetesen a gazdagok kerültek bajba, és az itthon maradt átlagember háborog, merthogy minek mentek veszélyes helyekre, most a kormánynak rengeteg pénzébe kerül hazahozni őket. Ezekre a feltevésekre a kormány gyorsan megfogalmazta az ellenérveket: az állami repülőgéputakat majd megtéríti az Európai Unió, így nincs okuk méltatlankodni a hazai szegényebb rétegeknek a kiadások miatt. A kérdésem az lenne: ha az Unió fizeti meg a repülőutakat, akkor az már nem kerül pénzbe? Úgy értem: ugyanazt a pénzt nem kellene/lehetne másra fordítani?

Nem a bajba jutottak ellen akarok beszélni, magam is azon a véleményen vagyok, hogy haza kell őket segíteni. De közben hemzsegnek a fejemben azok az esetek, amikor az állam kimondottan nincstelen emberek számára nem hagy jóvá vagy ilyenektől von meg valamilyen juttatást mondvacsinált okból, tudván, hogy emiatt az érintett ember, illetve családja teljesen ellehetetlenedik.

Sok kivetnivalót hozhatnánk fel a kormányzás terén. Esély viszont nincs sok a változásra, ha olyan kijelentéseket hallunk, mint amilyeneket a minap mondott a szociális ügyi miniszter egy déli rádiós interjúban: amíg mi vagyunk hatalmon, addig a nyugdíjasoknak mindenképpen biztosítjuk a tizenharmadik nyugdíjat. Közben pedig agyonszidta az előző kormányokat slendrián intézkedéseikért. Teljesen egyértelműen itt is a szavazatokért való küzdelem jött le a rádióhallgató nyugdíjasok számára. Tehát gazdag vagy szegény az ember, a felső hatalom mindig csak mint potenciális szavazóra néz rá. Végül is ezer szónak egy a vége, éspedig a szavazat.