Ezentúl a katonák is politizálnak
Vannak dolgok, amikre csak gondolni szabad. Vagy talán gondolni sem. Még a 75. születésnap kapcsán sem. Pedig nem ártana eltöprengeni azon, hogyan változik a szavak-fogalmak értelme az idő múlásával. Hogyan lesz a kollektív biztonságot garantáló ún. észak-atlanti védelmi szövetségből területileg korlátozott háború(k) menedzsere. Mert a 75. születésnapon kiosztott jubileumi ajándék harminckét összeadója ezt tette le az ünnepi asztalra. Ünnepi túlzások kíséretében, persze, melyekből a TÖRTÉNELEM sem maradhatott ki, elvégre manapság minden haladó demokráciának kötelessége a „történelem jó oldalán állni”.
Nézzük, hogyan látja magát 75 évvel a vállain a NATO! „A béke megőrzése érdekében létrejött NATO a történelem legerősebb szövetsége maradt.” Elvégre a szovjet jóhiszeműsködés korában, 1991-ben megszűnt az ellensúlyt képező ellen-béketábor, a Varsói Szerződés. A mi vidékeinken ez örömhír volt, no meg egy kis reménykedés is, hogy a NATO is feloszlatja magát, mert ha ellenség nincs, katonai szövetségre sincs szükség. De a NATO maradt és ereje fokozásába kezdett.
A „nyitott égbolt” és a „békepartnerség” nem is annyira lopakodva keleti irányú nyomulásba kezdett, a posztkommunista országok sorát emelte tagjai közé, a posztszovjeteket is.
Ahogy Ferenc pápa fogalmazott: Oroszország határainál kezdett csaholni. Ezzel kiprovokált egy „speciális hadműveletet” orosz részről Ukrajnában. Mert attól, hogy a történelem legerősebb szövetségének tartja magát, Oroszország is tudja és ismeri a saját érdekeit, katonai erejét. Még akkor is, ha a XXI. század világpolitikájában megszüntették az adott szó becsületét, a szerződésekben lefektetettek érvényét, megtagadták, hogy a jó szerződések jó kompromisszumokat, békességet és jó barátokat eredményeznek.
Nem érvényes manapság már az „élni és élni hagyni” alapelv sem. Háborús propaganda hatja át az ünnepi születésnapi nyilatkozatot is. „Egységben és szolidaritásban állunk az európai kontinensen zajló brutális támadó háborúval szemben, a biztonságunk szempontjából kritikus időszakban.” Vagyis a békeőr NATO most úgy gondolja, vissza kell támadnia a béke megmentése érdekében. Nincs új a nap alatt, negyven éven át etettek minket a béketábor békeharcának fontosságával. Még énekeltették is velünk, hogy „A Béketábor legyőzhetetlen / A béke útja biztos út / Ha összetartunk rendületlen, / Legyőzzük végleg a háborút.”
De nem csupán Oroszország gonosz: „A Kínai Népköztársaság kinyilvánított ambíciói és politikája is kihívást jelent érdekeink, biztonságunk és értékeink számára. Az Oroszország és Kína közötti egyre mélyülő stratégiai partnerség, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására és átalakítására irányuló, egymást erősítő kísérleteik mély aggodalomra adnak okot.” Aggodalomra??? Hát megrendült volna az ünnepi axióma, hogy „a NATO a történelem legerősebb szövetsége”?
Sehol egy szó a békéről. Az ukrajnai öldöklés folytatásának gerjesztéséről annál több. A washingtoni ünnepségen szintet lépett a NATO, harmadik félként – mintha önálló állam/ország lenne! – hadüzenet nélkül belép az orosz–ukrán konfliktusba: „döntés született az Ukrajnának nyújtott NATO biztonsági segítségnyújtás és kiképzés (NSATU) létrehozásáról, hogy koordinálja a szövetségesek és partnerek által Ukrajnának nyújtott katonai felszereléseket és kiképzést. Célja, hogy az Ukrajnának nyújtott biztonsági támogatást tartós alapokra helyezze, biztosítva a fokozott, kiszámítható és koherens támogatást.”
Szóval Ukrajnának – egy éven belül? – győznie kell. „NATO-ország” politikai vezetői így akarják. És talán a győzelemhez vezető utat is sejteti, hogy nyilatkozatukba belefoglalták: „Nem zárhatjuk ki a szövetségesek szuverenitása és területi integritása elleni támadás lehetőségét.” (Ha nem zárják ki, megszervezhetnek egy ilyet; az eltévedt rakéták útjai sokszor kifürkészhetetlenek.) Leszögezik: „Megerősítettük elrettentő és védelmi pozíciónkat, hogy minden potenciális ellenfelet eltántorítsunk az agresszió lehetőségétől.”
Úgy tűnik, a keleti határaink mentén dúló „speciális hadművelet” sokkal jobban közelít egy klasszikus értelemben vett, európai színtérre megtervezett világháborúhoz, mint Ukrajna a NATO-tagság megszerzéséhez. Mert ha a katonák politizálnak, ott a fegyvereké minden érv.
Megjelent a Magyar7 2024/29. számában.
