Európai érték: az európai életforma

Az európai értékek tiszteletben tartásának igényéről beszélt az Európai Unió, amikor Lengyelország és Magyarország ellen megindította a hetes cikkely szerinti eljárást. És az európai értékekre hivatkozott Varsó és Budapest, amikor az igazságszolgáltatás átalakítása vagy az illegális bevándorlás elutasítása kapcsán védelmezte a maga álláspontját. De melyek azok az európai értékek, amelyekre bárki bármikor hivatkozhat? Nem csereszabatos árucikkek vagy egyszer használatos, eldobható fogalmak? Az egyik ilyen európai érték maga a kultúránk, amelyet a görög–zsidó–római–keresztény és humanista művelődésből származtatunk. Ahogy élünk, ahogy étkezünk, ahogy viszonyulunk egymáshoz, ahogy dolgozunk, ahogy építkezünk, ahogy szórakozunk... Egyszóval az európai életmód – amit sajnos sikerült kiiktatni az EB-biztosi posztok megnevezéséből –, vagyis az értékeink összessége.

Alapvető és védendő érték a nemzeti szuverenitás, amelyet az elődök véres csatákkal vívtak ki. Kifejezetten európai értéknek látom azonban a nemzetek egységére, az öreg kontinens nemzeteinek egységére való törekvést, amelybe beletartozik, sőt előfeltétele a jószomszédi viszony kialakítása.

Érdekes és elgondolkodtató megközelítést olvastam Fejtő Ferenc történésztől, aki szerint a tekintélytisztelet és a kritika elfogadása alapvető európai értékek. De ha jól körülnézünk korunk Európájában, éppen ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk: mi az, ha nem a tekintély lerombolása, ha arra tanítják a gyerekeinket, hogy nyugodtan jelentsék fel a szüleiket, ha úgy érzik, hogy rosszul bánnak velük? S valóban elfogadják a kritikát azok is, akik a megfellebbezhetetlen igazság tudoraiként ember- és természetidegen tanokat hirdetnek és azok kritikátlan elfogadására akarják rákényszeríteni embertársaikat?

Olykor úgy érezhetjük, a toleráns európai életformánk már-már ellenünk fordul, elveszünk benne, de ez ne tévesszen meg senkit, mert a szabadság igenis alapvető érték. Akárcsak a demokrácia és a jogállamiság, hogy törvényekkel kormányozzuk a társadalmunkat, és a törvények kikényszeríthetősége adja a jogbiztonságot. Persze, mint minden, amit ember alkotott, nem tökéletes, így jogrendünk és a rá épülő állam sem, de ez nem jelenti azt, hogy el kell vetni. Ugyanakkor ez utóbbi értékek nem európai értékek, vagy nem csak európai értékek, hiszen ezeket vallják az USA-ban, Ausztráliában vagy Kanadában is.

Ami viszont szinte csak nálunk, tehát Európában van teljességgel intézményesítve, az a szolidaritás. Egyrészt a generációk szolidaritása és a társadalmi csoportok szolidaritása, egyszerűbben megfogalmazva, a nyugdíj és az egészségügyi biztosítás. Ez egy kicsit már visszamutat a mi európai életformánkra, mint az értékek összességére, amelynek alapeleme az ősök és az általuk létrehozott értékek tisztelete.

Most egy olyan kataklizma előtt áll az európai ember, amit csak szolidaritással lehet túlélni, ha figyelünk egymásra, ha felelősségteljesen élünk, és nagyon vigyázunk az idős emberekre. Nélkülük ugyanis nem lenne teljes az európai életformánk.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap legfrissebb számában)