2021. január 21., 09:00

Európa nem mindenkié?

Már nem lehetnek illúzióink: az Európai Unió vezérlőinek a szótárában sincs benne az őshonos kisebbség, a brüsszeli vízfej teljesen érzéketlen a küzdelmeink iránt, közönnyel tekint a gondjainkra. Még ha annyira nem is meglepő, felmentő magyarázata még sincs annak, ahogy az Európai Bizottság átlépett a FUEN égisze alatt levezényelt, erdélyi magyar indítványból fakadó kisebbségvédelmi kezdeményezésen. A merev elutasítás az Unió lakosainak 10 százalékát érinti, azaz több mint 50 millió ember jogai, státusza marad rendezetlenül.

A közel egy évtizede tartó folyamat jogbiztonságot teremthetett volna a nemzeti kisebbségek számára, feloldva ezzel a feszültséggócokat is, és véget vetve annak, hogy európai polgárok másodrendűként éljenek a saját szülőföldjükön.

Csakhogy az Európát kiáruló és értékeit feladó csúcsvezetésnek nem érdeke a határtologatások következtében önakaratukon kívül kisebbségbe szorultak jogállásának a rendezése. De nehogy meglepődjünk!

Miért is tenne Brüsszel bármit is az ügyünkben? Hiszen évek óta a liberális háttérhatalmat szolgálva a globalista érdekeknek ágyaz meg, amelynek terve, hogy olvasztótégellyé alakítsa a kontinenst, ahol a nemzetek is feloldódnának. Hogyan is férne bele ebbe az alattomos szándékba a nemzeti kisebbségek védelme?

Már le sem lehet tagadni, csak ócska szemfényvesztés volt az Unió részéről az európai polgári kezdeményezés, amivel azt hitették el, hogy az embereket foglalkoztató kérdések is terítékre kerülhetnek, csak legyen egymillió kezdeményező.

Ezt eddig öt ügyben szervezték meg, négyet már el is meszelt Brüsszel.

A Minority SafePack-et a kötelező 7 ország helyett 11 országból több mint 1,1 millió ember támogatta az aláírásával, s néhány kormány – elsősorban a magyar – is kiállt amellett, hogy a kisebbségi jogok részei legyenek az európai jogrendnek. Ennek az akaratnak vetett gátat az Unió.

Mérhetetlenül cinikus az Európai Bizottság állásfoglalása, miszerint a testületnek nincs hatása arra, hogy a kisebbségi jogvédelem terén jogszabályokat alkosson. Hiszen az Unió fél évtizede másról sem szól, mint új kisebbségek kreálásáról!

Az ismeretlenből érkező, ismeretlen hátterű fekete hadnak, az arab áradatnak a szolidaritás jelszavával alkotják meg rohamtempóban a brüsszeli technokraták a migránsvédő kereteket. Jogot, státuszt, nem mellékesen anyagi támogatást biztosítva számukra. Ellenőrizetlenül és átláthatatlanul, amivel óhatatlanul lehetőséget teremtenek a szélsőséges dzsihádista erőknek is. A migránsok mellett újabban az „elnyomott” szexuális kisebbségek jogai is prioritást élveznek, sőt, már a demokrácia fokmérőjévé avanzsáltak. Ott tartunk, hogy Európában a transzneműek mellékhelyisége fontosabb, mint az őshonos kisebbségek nyelvi jogai.

Az elmúlt hónapok másról sem szóltak, mint a jogállamiságról.

Brüsszel ezzel fenyegette, zsarolta a magyar és a lengyel kormányt, s most a kisebbségek védelme nem fér bele a jogállamiságba! Egyrészt a Bizottság öngólt rúgott, hiszen elárulta, hogy ez csak egy gumicsont, megfoghatatlan délibáb, amibe azt gondolnak bele, amit akarnak. Másrészt, övé a felelősség, hogy kiszolgáltatja a kisebbségeket a többség szándékának, amivel zöld utat adhat az asszimilációnak is, mivel a nemzeti kisebbségek kellő jogvédelem híján gyakran diszkriminálva vannak, és a hátrányos helyzet természetes következménye a fogyás.

Persze az sem segített az ügyünkön, hogy a Minority SafePack bizottsági előterjesztője a Soros-hadcsapat állócsillaga, a gyűlölettől vezérelt Věra Jourová volt, aki Magyarország folyamatos támadásakor sűrűn egyeztetett a budapesti liberálisokkal.

Ezúttal valószínűleg nem égtek a vonalak.  Nem is tűnt őszintének a korábbi választásokon a magyarok ellenében a szlovák és a román pártokat támogató Cseh Katalin és Donáth Anna kisebbségsirató Facebook-posztja. Főleg hogy Donáth elszólta magát, amikor azt írta, végződhetett volna ez másképp is, ha Orbán Viktor kormánya ma nem Európa fekete báránya. Vagyis a liberális gyűlöletpolitika minden fronton érvényesül, semmi se szent, bármit beáldoznak, hogy a birodalmat és a hatalmukat megőrizzék.

Nem ez volt az első pofon, amit Európától kaptunk, nem is az utolsó. Ez azonban nem állíthatja meg a folyamatokat.

Sőt, újabb és újabb ügyeket kell az asztalra tenni – mint a nemzeti régiókért éppen zajló, s ugyancsak székely-magyar indíttatású polgári kezdeményezés –, és egyre hangosabban kell mondani a követeléseinket. Mert Brüsszel ugyan lemondott rólunk, de egy 50 milliós közösségen nem lehet könnyedén átlépni.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/3. számában.