Esélylatolgatás a rajtvonalon
Már biztosan tudjuk, hogy Szlovákia 1993 óta íródó történetében jövő február 29-én rendezik a nyolcadik parlamenti választást. A kampány rajtjánál nehezen lehet megjósolni, milyen pártszövetség fogja irányítani jövő tavasztól az országot – mi több, egy stabil kormány felállítása sem ígérkezik egyszerűnek.
Andrej Danko házelnök múlt hétfőn hivatalosan is kitűzte a parlamenti választás időpontját, az előzetes várakozásoknak megfelelően, 2020. február 29-ére. Bár a legtöbb párt már jó ideje kampányüzemmódra kapcsolt, a hivatalos kampányidőszak csak a voksolás időpontjának kihirdetésével vette kezdetét.
A hatályos szabályozás szerint 48 órával a szavazás kezdete előtt kampánycsend lép életbe, egy nemrég elfogadott rendelkezés szerint pedig a közvélemény-kutatások eredményeit 50 nappal a választás előtt már nincs lehetőség közzétenni. Ahogy a kampánycsend létjogosultsága, úgy a felmérések publikálására vonatkozó moratórium is vitatható, hiszen az online térben, a közösségi médiában gyakorlatilag lehetetlen számonkérni a kampánycsend betartását, illetőleg ha a társadalmat felnőttként kezeljük, a választónak joga van az információk teljességéhez még közvetlenül a döntés meghozatala előtt is.
Ami a kampányköltségeket illeti, a pártoknak transzparens számlát kell vezetniük, kiadásként legfeljebb hárommillió eurót számolhatnak el, beleértve az adót is. A pártoknak 17 ezer euró kauciót kell letenniük, amit csak abban az esetben kapnak vissza, ha a választáson legalább két százalékot értek el. Ugyanakkor, ha a leadott voksok három százalékát megszerzi egy szubjektum, a parlamenti ciklus idejére jogosulttá válik az állami támogatásra.
A pártoknak még szűk három hét áll a rendelkezésükre, hogy véglegesítsék a jelöltlistájukat, ugyanis 90 nappal a választást megelőzően a listákat le kell adni. A listán legfeljebb 150 jelölt neve szerepelhet, a jelöltségtől vissza lehet lépni, de új jelölt már nem nevezhető meg a listák leadását követően. A választás időpontjának kihirdetése után nincs mód a szubjektumok nevének megváltoztatására sem.
Az esélyeket illetően szűk négy hónappal a választás előtt több a kérdőjel, mint a fogódzó. Ami jelenleg biztosnak látszik, a Smer-SD kaphatja a legtöbb voksot, de támogatottsága várhatóan közel sem lesz elegendő ahhoz, hogy 2012-höz hasonlóan koalíciós partnerek bevonása nélkül kormányt alakíthasson.
A felmérésekben rendre 20 százalék körül szerepel a legnagyobb kormánypárt, ami jelzi, hogy a Smer-SD még ma is stabil szavazótáborral rendelkezik.
A korábbi választási eredmények tapasztalatából kiindulva azonban megjegyzendő, hogy a választásokat megelőzően a Smert rendre felülmérik a közvélemény-kutatók.
Legnagyobb parlamenti erőként
a Smer-SD ugyan kormányalakítási megbízást kaphat, de cseppet sem lesz könnyű dolga parlamenti többséget biztosító koalíciós partnereket találni.
A jelenlegi koalíciós partnerei közül a Most-Híd várhatóan kimarad a törvényhozásból, a Szlovák Nemzeti Párt ugyan valószínűleg bejut a parlamentbe, de a felmérések szerint beragadni látszik a kispárti létbe. A parlamentbe jutásra inkább esélyes Magyar Közösségi Összefogás kizárta a választások utáni együttműködést Robert Fico pártjával, s a jobboldal hagyományosan „gyenge láncszemének” számító KDH átállása sem tűnik jelenleg valószínűnek. A frissen alakult pártok közül pedig a szóba jöhető Drucker és Harabin mozgalmát jócskán a küszöb alatt mérik.
A Smer-SD-nek és az SNS-nek emiatt a jelenleg jósolható parlamenti matematika alapján még Boris Kollár pártjával együtt sem lenne többsége –
egy ilyen felállású kisebbségi kormány mindenképpen rászorulna a Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt külső támogatására.
A Kotlebáékkal kötött koalíció felvállalása szinte kizárható, hiszen a Smer-SD ezzel lehetetlen helyzetbe hozná magát európai pártcsaládjában. Már egy kisebbségi kormány Kotleba külső támogatásával is előre megjósolható, hangos kritikákhoz vezet az európai szocialisták részéről, de ez még megfizethető politikai árnak tűnik a Smer-SD hatalmon maradása érdekében.
A Smer által dominált kisebbségi kormány mellett
elvi lehetőségként merül fel a Szlovákiában még kipróbálatlan nagykoalíció: vagyis a legerősebb pártok táborokon átívelő összefogása.
Erre jövőre azért látszik esély, mert az előzetes erőviszonyok tükrében könnyen kialakulhat egy olyan helyzet, amelyben sem a jelenlegi ellenzék, sem a Smer nem tud Kotlebáék támogatása nélkül többségi koalíciót létrehozni. Ebben a helyzetben a patthelyzet feloldására az ellenzék legnagyobb pártjai számára megkerülhetetlenné válhat a várhatóan legnagyobb frakcióval rendelkező Smer-SD.
Már-már politológiai közhelynek számít, hogy a Smer-SD-vel szemben álló ellenzéki tábor rendkívül tagolt, belső ellentétektől terhelt. Ráadásul a parlamenti ellenzék tevékenységéről a legékesebb bizonyítványt az a tény állítja ki, hogy az ellenzék vezető erejének számító progresszívek és a velük egyre szorosabb versenyfutásban lévő Az emberekért párt parlamenten kívüli erő.
A parlamenti ellenzék pártjai közül a súlyos belső válságot megélő SaS ismételt parlamentbe jutása kérdésesnek látszik, Matovič OĽaNO-ja pedig kénytelen megbarátkozni a kispárti léttel, miután a kiszemelt politikai vőlegények vagy menyasszonyok az oltár előtt felejtették. Boris Kollár Család vagyunk mozgalma esélyes a parlamentbe jutásra, mandátumai – ha a matematika ezt diktálja – akár a kormányváltó oldalon is hasznosulhatnak, persze azonnal kételyt ébresztve egy jövendőbeli koalíció stabilitását illetően.
A szlovákiai pártstruktúra képlékenységét jelzi, hogy mostani tudásunk szerint legalább három parlamenten kívüli formáció jó eséllyel átlépheti februárban az ötszázalékos küszöböt. A KDH visszatérése a szlovák törvényhozásba nem számít meglepetésnek, a kereszténydemokraták máig az egyik legszervezettebb politikai erőt képezik az országban. Tomáš Drucker Jó választása és Harabin Haza pártja ha be is jut, aligha a kormányváltó oldalt erősítené.
Az elmúlt hetekben egyre élesebb verseny bontakozott ki a Smer legfőbb kihívójának szerepéért a PS-Spolu szövetség és Andrej Kiska rendkívül „kreatív” nevű formációja között.
Az emberekért a felmérésekben már megközelítette a progresszíveket, s a tendenciákat vizsgálva jelenleg Kiska pártja nagyobb lendületvételre képes, mint a megtorpanni látszó PS.
Múlt héten láthattuk, a versenyhelyzetből adódóan a két legnagyobb ellenzéki párt a választási stratégiáját is nehezen tudja összehangolni: még egy kölcsönös megnemtámadási egyezményben is nehezen tudnak megegyezni.
Az emberben felmerül, ha Molotov futárral küldte volna Ribbentropnak a paktum szövegét, mint ahogy Trubanék az obsitos államfő pártjának, talán soha nem osztják fel Kelet-Közép-Európát, és nem tör ki a második világháború.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/46. számában.
