2020. augusztus 22., 15:03

Érti-e a politika a szlovákiai magyar választó igényét?

A gombaszögi piknik és az MKP által kezdeményezett hárompárti találkozó reményt adhat azoknak a szlovákiai magyaroknak, akik bíznak az egységes magyar politizálásban. A pártok már nem bújhatnak ki a felelősség alól, most már nincs más út, csak a széleskörű összefogás.  Hogy ez az összefogás milyen lesz, az sem mindegy, ugyanis a pártoknak nincs más lehetőségük, mint a választóik visszaszerzése, akik eddig távol maradtak a politikától.

Fotó: ma7.sk
A múlt következményei

A választások kudarcos eredményt hoztak a pártok számára. Nem elég, hogy a közönnyel kellett megbirkózniuk, de a tényleges, teljes egység sem alakult ki, hiszen, mint tudjuk, a februári voksoláson két politikai tömb igyekezett megszólítani a szlovákiai magyar választókat. Régóta sokat ragozott téma az is, egy kisebbségben élő nemzeti közösség nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy politikai érdekképviselete kettéváljon.

Márpedig itt ez történt, és a 2020-as parlamenti választásokig ez az egység nem jött létre. Ha a pártok elhitették magukkal azt, hogy a létrejött egységes” magyar politizálással a választóik visszatérnek, akkor nagyon tévednek, ugyanis a szavazóknak ennél őszintébb és főként minőségi tartalommal megtöltött párbeszédre lenne szükségük, arra, hogy a pártok a konkrét célokat és javaslatokat is megfogalmazzák.

Az embernek sokszor az az érzése támad, mintha a felvidéki magyar politika egyfajta fáziskésésben lenne. Az egységes magyar politizálást már rég fel kellett volna építeni, még akkor, amikor a szlovákiai magyar politikai elit kétpólusú volt.

A választók akkor még elhitték, hogy ez csak egy ideiglenes állapot, és hamar kialakul egyfajta kiegyezés. A hosszú várakozás azonban közönnyé és távolmaradássá változott, a pártok lekéstek erről a folyamatról, a képlet további ismeretlenre osztódott.

A szlovákiai politika másodvonalában

A 2020-as parlamenti választásoknak a szlovákiai magyar politikum komoly fáziskéséssel indult neki, tekintve, hogy a tényleges egység nem jött létre, minőségi és hatékony tartalmat csak részlegesen tudtak kínálni, az országos politika főbb témát pedig nem tudták felvenni. A szlovák pártokhoz képest versenyhátrányban maradtak. A szlovák pártok a választóiknak fel tudtak vázolni egy olyan víziót, amellyel választóikat szavazásra tudták buzdítani.

A szavazók pontosan tudták, hogy milyen országot szeretnének, ezért olyan pártot választottak, amely az ideológiáján kívül a legjobban rávilágított az aktuális problémákra. Ezzel magyarázható az OĽaNO sikere, a korrupció ellenes harc vízióját Igor Matovičék tökéletesen felépítették. A szlovákiai magyarok egy része nem akarta elveszíteni a szavazatát, ezért biztosra ment, sokan úgy gondolták, hogy részesei szeretnének lenni egy sikertörténetnek.

A tartalom hiánya

A Magyar Közösségi Összefogás és a Most-Híd programjából látszott, hogy a saját programjuk mellett nem igazán tudták felhívni a figyelmet az ország aktuális problémáira. Ez a jelenség a magyar pártoknál egyébként már régóta észrevehető, hiába volt a Most-Híd sokéves parlamenti szereplése, a magyar témák teljesen kiestek a közéletből és a közbeszédből.

Ebből is látszik, hogy míg a két fontos szereplő, illetve az azokból alakult többi szubjektum azzal volt elfoglalva, hogy a választóikat meggyőzzék, ők a méltó képviselői az adott közösségnek, addig a többi, az egész országot érintő fontos témák feledésbe merültek.

 A Most-Híd négy évig volt kormányon, de a Smerrel való koalíció miatt gyakorlatilag elveszítette a választói nagy részét.

Az MKP partvonalon kívülről szemlélte a történéseket, és a hangját alig lehetett hallani.

Ugyanakkor a szlovákiai magyar pártok életben tudták tartani a saját témáikat, és úgy gondolták, azoknak a megfelelő prezentálása majd az urnákhoz hozza a választókat. Az MKP esetében ez már egy gyakran előforduló hiba, az identitásukra és a párt fő témáira koncentráltak, amelyek nem vesztek volna el, de ezek mellé nem jöttek új ötletek, amelyekkel visszacsábíthatták volna a magyar politikától elfordult választókat.

Az Összefogás nagy reménységgel alakult. Céljuk az volt, hogy a két pártot egy tető alá hozzák, azonban ez a Híd megosztó politikusai miatt, illetve az idő szűkössége miatt meghiúsult. A választási listán az Összefogásnak a fiatalok mozgósítása volt a célja, de az országos politika sokkal jobban vonzotta az ifjúságot, így végső soron a választási lista kudarcot vallott. Pozitívumként kell megjegyezni, hogy a törzsbázist sikerült az MKP-nak, és a Magyar Közösségi Összefogásnak megtartania, de 2010-től más pozitív konklúziót nem tud levonni az MKP:  a közöny és az új szavazók visszaszerzése továbbra sem sikerült. A parlamenti választások sokkal erőteljesebb mozgósítást követelnek meg, amelyekkel a szlovák pártok is küzdenek.

Egy új korszak kezdete?

2020 után mindenféleképpen egy új korszak kezdődik a felvidéki politikai elitben. A szlovákiai magyar politikai szubjektumok egymásra vannak utalva, a szavazóknak azonban ez most már kevés. A választó ugyanis észreveszi az őszinte és a tényleges összefogásra való szándékot, azonban úgy tűnik, a felek egyelőre csak a külvilág felé kommunikálják az egységet, az őszinte elhívatást még nem látni.

A szlovákiai magyar politika súlyosan le van maradva a szlovák belpolitika aktuális eseményeiről, ezért nagy hátrányt kell behozni ahhoz, hogy a felzárkózás megtörténjen.

A pártok között nincsenek különösen nagy ideológiai törésvonalak. A Hídnak és az MKP-nak ugyan más a politikai arculata, de a németországi CDU-CSU gyűjtőpárt példája alapján létrehozható egy hasonló politikai alakulat Szlovákiában is. Németországban a fő törésvonalat sikerült kiküszöbölniük, a CDU az urbánus, a CSU pedig a vidéki szavazókat fedte le, így kialakulhatott egy egységes paktum.

Az MKP és a Híd kapcsán a nemzeti és multietnikus vonalat kellene kiegyenlíteni, ehhez jó kiindulópont lehet a regionalizmus, mint közös nevező.

A választók visszaszerzését a különféle generációk megszólítása is sokkal hatékonyabban elősegítheti, ugyanis más forrásból, máshogy tájékozódnak az idősek és máshogy a fiatalok. A magyarság túlnyomóan vidéken él, de a fiatalabb generáció inkább a nagyvárosokban szocializálódik. A magyar értelmiségiek között vannak konzervatív, liberális és nemzetibb érzelmű választók is. Sokan fontosnak tartják a vallást, és vannak akik kevésbé. Ezek a töréspontok nem azt jelentik, hogy szemben állnának egymással, és nem lehetne őket egy tető alá hozni, ilyen megoszlások minden társadalomban megtalálhatóak, csak most kicsiben vizsgáltuk meg őket.

A kompromisszum megértése

Ha még mindig nem világos, hogy milyen is lehet az új időszak, akkor ideje leegyszerűsíteni. A felvidéki magyar politika egy új korszak előtt áll, amelyben a múltbéli pártok nagyon sok tanulságot és pozitívumot hoztak a szlovákiai magyarságnak, de a jövőben, a siker érdekében, biztos, hogy nem folytathatják tovább a jelenlegi formájukban.

Az új szövetséghez minden szereplő kell, csak úgy születhet meg az egységes magyar érdekszövetség. Ez pedig a sokszereplős politikai szubjektumok kompromisszumos eredményeként jöhet létre.

 Az MKP esetében azt jelenti, hogy az egókat tényleg félreteszik, és nem igyekeznek bedarálni a többi szereplőt, mert attól, hogy övék a legerősebb szervezet, még nem jogosítja fel őket arra, hogy teljes mértékben csak ők diktáljanak, nyitottnak kell lenniük a többiek igénye felé is.

A Híd esetében a múlt tényleges hátrahagyása az alapkérdés, a kétes és megosztó politikusait el kell hagynia. Ha a multietnikus jelzőt meg akarja tartani, és ezen mentén folytatná a politizálást, akkor a magyar mellett nyomatékosabban felvállalhatná az ország összes nemzeti kisebbségét.

Az Összefogás szempontjából azt jelenti a kompromisszum, hogy a szereplőik nagyobb alázatot és tiszteletet mutatnak a két nagy párt felé. Fiatalos lendületüket arra használnák fel, hogy egyfajta mediátor szerepében jelennének meg, és elfogadnák azt az állapotot, hogy egymaguk gyengék a vezetői szerephez, a fiatal és a tapasztalt politikusok pedig egymásra vannak utalva.

Természetesen a felek nem felejtenék el a többi, magyar érdekeltségű szubjektumot sem, ha valaki munkára jelentkezik, azt be kell fogni, mert különben egyre hangosabban fognak sztrájkolni.

A sikeres felvidéki magyar egységes politizáláshoz ez az út vezethet. Az ösvény előtt azonban mindenkinek számot kell vetnie azzal, hogy felkészült-e, az egység érdekében képes-e hátrahagyni azt, ami megosztó, mert ha erre képesek, akkor azt a választó majd a szavazatát az urnába dobva adja vissza a felvidéki szövetségnek.

Megosztás
Címkék