Kövesdi Károly

2019. október 12., 13:51

Énekelni szabad

Volt egyszer egy tanya. A meseszerű invokáció ne tévesszen meg senkit, nem regélni szeretnék, csak megidézni egy rég elfeledett, emlékezetre érdemes embert.

Valójában nem is tanya volt ez, hiszen a hegyes-völgyes Észak-Gömörre sosem volt jellemző az Alföldről ismert, a végtelen rónaságon szétszórt tanyavilág. Szülőfalum határában, Melléte és a szomszédos Horka határán, a Laposon állt egy romos házikó. Már gyermekkoromban is csak valaminek a múltja volt. Olyan mulandó, akár a fűbe potyogott fonnyadt almák, körték a körülötte álló gyümölcsösben, amelyeknek évtizedek múltán is fel tudom idézni az illatát, s amelyek fölött ökörnyálat ringatott az őszi szél.

A házat legendák övezték – az öreg ezredes lakott ott, hallottuk a szüleinktől, akik csak azt felejtették elmesélni, ki is volt ez a titokzatos ember.

Ami akár meg is lódíthatta volna a gyermeki képzeletet, ha még élt volna az öreg. Vagy legalább a kísértete visszajárt volna. Ezt a romházat és a körülötte elterülő, alig egy-két hektáros gyümölcsöst hívták Tanyának.

Aztán jött a szocialista békeharc, a mindenható téesz, s vele a természet leigázásának a bűvölete, amely nem sokat törődött legendákkal és dicső múlttal; az öreg ezredes tanyája szinte egyik napról a másikra a szántófölddel lett egyenlővé. Eltűntek a szilvafák, a roggyant vályogfalak, s a következő nyáron már búzát csépeltek a legendák helyén, s a kölykök a közeli szalmakazalban hancúroztak.

Hogy miért éppen most jut eszembe ez a távoli, semmiségnek tűnő, történetnek is soványka kép, nem is tudom. Talán az aradi vértanúk emlékezete hozta elő, ami még régebbi történet, mint az első világháború.

Az öreg ezredes alakja azonban hirtelen megéledt. Egy internetes oldalon bukkantam rá, ahol a Nagy Háborúról szóló cikkek egyikében olvasom, hogyan vezette haza Mellétei Barna Béla az olasz frontról a honvédeket az első világháború végén. A magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred katonáinak a visszavonulását bízták rá. 1918. szeptember 17-én vette át az ezred vezetését. Nem kell ahhoz hadtörténésznek lenni, hogy elképzeljük az ottani helyzetet.

Képgalériánk:

A Cismon folyó völgyében szörnyű állapotok uralkodtak. Az utak mentén mindenféle anyagok és felszerelések szerteszét dobálva, egységüktől elszakadt, rendezetlen csoportok tömegei igyekeztek észak felé. Szinte állandóan ellenséges repülőgépek keringtek fölöttük. Raktárak kifosztva, felgyújtva, fegyverek eldobálva, vezetés nélküli csoportokba verődött katonák gyalogoltak az utakon. Az egységes erőbe vetett bizalom erősítette Barna ezredest és tisztikarát.

Az ezredes indulás előtt kihirdette, rabolni, pusztítani tilos, idegen vagyon rombolását meg kell akadályozni. A legénységnek tudtára adták azt is, hogy a szolgálati eskü szent és kötelező, s aki a csapatát elhagyja, az szökevény. Barna Bélának, mint jó katonának, egyetlen célja volt: megértetni a legénységgel, hogy

…egyetlen célom az ezredet a lehető legjobban élelmezve és ellátva Innsbruckba, a bevagonírozó állomásra vezetni. De ez csak úgy lehetséges, hogy ha minden ember fegyelmezetten, rendben és zárkózottan marad.

Az utolsó eligazításban Barna Béla azt is leírja, hogyan meneteljenek lakott területen, rendezett alakulatban. S hozzáteszi:

énekelni szabad.

Megkímélem az olvasót a viszontagságos út leírásától, hiszen a helyszűke sem engedi. A pécsi 19-es honvédek – 1625-en voltak induláskor – végül hazaértek, és Szekszárdon leszereltek. A cikkíró megjegyzésére érdemes figyelni:

A pécsi honvédeket rendben, fegyelmezetten, nagy odafigyeléssel hazavezető utolsó ezredparancsnokukra, mellétei Barna Béla ezredesre tisztelettel emlékezhetünk, akárcsak az ezred előző, győztes csatáit vezénylő parancsnokaira.

Barna Béla annak a nemesi családnak az egyik utolsó sarja volt, amelyet a történelem forgószele szétszórt a nagyvilág tájai felé. Ő maga gömöri földben nyugszik.

Isten tudja, talán az életkor teszi, talán ez az őszi borongós hangulat, de szinte hallani vélem az akkori bakák énekét, ahogy masíroznak a Dolomitokból a tiroli hegyeken keresztül hazafelé.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. október 23., szerda

Tiszta lappal újra tölteni az összefogást!

A Hídnak most nincs hova lépnie, az MKP-nak pedig van: a magyar összefogás irányába.

Kolek Zsolt 2019. október 23., szerda

A vereség diadala

Ötvenhatra emlékezni mégis jó. Megsejtet valamit abból a csillogó szemű embertömegből, akikre ma is nagy szükség lenne.

Molnár Judit 2019. október 22., kedd

Elvek ellen érvek és érdekek

Még nyitott a listavezető személye is, és az aggodalmak itt sem ok nélküliek. Nem lehet a kampány arca, vezetője az, aki a jelenlegi hatalom része.

N. Gyurkovits Róza 2019. október 21., hétfő

Magányból egyedüllétbe

Magam a tömegben tudtam teljesen, tökéletesen magányos lenni.

B. Vida Júlia 2019. október 21., hétfő

Katicák a falon

Meddig tarthat ez még így? Meddig gondoljuk azt, hogy mi mindent megengedhetünk magunknak?

Kolek Zsolt 2019. október 20., vasárnap

Merre tartunk, Uram?

Quo vademus, Domine? Milyen úton jár ez a pántlikaszerűen elnyújtózkodó részhaza, amely kérdőjelként terpeszkedik az anyaország határai fölött, fogyó hassal, szaporodó pontokkal?

Száraz Dénes 2019. október 20., vasárnap

Mentőöv a fuldoklónak

Amikor a hajóról mentőövet dobnak egy fulladozónak, akinek ráadásul ott liheg egy cápa is a nyomában, nem illik a fedélzetre húzva nagy arccal viselkedni.

Haják Szabó Mária 2019. október 20., vasárnap

Vigyétek haza a terroristáitokat!

Így szól az amerikai elnök egyre türelmetlenebb felszólítása Nyugat-Európa vezetőihez.

Kövesdi Károly 2019. október 19., szombat

Csendélet hársfával

A száraz matematika ugyanis nem lehet üzenet. Az elvi politizáláshoz meg végképp nincs köze. Hogy néhány avítt kifejezést fel se hánytorgassunk, úgymint: becsület, tisztesség, alázat.

Száraz Dénes 2019. október 18., péntek

Túlélhető egy Híddal kötendő paktum?

A Híd óhaja már túlteljesült azzal, hogy az összefogás alapja az MKP-Híd paktum lehet!

Vélemény
Kolek Zsolt: A vereség diadala

Ötvenhatra emlékezni mégis jó. Megsejtet valamit abból a csillogó szemű embertömegből, akikre ma is nagy ...

Molnár Judit: Elvek ellen érvek és érdekek

Még nyitott a listavezető személye is, és az aggodalmak itt sem ok nélküliek. Nem lehet a kampány arca, vezetője ...

N. Gyurkovits Róza: Magányból egyedüllétbe

Magam a tömegben tudtam teljesen, tökéletesen magányos lenni.