2025. február 25., 17:14

Emlékezzünk és emlékeztessünk

Emlékezzünk a borzalmakra, az embertelenségre, a totalitárius rendszerekben megfélemlített, megfigyelt, üldözött emberekre. Azokra, akik a mai napig nem mernek beszélni arról, hogy bánt el velük az államhatalom. Hogy miért nem tanulhattak tovább, vagy miért kellett titokban templomba járniuk. Emlékezzünk a családok szenvedéseire, a málenkij robotra, az ÁVH és a titkosrendőrök kegyetlenségeire, a Gulag és internáló táborokra. És emlékezzünk az Andrássy út 60 halottjaira, akik az alagsorban lehelték ki lelküket a kínzások vagy kivégzések után. Emlékezzünk a kikényszerített és megparancsolt felvonulásokra, a kötelező ifjúsági mozgalmakba való belépésre.

Fotó: Wikipédia

És mégis milyen sokan visszasírják a kommunizmust és a szocialista éveket... Talán, ha mélyebben belegondolnának és a történészek által eddig feltárt kutatásokat figyelembe vennék, másként festene a helyzet. Véresebben... Mert mindennek ára volt. Emberi életek voltak az árai és az eladósodottság.

Az emlékeztetés pedig a mai korban is aktuális a fiatalok körében, amikor divatosnak tűnik a fasizmus és a kommunizmus eszméinek a hódolata. Mert az elején, „kicsiben” is veszélyes, de amikor már kinövi magát, láthatjuk mire képesek a barna és vörös diktatúrák megszállottjai. Istentelen tettük az égbe kiállt, a millió kiömlött vértől vöröslik nevük. És sokszor az utódoké is, mert erre is van példa.Átmentették magukat, vagy egy elfogadhatóbb „izmusban” folytatták a papa munkáját.

Egyetemes magyar történelmünkből tudjuk, hogy a két totalitárius rendszer kiszolgálói nemzetünk sírásói voltak.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján emlékezzünk kegyelettel és néma főhajtással a sok millió áldozatra, a nagy világban és a Kárpát-medencében is. Az üldözötteknek, a halálra ítélteknek egy bűnük volt: emberségből jelesek voltak, a rendszer szemében ezért el kellett őket pusztítani. Semmilyen erkölcsi törvényt nem kímélve tették meg az átkos rendszer kiszolgálói ezt egyházi és civil személlyel egyaránt. Mert a legnagyobb szálka az Egyház volt. Gondoljunk csak Mindszenty bíborosra és a letartóztatott és elítélt felvidéki papokra.

Ma, amikor ismét egy újfajta totalitárius rendszert építenek Nyugaton és Keleten, számunkra Esterházy János életpéldája lehet a mentsvár. Megmaradni embernek, kereszténynek és magyarnak.Egyiket sem előbbre helyezni a másik elé, de ugyanúgy megtartani és továbbadni gyermekeinknek.

Megosztás