B. Vida Júlia

2019. június 08., 07:25

Élni és élni hagyni

Szívem mélyén mindig is falusi gyermek maradok. Szeretek rácsodálkozni a természet szépségeire. Mostanában még a városban is azokon a részeken járok, ahol hársfák vannak. Imádom beszívni virágjuk bódító illatát. Nekem a kanális menti kiserdő katedrális, a legszebb templom, s képes vagyok még a hozzánk betévedt méhecskét is addig kergetni a lakásban, míg nem sikerül kitessékelnem a nyitott ablakon. Nincs az a pénz, amiért kezet emelnék rá.

Nézem a híradásokat. Azt mondják, túl sok a medve. Merthogy az 1600 példány állítólag már annak számít. Meg arról is beszélnek az okosok, hogy van egy mackógeneráció, amelyik már az emberhez szokott, annak közelében akar és szeret élni, hisz ott mindig terített asztal várja, s hogy ezek szelekciójával kellene kezdeni…

Véres szájú vadászok panaszkodnak, a földes gazdák agyonmérgezik, megtizedelik a vadállományt. Vegyszerrel pusztítják mindazt, aminek gondozását ők egész évben becsülettel végzik. Mert az őz, a szarvas nem tudja, hogy tilosban jár, amikor a szántóföldön lakomázik… Döbbenet látni a jobb sorsa érdemes, pompás állatok kiterített tetemeit.

Egy ismerősöm, akitől mézet szoktam vásárolni, arról mesél, hogy tavasszal valami betegség szinte teljesen kiirtotta a méhállományát, mindössze két méhcsaládja maradt. Azt is bevallja, egyéb elfoglaltságai mellett kevesebb időt tudott szentelni a szorgos rovarokra, ez lehet az oka, hogy nem vette észre időben a bajt. Ez a hideg, esős május bizony nem tett jót a stratégiai fontosságú méheknek, a balkonon is találtam belőlük elpusztultan jó néhányat.

Áprilisban az idén is sűrűbben kémleltem az eget. Vártam, de nagyon, a villásfarkú fecskemadarakat. Mert ők a tavasz igazi hírnökei. Megjöttek. Csak az a baj, hogy nagyon, de nagyon kevesen. Bajban vagyunk. Az ornitológusok szerint amióta az ember felhagyott az állattartással, üresek az istállók, az ólak, ami a sok legyet is „termelte”, a fecskék száma rohamosan csökken. Egyes tájakon akár 90 százalékkal is!

Pedig a fecske egy nyár alatt akár 3 kilónyi káros rovart – legyet, szúnyogot – képes elpusztítani. Hát az idén lenne mire vadásznia, mert még csak a nyár elején járunk, de a Csallóközben már vígan kelnek a szúnyoglárvák. Terülj-terülj asztalkám lehetne ez a fecskéknek… Ha az ember nem fújná le permetszerrel a csípős rovarokat.

Ne verjük le a fecskefészkeket! Tűrjük el, ha bepiszkítják az ablakot vagy a balkont! Vállaljuk be, hogy gyakrabban takarítunk a fecskefészkek alatt, esetleg tegyünk alájuk valamit, ahová belepotyog az ürülék, ami mellesleg, vízzel hígítva remek trágya. A lényeg a lényeg, adjunk teret, helyet és esélyt a kis frakkosoknak, hogy szaporodni és élni tudjanak.

Nálunk otthon soha még csak fel sem merült, hogy levernénk a fecskefészket. Azelőtt a disznóólban tanyáztak, pár éve pedig átköltöztek a garázsba. Egy-két pár rendszeresen visszajár és kétszer is költ, de sajnos nem mindig sikerül felnevelniük a fiókákat. Talán, mert nem jut nekik elég élelem…

Gyermekkorom egyik kedvenc elfoglaltsága volt, hogy mikor az alacsony falú tyúkházban költöttek a fecskék, én is beszálltam a fiókák etetésébe. Összefogdostam rengeteg legyet és azokkal kínáltam meg a pelyhes fiókákat. Mit mondjak, nagyon hamar rászoktak és úgy ettek a kezemből, mint a parancsolat. Fecskemama biztos csodálkozott, hogy milyen hamar felnőttek és kirepültek a fészekből…

Eszembe jut egy másik emlék is. Amikor hetekig nem tudtuk használni a kutat, mert belefészkelt egy cinegepár. Amíg ki nem repültek a csöppnyi cinegék, nem öntöztünk. Imádtam, amikor a fülemet a kúthoz szorítottam és hallottam odabentről a nagy csivitelést.

Nem vagyunk a természet urai, még ha le is igáztuk szegényt. Csak a részei. Ugyanúgy, mint a medve, a fecske, az őz, vagy éppen a méhecske. Ha tetszik, ha nem, nekünk velük együtt, szimbiózisban kell(ene) élnünk.

Az erdő, a tó, a rét nem a miénk. Mi csak jó levegőt szívni, fát vágni, esetleg vadvirágot szedni járunk oda, míg egy csomó állat- és növényfajnak természetes élettere. Viselkedjünk hát úgy, ahogy vendégnek illik. Illedelmesen és figyelembe véve az ott élőket.

Élni és élni hagyni. Csak ezt az egy aranyszabály kellene betartani és akkor lenne mit itthagynunk unokáinknak. Félő azonban, hogy nekik már csak a steril lét és betondzsungel marad. Madárdal és méhzümmögés helyett.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. június 25., kedd

Mindnyájan elvált szülők gyerekei vagyunk

Már az ülésrendbe is belekötött!

Kövesdi Károly 2019. június 25., kedd

Négy-öt magyar szertehajol

Ez a nyár a felvidéki politikában nem az uborkaszezonról fog szólni. Földrengés és árvíz után nem a pihenés, a gondtalan nyaralás ideje jön, hanem a kármentésé és a romeltakarításé.

Száraz Dénes 2019. június 24., hétfő

Tökéletes agymosás!

 A szlovák külügy állásfoglalása szerint a „régi sebek feltépése” és a „történelmi traumák életben tartása” rontja a jószomszédi kapcsolatokat.

Pomichal Krisztián 2019. június 22., szombat

Ki irán(y)ít a Hormuzi-szorosban?

A kérdés tehát adja magát: Ha nem Irán, akkor ki robbanthatott a Hormuzi-szorosban?

Száraz Dénes 2019. június 22., szombat

Gyurcsányék újra bizonyítottak

Közel kerültek ahhoz, hogy gyűlölt személyekké váljanak az elszakított nemzetrészek magyarságának szemében.

Száraz Dénes 2019. június 20., csütörtök

Államfőből kormányfőig: mennyire göröngyös az út?

Mi, magyarok Kiskával úgy jártunk, mint a hülye gyerek a savanyú szőlővel.

Agárdy Gábor 2019. június 17., hétfő

Eső után köpönyeg

Az EP-választások után dühös lettem az MKP-nak hiányzó 0,04% voks miatt, a Most-Hídnak a 2,6% körüli eredménye sem boldogított...vesztettünk.

Dunajszky Éva 2019. június 17., hétfő

Bugár kínos trükkjei

Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál mondani, csak hát az elnökséged nem hagyta, ne haragudj, de nevetséges. Kínosan nevetséges.

Somogyi Szilárd 2019. június 16., vasárnap

Hogyan feleljünk meg a szlovákoknak

Amikor kultúrpolitika táplája a megfelelési kényszert.

HIRDETÉS
Vélemény
Kövesdi Károly: Négy-öt magyar szertehajol

Ez a nyár a felvidéki politikában nem az uborkaszezonról fog szólni. Földrengés és árvíz ...

Száraz Dénes: Tökéletes agymosás!

 A szlovák külügy állásfoglalása szerint a „régi sebek feltépése” és ...

Pomichal Krisztián: Ki irán(y)ít a Hormuzi-szorosban?

A kérdés tehát adja magát: Ha nem Irán, akkor ki robbanthatott a Hormuzi-szorosban?