Elmúlt egy év…
Hova tűnt a szép tavasz, hajnali szél? Így szól a dal. Egy éve van velünk a koronavírus. Március 6-án regisztrálták az első szlovákiai beteget, talán Malackán, és március 12-én hirdették ki első alkalommal a vészhelyzetet Szlovákiában. Azóta szinte nem telt el olyan nap, hogy a hírek ne a járványról szólnának.
Március 15-én már nem ünnepelhettük meg szokásos módon a magyar szabadságharc évfordulóját, gúzsba kötötte a koronavírus a megemlékezéseket, a koszorúkat és mécseseket is. Petőfi, Kossuth, Czuczor Gergely szobrai meredtek kérdőn az égre: hol vannak ezen a napon a felvidéki magyarok? Mind elfogytak egy szálig? Elfogyott a regimentjük? Ilyen még a legvadabb szocialista terror ideje alatt sem volt.
Lélekben és a közösségi hálón – e kettő maradt meg nekünk a szabadság és szerelem helyett – viszont annál inkább szólt a Kossuth-nóta, a virtuális térben lobogtak a zászlók és kokárdák!
Azóta viszont nem igazi a szabadság, nem önfeledt az ölelés, Amikor az utcán átment a kedves, és te nem mész utána, mert félsz, hogy elkapod a lehullott koronáját, régen rossz. És ha már a galambok se ülnek a verebekhez, mint abban a József Attila versben…
Lélekben viszont erősnek kell lenni, hogy elviseld a közösségi hálót, amelynek üzenetei gyakran nem ünnepekről szólók, sőt ünneprontók. Álposztokról küldött álhírektől, rémhírektől hemzsegnek. Zavaros elmék zavaros üzenetei akarnak megtéveszteni nap, mint nap, ha hagyod. Félelemkeltésben és félelemben élünk! Lopva futsz el a lakóhelyedtől távolabbi élelmiszerüzletbe, mert félsz, hogy elkap a rendőr. Maszkban, falhoz lapulva osonsz mindenhova, mint a röpcédulákkal a motyogó munkás a Külvárosi éjben.
Vírus szabta zsarnokság! Ott van „a tányérban és pohárban, az ott van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban…”
A húsvét se hozta meg a feltámadást, kishét volt a nagyhét, csak egy házi körmenet. Megfeszítettünk mindannyian. A kölnivíz is megmaradt, azt gondoltuk, jó lesz majd idén, tévedtünk. Majd jövőre! A kindertojások és kisnyuszik nyáron találtak meg az unokákat, vagy ők azokat, mert mi már elfelejtettük, hova rejtettük őket.
Május 1-jén sem volt szocialista körmenet, csak a nappaliban vonulhattunk fel. Virslit ettünk és sört is ittunk aznap kínunkban, hiszen már harmadik hónapja tartott akkor a járvány. Ha tudtuk volna, mi vár még ránk az évben, pálinkát is iszunk…Azt csak karácsony előtt ittunk, amikor már ismertté vált, hogy magunkra maradunk, a szeretet ünnepén szeretteink nem jöhetnek át a határon. Az újévet egyébként négyesben, Áder Jánossal és Weisz Fannival köszöntöttük, a magyar himnuszt is együtt énekeltük el.
A határzár miatt ölelészár is sújtotta azokat, akiknek fele királyságuk a határon túlra szakadt. Már azt hittük, gyerekzsivaj nélküli lesz a nyár, amikor szokatlanul későn, de olvadni kezdett a jég.
Előbb 24 majd 48 órára kelhettünk át a „légies” határon. Nem kellett volna határzár sem, ha nincs ott határ. Dunának, Oltnak egy a hangja, mégis határ szabja! Aztán megenyhült a lég, vidult a határ, repülhetett kicsinyeihez a gólyapár.
Nyáron a vírus is szabadságra ment! Újult erővel, kipihenten tért vissza közénk az ősszel. A szlovák kormánygazda is, mint aki jól végezte dolgát az első hullámban, győzelemittasan sütkérezett a dicsőségfényben, és ahelyett, hogy alaposan felkészült volna a második hullámra, tücsök módra átmuzsikálta a nyarat! A vírus pedig meg se várta a szüretet, újra, még erőteljesebben támadni kezdett.
Innen már a forgatókönyv ismert: vészhelyzetet vészhelyzet követett, bezárt a bazár, az országos tesztelési versenyek győztese és vesztese is egy személyben a szlovák miniszterelnök lett!
A kormánykoalíció négyesfogata magával van elfoglalva, hiúsági kérdést, pártversenyt csinálnak a járványügyi intézkedésekből ahelyett, hogy egységesen lépnének fel a lakosságra leselkedő veszéllyel szemben. Járványválság, kormányválság! A vírus pedig a parlamenti ellenzékkel együtt jó nagyokat röhög a markába, nem kell itt hadakozni senki ellen, elintézik szépen egymást a kormányban Matovčék, Sulíkék, Remišováék, Kollárék. A vírus pedig minket…
S a nép, az istenadta nép? Azzal mi lesz? Honnan, kitől kap életmentő, járványt legyőző vakcinát? Az oltási stratégia hetente változik, nem csak az életkor és foglalkozás szerinti besorolás, hanem a vakcinák megítélése is. Az AstraZeneca egy ideig bizonytalannak volt megítélve, 55 év felett nem is volt ajánlatos. Mihelyst a láthatáron feltűnt az „ultrabolsevik” Szputnyik, az Astra egyszeriben elfogadott lett. A fene érti ezt!
Egyelőre sajnos úgy tűnik, hogy a brüsszeli irányelvek követése és a kormánykoalíció megmaradása fontosabb, mint az emberek egészsége.
Nem tudatosítják egyesek azt sem, hogy nem a Szputnyiknak és a kínai vakcinának van szüksége a „hatalmas” szlovákiai piacra, hanem az itt élő embereknek a vakcinára, jöjjön bárhonnan, csak hatásos legyen. Az egyedüli esélytől, a tömeges immunitás elérésétől Szlovákia még messze van!
De itt a tavasz, örüljünk: „az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc” - fejeződik be Koncz Zsuzsa dala. Reménykedjünk!
